Az informatikai rendszer nem cél, hanem eszköz

„…Rumi Lászlóval, a Kopint-Datorg Informatikai és Vagyonkezelő Kft. Informatikai Igazgatóságának vezetőjével arról beszélgetünk, hogy milyen módon lehetne meghatározni az informatikai fejlesztések (beszerzések) hasznosságának fogalmát a közigazgatásban.

Miért érezzük mégis azt, hogy ennyi pénzből, ennyi befektetéssel azért 20 év alatt több eredményt kellett volna elérni?

– Ha a központi kormányzatot tekintjük, akkor sok esetben éppen a kormányzati szintű integráció hiánya okozza a haszon elmaradását, illetve a hasznosulás részleges megvalósulását. Az elmúlt időszakban számos projektet nem a központi kormányzat mint megrendelő kívánsága (valós szükséglete) indította el, hanem a szállítói lobbi dobta be az ötletet, és rábeszélte az intézményt mint ügyfelet a ténylegesen korszerű, de egyes esetekben nem a főirányt képviselő, és így később nem is integrálható megoldásra.

Mivel a közigazgatás keretgazdálkodási logikája szerint minden évben vannak elköltendő pénzek (költségvetési év végén), ez segíti az intézmény hajlandóságát a felesleges beruházásra. Még Európai Uniós forrás felhasználásakor sincs garancia arra, hogy a projektek kellő átgondolással indulnak.

Példa erre a néhány évvel korábbi GVOP 4.3.1-es pályázat, amikor is az önkormányzatok beindultak a nagy pénzek (280-480 milliárd forint) elnyerésére, később pedig beleszaladtak a magas működtetési költségek problémájába. Ilyen esetekben derül ki, hogy maga az IT projekt a cél, pedig köztudott, hogy az informatika csak egy eszköz a valódi igazgatási vagy hatósági feladatok ellátásához.

Akkor egy újabb problémára bukkantunk. Miért keveredhet a cél és az eszköz, és milyen káros hatása lehet ennek az adott projektre vagy az intézményre vonatkozóan?

– Sajnos az elmúlt 20 évet nem jellemezte a folyamatszemléletű és rendszerben gondolkodó jogalkotás, sőt ez a szemléletmód még az egyes tárcákon belüli, rendeleti szintű szabályozások esetén is ritka. Ennek pedig informatikai téren súlyos következményei vannak.

A probléma kettős. Egyrészt igaz, hogy szinte minden intézményben készítettek informatikai stratégiát, de az IT stratégia készítés indítása sem a szervezet belső működéséből következett, hanem kormányzati utasítás vagy külső szakértők javaslata alapján. És ez még nem lett volna nagy baj, de általában nincs az intézménynek hosszú távú működési stratégiája, ennek hiányában nincs mihez illeszteni az IT stratégiát. Ha állandóan mozog a szervezet és változnak a folyamatok, akkor az informatika is állandóan olyan új kihívásoknak néz elébe, amelyeknek a kijelölt határidőre és megfelelő minőségben nem tud eleget tenni.

Másrészt, azért mondjuk ki bátran, hogy legtöbb esetben az IT stratégiák léteztek, de….ki figyelt rájuk? A projekteket nem volt kötelező illeszteni a stratégiákban meghatározott „vegyértékekhez”! Azaz a projekt indításának nem volt feltétele az IT stratégiába való illeszkedés bemutatása. A stratégiához való csatlakozást jogszabályi szinten kellett volna (és most is kellene) kötelezővé tenni, mintha az egy műszaki szabvány lenne.”

Forrás:
Az informatikai rendszer nem cél, hanem eszköz, Bojta János, Bitport, 2011. május 5.

A bejegyzés kategóriája: közigazgatási informatika
Kiemelt szavak: , , , , , , , , .
Közvetlen link.