Skip to main content
közigazgatás: külföldönközigazgatás: magyarközigazgatási informatika

Részvételi demokrácia és komoly játék – II. rész

Szerző: 2011. április 18.No Comments

Molnár Szilárd (Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület) cikkének folytatása.

A közvetlen párbeszédre, az állampolgárok igényeinek, véleményeinek meghallgatására gyakorlatilag a 4-5 évente megrendezett választások alkalmával van mód. Annak érdekében, hogy az EU intézményei és az állampolgárok közötti kapcsolat élőbb legyen, 2005-ben az Európai Unió elindította a D-Tervet a demokráciáért, párbeszédért és vitáért, melynek keretén belül számos innovatív projekt indult a részvételi demokrácia területén.

A kísérleti projektek révén – mint például az Európai Állampolgári Panel– az Európai Bizottság elindította a Részvételi Demokrácia Eszköztárat, amelyben a különböző, a tagállamoknak ajánlható állampolgári részvételi eszközöket gyűjtöttek össze. Ebben a 2010-es adatbázisban olyan eszközöket ismertetnek, mint

  • állampolgári konzultációkat,
  • állampolgári tanácsokat,
  • konszenzus konferenciát,
  • együttgondolkodó közvéleménykutatást,
  • fókuszcsoportokat,
  • jövőkonferenciát,
  • kerekasztalokat,
  • forgatókönyv műhelymunkát.

A gyűjtemény érdekessége, hogy az egyes eszközöknél mindössze 1-2 európai jó gyakorlat szerepel, olyan pedig, amelyik internetes megoldásokat kínál, egy sincs. Ebből is látszik, hogy az internetes aktív állampolgárságot segítő eszközök, szimulációs komoly játékok fejlesztése még gyerekcipőben jár, erre kiforrott, bejáratott példákat nem lehet találni. A részvételi demokrácia-fejlesztés eszközrendszerének fejlődését látva azonban kétség nem férhet ahhoz, hogy a következő lépcsőfok az online lehetőségek széleskörű elterjedése lesz.

A komoly játékok azt a víziót és reményt keltik, hogy a civil társadalmi részvétel elhaló hagyományait, az állampolgárok politika és közügyek iránti érdeklődését újra feltámasztják. Ennek egyik legígéretesebb területe a közösségi költségvetés tervezés lehet, főleg annak köszönhetően, hogy itt egyértelmű a települési önkormányzatok érdekeltsége, érintettsége. Az év első hónapjaiban lelkes blogbejegyzésekben adott hírt a kaliforniai San José város közösségi költségvetés-tervezési komoly játékáról Luke Hohmann, a játékot fejlesztő Innovation Games cég honlapján.

A közösségi költségvetés tervezés gyakorlatát egyébként a brazíliai Porto Alegrében találták ki és alkalmazták először a ’90-es évek elején. A részvételi költségvetés tervezés folyamatának lényege, hogy – minden helyi lakos részvételi lehetőségének biztosításával – a település költségvetésének főbb tételeinek arányát meghatározzák, illetve az elmúlt évi ráfordításokat ellenőrizzék. Az eljárás sajátossága, hogy mindez egy olyan nyitott és átlátható vita- és döntéshozatali mechanizmuson keresztül valósul meg, amiben gyakorlatilag a politikai, civil és piaci szféra is részt vehet, részt vesz. A sikerek ellenére azért meglepő, hogy még napjainkba is csak néhány százra tehető azoknak a városoknak a száma, ahol ezt az eszközt alkalmazzák. Ennek magyarázatát döntő mértékben abban kell látnunk, hogy az önkormányzatok változatlanul nem akarják, nem merik erőforrásként használni a helyi lakosok közösségi tudását, aktivitását, mivel az átlagpolgár nem rendelkezik megfelelő információval, tudással és bölcsességgel a költségvetés meghatározásához.
Pedig az előnyök hosszan sorolhatók. Főleg a megszorítások idején lenne fontos az önkormányzatoknak is, hogy a költségvetés-tervezés folyamatát, felmerülő problémáit minél jobban megismertessék a lakosokkal, ami persze legjobban úgy érhető el, ha a döntéshozatal bizonyos elemei nyitottá válnak az állampolgárok számára is. San José város polgármesteri hivatalát is pontosan ez motiválta abban, hogy a 2011/12-es városi költségvetés tervezésébe bevonják a helyi civil társadalmat.

A szimulációs játéknak itt csak a főbb elemeit mutatjuk be.
Első lépésben a városháza elkészített egy induló javaslatot, amelyben 18 kiemelt terület költségvetési igényét – indoklással ellátva – mutatja be. Ez indul a Graffiti-ellenes csoport 16 főjének foglalkoztatási költségeitől a Nagykönyvtár jelenlegi nyitvatartási rendjének fenntartásán át egészen a különböző közösségi programokig (karácsonyi vásár, nyári programok, közösségi házak fenntartása). A 18 program összesen 14 millió dollár nagyságú költségvetési részt érint, és persze a részköltségek indoklása mellett azt is közölte a városháza, hogy amennyiben ettől az összegtől elesik az intézmény, hány munkatárssal tudnak majd kevesebbet foglalkoztatni, milyen szolgáltatásokkal lesz kevesebb elérhető, stb.
Indulásként, a civil szervezetek vezetői által kreált csoportokban minden résztvevő (7-9 játékos) kapott fejenként 200 ezer dollárt, amit a fenti 18 terület bármelyikére fordíthatták. Azonban ez az összeg kevésnek bizonyult a 18 programhoz, így a játék értékelhető eredmény nélkül záródott. Újabb kísérletként a városháza 11 területre szűkítette az eredeti listát. Így a játék – amelyre 90 percet fordítottak – már működött, tehát elő tudott állni mind az egyéni preferenciákat, mind az egyes csoportok preferenciáit tükröző többdimenziós eredmény. Természetesen az eredmény nem csak a városháza által tett ajánlati lista közösségek által megvitatott és megváltoztatott listája volt, hanem az is, hogy a költségvetési tételek elfogadása vagy elutasítása során felszínre került állampolgári vélemények, nézőpontok, motivációk, érdekek és indokok sokszínűsége nagyon fontos háttértudást adott az önkormányzat döntéshozói számára. Ezek a viták/tárgyalások oly hatékonyak voltak, hogy egyes költségvetési tételek esetében további lakossági fórumok indultak, ennek eredményeként pedig a városháza bizonyos beruházások több hónapos elcsúsztatásával milliós nagyságrendű dollárt takarított meg.

San José város kísérlete megmutatta, hogy az állampolgárok aktivitására, tudására, tapasztalataira bizonyos területeken igen is lehet támaszkodni, hiszen a városháza által összeállított listán olyan területek szerepeltek, amelyekkel a városlakók nap mint nap találkoznak. A költségvetési tételek meghatározásához a városháza kellő mennyiségű és releváns induló információt adott meg, így ezek további érdemi vitákat, diskurzusokat generáltak, amiben a városháza is részt vett.

Zárjuk ezt a kis áttekintést azzal, hogy reméljük, hamarosan hasonló magyarországi kezdeményezésről is be tudunk számolni. Példák talán már akadnak itt is, de olyanról, ahol egy szimulációs környezetben a döntéshozatali mechanizmusba az állampolgárokat is bevonták volna, ahol ilyen jellegű tapasztalatokra támaszkodva a részvételi demokrácia kezdeményezéseknek esetleg valamilyen online eszközét fejlesztenék ki, még nem tudunk. Persze, évekkel ezelőtt elindult az Online Baja, amelyik az első ilyen próbálkozás volt Magyarországon egy egyszerű online fórum-alkalmazást használva, de ez szinte csak az állampolgárok kötetlen fóruma, nem egy több szektort magába foglaló döntéshozatali mechanizmus. Fejér megyében több kistelepülésen indult részvételi demokrácia-fejlesztés, főleg strukturált párbeszéd programok indításával, utcaközösségek és civil képviselők hálózatának kiépítésével, valamint mindezekre támaszkodva helyi fórumok kialakításával. Ilyen kisközösségi fejlesztésekre persze már van több példa is, de itt nem látni az e-demokrácia felé való elmozdulást. Szolnokon most indult egy e-demokrácia szimulációs eszköz-rendszer helyi fiatalok számára (lásd www.szolfix.hu). Itt viszont már valós döntéshozatali szituációkat – például állampolgári tanácsot, konszenzus konferenciát, vagy közösségi költségvetés tervezést – próbálhatnak ki helyi fiatalok online módon, persze szakértő felnőttek mentorálásával.

Források:
Aarhusi Egyezmény (pdf)
Luke Hohmann blogbejegyzései San José város közösségi költségvetés tervezéséről
OECD (2001): Citizens as Partners. Handbook On Information, Consultation and Public Participation in Policy-Making (pdf)
OECD (2003): Open Government: Fostering Dialogue with Civil Society (pdf)
SZOLnoki FIatalok Közösségi Színtere