” Az úgynevezett „jó állam” célja, hogy ne a polgárnak kelljen átlátnia a működés jelenlegi útvesztőit, hanem az állam tanulja meg polgárai nyelvét. E feladat megvalósítását vállalta fel a minisztériumunk, és a megyei közigazgatási hivatalok felállításával az első lépést megtettük. Helyes felfogás, ha törekszünk, de nem számítunk valamiféle tökéletességre. Sőt: a jó állam egyik ismertetőjele, hogy számolunk a tökéletlenséggel.
– De hol húzódik a politikai felelősség határa? Mint a főnixmadárról, mindenki erről beszél, de még senki se látta – mifelénk, legalábbis. Az elődökért, a beosztottakért miként és meddig felel a miniszter?
– Az elmúlt években a politikai felelősség szinte kikopott a magyar közéletből. Ez az, amin mindenképpen változtatni kell, hisz enélkül nem állítható helyre a politikába vetett közbizalom. A miniszter egy személyben visel politikai és szakmai felelősséget a rábízott feladatokért.
– Hivatalból Önnek kell eldöntenie, jogerős ítélet után ki kaphat mégis kegyelmet – hisz az irat címzettje, az államelnök a szakminiszter szignója híján nem cselekedhet. Milyen érzés egy effajta kérvényt kézbe venni?
– Minden miniszteri döntésre váró irat átmegy a közigazgatás szűrőjén, és kiérlelt szakmai álláspont kerül a miniszter elé. Ez nagyban könnyíti a döntést, valamint így kizárható, hogy azt a miniszter érzelmi alapon hozza meg. Ugyanakkor a szakértői vélemény és a jog sem adhat mindig kimerítő választ, ezért erkölcsi mérlegelésre is szükség van.
– Ha már a törvénykezésnél tartunk: szigorítás- vagy betartatáspárti-e Ön?
– Ez így túlságosan leegyszerűsítő. A közélet egyes területein, mint például a korrupció elleni küzdelem, elegendő lenne a meglévő intézmények és szabályok működtetése, míg más téren a jogi szabályozás újragondolása szükséges. Itt helye lehet a szigorításnak, gondoljunk csak a közbiztonság megerősítését célzó három csapásra.
– Mi a véleménye a halálbüntetésről – amely több, hozzánk hasonló „keresztény országban” érvényben maradt?
– Örök dilemma, hogy miniszterként mennyire nyilatkozhatok a magánvéleményemről, ami természetesen van. Maradjunk annyiban, hogy semmilyen értelemben nem látom indokoltnak a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatát. „
Forrás:
A hegymászó öröme. Navracsics Tibor a politika hegy-völgyeiről, Képmás Családmagazin, 2010. szeptember 28.
