Skip to main content
közigazgatás: magyar

„Nem engedhetjük meg, hogy a falvaink lepusztuljanak”

Szerző: 2011. március 25.No Comments

„Pártérdekek mentén alakult ki az 1990-ben létrehozott önkormányzati rendszer, de annak főbb elemei a mai napig jól teljesítettek – hangoztatták a téma szakértői az Antall József Baráti Társaság csütörtök esti, „Egy új magyar közigazgatás felé – az elmúlt 20 év változásainak tükrében” című rendezvényén.

A rendszerváltáskor kijelölt úton haladjon-e tovább a közigazgatás, vagy pedig teljesen újat kell építeni? – tette föl a kérdést Verebélyi Imre, az Antall-kormány egykori államtitkára. Véleménye szerint nem érdemes teljesen újat létrehozni, mivel az 1990-ben lefektetett rendszer megfelelő. Verebélyi felidézte, hogy 1989-ben kérték föl az új önkormányzati rendszer előkészítésére. „A szabályozási koncepció elkészülte után az akkori 12 jelentősebb párttal egyeztettünk, majd szavaztunk az előttünk lévő tervezetről és a nyertest átadtuk a választások akkori győztesének, az MDF-nek” – tette hozzá.

A pártok érdekei döntöttek

Verebélyi szerint az alapkérdés az volt, hogy milyen legyen a magyar települések önkormányzati rendszere. Az MDF egy jelentős része a kistelepülések mellett állt, de az ország településszerkezetéből adódóan olyan rendszer kellett, ami differenciált a városok és falvak között – tette hozzá. „Borzasztóan nehéz lett volna 1990-ben az önállóságnak gátat szabni.” A volt államtitkár felidézte, hogy az SZDSZ miatt nem lehetett a körzetesítést létrehozni. A másik fő vitapont a városok szerepe körül alakult ki, amelyet szintén a pártok érdekei szerint rendeztek – mutatott rá a szakember. Véleménye szerint a mostani terv, miszerint a megyébe integrálják a megyei jogú városokat, mindenképpen jó lépésnek tekinthető. Verebélyi szerint megszűnt a kormányok önkormányzat-barátsága az Antall-kabinet óta.

Verebélyi úgy látja, Nyugat-Európában sok helyen kisközséges rendszer működik, s azok mind sikeresek. Szerinte Csehországban és Ausztriában is hasonló nagyságú az önkormányzatok száma, és mindenképpen azt a szisztémát kell követnünk. „Nem engedhetjük meg, hogy a falvaink lepusztuljanak!” Jó döntés volt, hogy a megyéknél megtörtént az igazgatás átszervezése – tette hozzá.

Szét kellett bontani a megyei centrumokat

A Fidesz részéről az volt a fő cél, hogy a megyei hatalmi centrumokat szétbontsa, és az SZDSZ is ebbe az irányba ment – hangsúlyozta Kovács Zoltán, Veszprém megyei kormánymegbízott. A fideszes országgyűlési képviselő felidézte, hogy a megyei városok létrehozására többek között azért volt szükség, mert a kisebb megyékben ezek a települések diktáltak volna. A községekről elmondta, hogy akkor jó döntés volt a „felszabadításuk”. „A mai helyzetben megpróbáljuk szétválasztani az önkormányzatiságot a közigazgatástól” – fogalmazott.

A fő kérdés nem az, hogy mennyi az önkormányzatok száma, hanem az, hogy milyen hatásköreik vannak – hívta föl a figyelmet Kovács. Szerinte a kormányhivatalok létrejöttével jelentős megtakarításokat értek el – tette hozzá. A helyi testületek ellenőrzéséről azt mondta, hogy a törvényeket nem a rosszul működő testületekhez kell igazítani, hanem szankcionálni kell őket.

„Használni kellene az önkormányzatokat”

Gémesi György, Gödöllő polgármestere kijelentette: 1990–1994 között érdemi párbeszéd zajlott az önkormányzatok és a kormányzat között, majd 1994–1998 között ez nagyon megroggyant, azonban 1998–2002 között az önkormányzati lobbi megerősödött. „2002–2006 között néha tapasztaltunk nyitottságot, majd jött a 2006–2010-es időszak, amikor az egyeztetés kirakattá vált” – tette hozzá.

„A választásokat követően abban bíztam, hogy javulni fog a kapcsolat, de sajnos továbbra sincsen egyeztetés” – mutatott rá Gémesi. Gödöllő polgármestere elmondta, hogy föl lehetne használni azt a tapasztalatot, amit sok településvezető képvisel az országban. Véleménye szerint a kormányzatnak használnia kellene az önkormányzatokat, mivel ők működtetik a helyi államigazgatást.

Forrás:
Nem engedhetjük meg, hogy a falvaink lepusztuljanak”, Kovács András, Magyar Nemzet, 2011. március 24.