„Nyilvános vitairatként elérhető a kormányzat infokommunikációs stratégiája, mely a következő négy év feladatait tárgyalja. Sok-sok értékes gondolat szerepel benne, de a forrásokról nem esik szó.
A dokumentum az utóbbi idők eseményeinek fényében roppant kellemes meglepetést okozott, mivel egy higgadt, racionális alapokról kiinduló, tisztességes, korrekt víziót tartalmaz arról, hogy vajon merrefelé is kellene haladnia Magyarországnak, ha egy korszerű, az ilyen téren legfejlettebb államokkal egyenértékű információs és kommunikációs technológiai (IKT) infrastruktúrát kíván polgárai számára biztosítani. Roppant üdítő, hogy a szöveg nagyon kevés „tölteléket” (egy kormányzati dokumentumban megszokott politikai marketingrizsát) tartalmaz, és ha ezt a keveset figyelmen kívül hagyjuk, akkor egy nyilvános szakmai vitára tökéletesen alkalmas stratégia koncepciója bontakozik ki.
Ugyanakkor…mintha némi aránytévesztés lenne felfedezhető a dokumentumban. Az igaz, hogy egy iparági országstratégiának széles körűnek kell lennie, le kell fednie a tárgyalt terület egészét, ám ott némi ellentmondást érzek, hogy a szöveg címében arra utalnak, hogy négy év feladatainak meghatározásáról van szó, de a tervezeten belül egy-két helyen van arra utalás, hogy a megvalósítandó célok csak ennél hosszabb idő alatt érhetőek el, másrészt pedig az mindenki számára világos, aki csak egy kicsit is belegondol, hogy oly sok területen van az ország lemaradva, hogy a vitairat által vázolt lépések (melyek a digitális írástudatlanság csökkentésétől a hazai IKT-szektor gyökeres átalakításáig terjednek) legalább közép-, de inkább hosszútávú stratégiaként értelmezhetőek csak.”
Forrás:
Pénz nélkül nem lesz Digitális Magyarország, Dajkó Pál, IT café, 2010. október 27.
