A jegyző – (jegyzői annotációk)

„A 20 esztendeje újjászületett jegyzői hivatás az elmúlt évek alatt az átlagosnál is többször került a szakmai érdeklődés középpontjába. Jelenleg – „újra lesznek járások, a jegyzők átkerülnek a kormányhivatal alá, majd a járási hivatalok közigazgatási vezetői lesznek, illetve munkájuk önkormányzattal kötődő részét a polgármesteri hivatalvezető veszi át” – a továbbfejlesztésre vonatkozó javaslatok sokasága, és mondhatjuk kavalkádja néha szinte sokkoló hatással van a jegyzők mindennapi munkájára.
A közigazgatás háza táján most nincs nyugalom, de a jegyzők nem tesznek mást „csak” végzik a munkájukat. De a jegyzői tisztség több évszázados múltja megérdemli, hogy dolgainknak adjunk némi nyilvánosságok! A nyomaték kedvéért mondhatom, hogy a jegyzői munka a születéstől a halálig átszövi minden ember életét.

I. A történelmi múlt – A fölsoroltakat nem kívánom kommentálni, az önmagáért szól:
1.) A jegyzői tisztség már a feudalizmusban megjelent, ahol a jegyző földesúri pénzen szerződtetett, írni-olvasni tudó azon személy volt, aki a szolgabírói leiratokat közvetítette, és a földesúri szolgáltatásokkal kapcsolatban a hozzá fordulók panaszait megfogalmazta.

3.) 1897. 18. tc. jegyzőtartásra kötelezte a községeket, rendezte a jegyzői tisztség jogi problémáit és már ekkor előírta a tisztség betöltéséhez szükséges jegyzői vizsga letételét.
4.) Ki is, mi is a jegyző? Az 1929-ben megjelent Közigazgatási Kislexikon a „községjegyzőről” az alábbi összefoglalást adja.
„Községjegyző a községi elöljáróság szellemi vezetője, annak legfontosabb tagja. A községi (kör)jegyző intézi a törvények, rendeletek, szabályrendeletek végrehajtását az elöljáróság többi tagjai bevonásával, ő látja el a községi igazgatás ügykörében az írásbeli tennivalókat, ő irányítja a község önkormányzati életét és intézi, vezeti a község vagyonkezelését és háztartását. Állása élethossziglan szól.”
5.) Magyary Zoltán 1942-ben a közigazgatásról írott munkájában következőképp vélekedett a jegyzőről:
„A jegyzőt a megfelelő képesítéssel bíró egyének közül a képviselő-testület élethossziglan választja. Ő a községnek, mint szervezeti egységnek a tulajdonképpeni főnöke, az ő érdeme, ha a község vezetésében van előrelátás és iniciatíva, jó a szervezet, van parancsadás, azaz mozog a közigazgatás, van összhang és ellenőrzés a különböző szervekkel szemben és a jegyző mulasztása, ha mindez hiányzik.”
6.) 1948-ban a jegyzői állásokat megszüntették, majd 1950-ben az önkormányzati közigazgatást is. A jegyzői feladatokhoz hasonló, főként államigazgatási feladatokat a VB titkár látta el.
7.) A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény visszahozta az önkormányzati rendszert, s ezzel együtt a jegyzői tisztséget is. A jegyzőknek jogszabályban megállapított képesítési követelményeknek kell megfelelniük, kinevezésük már nem élethossziglan, de határozatlan időre szól.”

A szerző ezek után áttekinti a jegyzők szerepét, helyzetét, problémáit az utóbbi 20 évben.

Forrás:
A jegyző – (jegyzői annotációk), Bárdos László, ETK Önkormányzati Klub, 2011. április 19.

A bejegyzés kategóriája: közigazgatás:magyar
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.