Skip to main content

„Belülről látja ezt így dr. Varga Árpád, aki hosszú évtizedeket töltött el a pályán, a Semmelweis Egyetemen végzett gyógyszerészként, kora szerint ma már nyugdíjas, de még mindig a szakmában van. A sűrűjében, akkor is, ha ma egy kis községi gyógyszertárat üzemeltet Zánkán, ide vonult vissza „nyugdíjaskodni”.

Közben (helyette) harcol, másfél éve. És mint ebben a helyzetben tipikus, azért fordult a nyilvánossághoz, mert vesztésre áll. De nagyon.

Úgy kezdődött, hogy hibázott. (Mosolyog a szemüvege mögött, míg mesél, nem az a fajta harcos, aki megfeszül, ha csak szóba is hozza az ügyet.) Sztoikus nyugalommal mesélget, nem annyira az egy konkrét ügy – az ügye – izgatja, inkább a rendszer anomáliáit szeretné helyre tenni.

A Közép-dunántúli Regionális Egészségbiztosítási Pénztár (REP) 2009 júniusában ellenőrzést végzett az általa vezetett gyógyszertárban, és nem találtak egy receptet, amely azt igazolta volna, hogy egy bizonyos gyógyszert kiadtak, melyre aztán később felvették az állami támogatást. Tudni kell ehhez, az értékesített gyógyszerek egy része a társadalombiztosítás által támogatott, ezeket a patikákban „nem eladják, hanem térítés ellenében átadják”, az árkülönbözetet pedig az állam pontos elszámolás alapján visszatéríti. A forgalmazótól ugyanis teljes áron kapják a patikák a gyógyszert.

De visszatérve Varga Árpád esetére, ők éppen egy drága, közel százezer forintba kerülő gyógyszer receptjét nem tudták produkálni, mikor kellett volna. Az állami támogatást viszont az után is felvették. Tehát ezt a pénzt vissza kellett, hogy fizessék, megfejelve 12 779 forinttal, a „jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő kamattal”. Ezen a gyógyszeren egyébként – melyet Varga Árpád szándékosan nem kíván megnevezni, de azt elmondja, nem kábítószerként is használható hatóanyagúról van szó, hanem egy speciális betegségnél alkalmazottról – az árrés mindössze 800 forint. Azaz ennyit keres ennek forgalmazásán, ha visszakapja az államtól a befektetett majd’ százezer forintját.

Mi hát itt a gond, ha még a rutinos gyógyszerész is elismeri, hogy hibázott? Az a bizonyos recept ugyanis soha nem lett meg. – Eltűnt – mosolyog Varga Árpád. Leeshetett valamikor a pultról, takarításkor a szemétbe került, tévedésből visszaadták a betegnek, bármi történhetett vele. Egy hónap alatt átlagosan hatezer vényt tárolnak, ez éves szinten közel nyolcvanezer, ebből azért nem olyan rossz arány az egy hiány. – A maga asztaláról még soha nem tűnt el egy darab papír sem? – tesztel engem is azonnal.

De miért is lenne rá szükség, ha az adminisztrációs rendszerben anélkül is egyértelműen bizonyítható, hogy létezett? Dokumentált és bizonyított, hogy itt járt az a beteg – egyébként egy itt üdülő budapesti lakosról van szó-, tudjuk, mikor váltotta ki a gyógyszert, tudjuk, melyik orvos írta fel neki – tárja elém a valóság másik felét Varga Árpád. És be is mutatja. A számítógépen, melyen a forgalmat bonyolítják.

Azon a számítógépen, melyen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által engedélyezett és hitelesített szoftver fut, és amelyért neki havonta 80 ezer forintot kell fizetnie. – Ha az OEP belekényszerít ennek a számítógépes rendszernek a megvételébe, kötelez arra, hogy használjam, hitelesíti azt, akkor miért nem fogadja el bizonylatnak, bizonyítéknak? – hangzik el a költői kérdés, miközben szemlélteti, hogy a receptek vonalkódja milyen információt tartalmaz, és miként őrzi azt meg a gép. Ott van az bizony a számítógépben ma is, bárki megnézheti, nem csak a magasságos ellenőrző hivatalok. – Igazam van tehát – szögezi le ellentmondást nem tűrően – először érzek némi indulatot a hangjában -, és akinek van némi igazságérzete, annak ezt be kell látnia.

De eddig ezt nem látta be senki. Hogy a törvénnyel gondja ne legyen, kifizette a rajta követelt pénzt, de azonmód levelezésbe is kezdett, hogy „visszaperelje”.
Legalébb is a REP-nek írt levelet, majd az országos szervének, az OEP-nek, aztán az egészségbiztosítási felügyeletnek. Természetesen mindenütt elutasították, túl mélyre nem ástak az indoklással, egyszerűen megismételték, hogy „a gyógyszertár mulasztása visszavezethető a vénybemutatás elmaradására …ez önmagában kimeríti a szerződés- és jogszabálysértést”…”

Forrás:
Szent Benedek regulái, naplo-online.hu, Varga Domokos Péter, naplo-online.hu, 2011. március 4.