„Az ítéletek interneten történő közzététele 2007. július elsejétől kötelező. Az erről rendelkező törvény azonban több kivételt is megállapít, így például nem kell feltölteni az ítéletet akkor, ha az ügyben valamelyik ítélőtábla vagy a Legfelsőbb Bíróság nem járt el. Így viszont az ítéletek többsége, köztük közérdeklődésre számot tartó ítéletek sem ismerhetők meg…
Ha fenn is van a keresett ítélet az interneten, a határozat megtalálása rendkívül nehéz. A törvény előírja, hogy a határozatok közötti keresés lehetőségét biztosítani kell, ezt azonban a jelenlegi megoldás csak a legminimálisabb szinten teljesíti. A keresési feltételek használhatatlanok, az eredmények ömlesztve kerülnek megjelenítésre, valamennyi dokumentumnak ugyanaz (anonim.rtf.) a neve. Konkrét ítélet keresését nehezíti továbbá, hogy ügyszámot nem lehet megadni. Aki pedig egy törvényi rendelkezés gyakorlatát szeretné keresni, az megkapja a találatok között azokat az ítéleteket is, amelyekben az ítélet átvette az ügyvéd által tévesen megjelölt törvényi hivatkozást is. A különböző cd- vagy dvd-alapú jogtárak gyakorlott használói is órákat kell, hogy eltöltsenek egy-egy ítélet megtalálásával.A tárgyszavas keresést nehezíti, hogy a határozatokban éppen az azonosítható elemeket törölték ki, de ez teljesen helyénvaló. A nyilvános közzététel célja nem az, hogy egyes perre kényszerült személyek ügyén csámcsogni lehessen, hanem az, hogy az ítélkezés társadalmi kontrollja, a jogszabályok egységes alkalmazásának vizsgálata megvalósuljon. Az ítéletek anonimizálása szinte kivétel nélkül megfelel a követelményeknek, sőt néhány esetben túl is lőttek a célon.
Összességében elmondható, hogy a bírósági ítéletek nyilvánosságra hozatalának első szabályozása nagy lépés volt az igazságszolgáltatás társadalmi kontrollja felé, az adatvédelmi szempontokat a bíróságok messzemenőkig figyelembe veszik, de a kereshető határozatok szűk köre és a keresés nehézsége miatt a bírósági határozatok internetes gyűjteménye nem tölti be megfelelően a funkcióját.”
Forrás:
Jogkereső, Tóth Balázs Gergely, Joghézag blog, 2010. szeptember 26.
