Skip to main content
közigazgatás: külföldönközigazgatás: magyar

Részvételi demokrácia és komoly játék – I. rész

Szerző: 2011. április 11.One Comment

Molnár Szilárd (Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület) cikke

A modern társadalmakban az elmúlt évtizedekben folyamatosan azt állapítják meg a kutatások, hogy az állampolgárok egyre kisebb aktivitással vesznek részt a képviseleti demokrácia nyújtotta eseményeken, választásokon, a közügyekben. Ennek megváltoztatása érdekében persze számos területen újításokat próbálnak bevezetni.

Egyrészt változik a demokrácia-felfogásunk: a képviseleti demokráciát lassan, de talán egyre magabiztosabban felváltja az aktív állampolgárság megközelítésmódja. Az állampolgárság az utóbbi évtizedekben már nem egy statikus, az oktatás során száraz ismeretanyag átadásával elérhető állapot, amely a választójoghoz szükséges életkor elérésével automatikusan járó jogi státusz. Ennél ma már többről van szó: ez sokkal inkább egy dinamikus fogalom, ami aktivitást, részvételt, cselekvőképességet, érdeklődést, bizalmat, képessé tételt feltételez, ráadásul mindez új készségekkel is bővül, mint például a környezeti tudatossággal, kockázatvállalási hajlandósággal, kritikai gondolkodással, önkéntesség vállalásával.

Ezzel párhuzamosan persze maga a politika, a közigazgatás is próbál nyitottabbá válni. A nyitott kormányzás előnyeit, a civil társadalommal való szorosabb együttműködést hangoztató nemzetközi szervezetek által kibocsátott dokumentumokból, ajánlásokból nincs is hiány.

Az internet adta lehetőségek révén az állampolgárok egyre inkább azt igénylik, hogy véleményüket figyelembe vegyék a közérdekű döntések meghozatalában. A jó kormányzás alapelveinek egyikévé mára ez vált a nyitottság, átláthatóság és a számonkérhetőség mellett – emeli ki például az OECD (2001, 2003) több elemzése.

Az állampolgárok széleskörű tájékoztatása (az információk szabadsága, FOI), a velük való konzultáció, valamint a döntésekbe való bevonásuk teszik lehetővé a kormányzat felé irányuló általános bizalom erősödését, a demokrácia színvonalának javulását. Ennek a bevonásnak persze különböző szintjei, lehetőségei vannak. A leginkább elterjedt, a statikus, egyirányú tájékoztatás. Különösen igaz ez az információkhoz való „passzív” hozzáférésre, de lényegében ide tartozik az is, amikor az állam arra törekszik, hogy az információkat terjessze az állampolgárok irányába. A konzultáció lehetőségének biztosítása már egy következő szint, ami már kétirányú kapcsolatot feltételez: azaz az állampolgárok visszajelzéseket adnak a kormányzatnak. Az OECD meglepő tapasztalata, hogy még a tagállamok körében is meglehetősen kevés ország biztosít ilyen lehetőségeket az állampolgárai számára. Az állammal való partneri viszony legmagasabb foka az aktív részvétel, a döntéshozatali folyamatokban való részvétel biztosítása. Természetesen a végső döntést mindenhol a politikusok, a választott képviselők hozzák meg, de az odáig vezető úton az állampolgárok fontos szerepet tölthetnek be. Ezeknek az elveknek az alkalmazására viszont még ma is csak elvétve találni példát.

A közösségi részvétel elméletének és gyakorlatának fejlődése az európai gondolkodásban talán az 1998-ban napvilágra került Aarhusi Egyezménnyel indult. Ez a dokumentum gyűjtötte össze és emelte ki a döntési folyamatokban a közösségi részvétel lehetőségeit és elemeit, aminek jelentőségét persze cseppet sem csökkenti az a tény, hogy ez a környezetvédelmi joggyakorlat területén belül született meg. Az Egyezmény kimondja a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférés, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételi jog, valamint a jogorvoslat biztosítását. Az Egyezmény persze nagy nemzetközi elismerést vívott ki magának, más földrészek is átvették ezt a törekvést.

Magyarország 2001-ben ratifikálta az Egyezmény elemeit, ugyanakkor persze még a mai nap sem mondhatjuk azt, hogy a közösségi részvétel rendszere akár csak a környezetvédelmi joggyakorlatunkban létezne már. Nincs olyan magyar államigazgatási vagy önkormányzati hivatalunk, amely biztosítaná, alkalmazná a közösségek aktív részvételében rejlő lehetőségeket, eszközöket.

Az Aarhusi Egyezmény hatására az Európai Bizottság el is indította „Az Ön hangja Európában” internetes konzultációs és döntéshozatali webhelyét, ahol bármely európai állampolgár megoszthatja véleményét az uniós szakpolitikákról, részt vehet vitafórumokon, konzultálhat az EU vezetőivel. A nyílt forráskódú szoftver segítségével eddig több mint 100 nyilvános konzultációra került sor. Viszont még ez az oldal is csak szinte kizárólag online kérdőívek kitöltési lehetőségét nyújtja, az interaktív vitafórum lehetősége nem takar mást, mint az EU vezetői által írt blogok gyűjteményét, míg az egyéb eszközök alatt az európai parlamenti képviselők e-mail és egyéb elérhetőségi lehetőségeit, illetve közvélemény-kutatások eredményinek elérését teszik lehetővé.