Az e-közigazgatási fejlesztések hatékonyságának és eredményességének mérése – III. rész

Molnár Szilárd, Magyary Zoltán e-Közigazgatástudományi Egyesület, cikke

A közigazgatási fejlesztések, projektek végrehajtását, sikerességét, a célrendszerhez való illeszkedését tehát leggyakrabban a hatékonyság és az eredményesség indikátoraival fejezzük ki. A projekt által megvalósult tevékenységet általában kimeneti indikátoroknak, míg a projekt közvetlen céljainak megvalósulását mutató indikátorokat eredményindikátoroknak nevezzük. E kétféle indikátor-típust leggyakrabban puszta mennyiségi mutatókkal, és általában a projektgazdák meghatározása alapján és azok adatszolgáltatására támaszkodva adják meg, ami miatt persze sok esetben a hatékonyság és eredményesség megítélésének objektivitásához kétségek fűzhetők.

Az indikátorok rendszerében azonban van még egy szint, amellyel Magyarországon is érdemes lenne foglalkozni, egyszerűen azért, mert már vannak befejezett, régóta működő e-közigazgatási fejlesztések, projektek. Ezek a hatás-, vagy hatásosság vizsgálatok, illetve indikátorok.
A hatásindikátorokat leggyakrabban úgy azonosítjuk, mint amelyek a hosszabbtávú stratégiai célok megvalósulását mutatják meg. De nem ez a legfontosabb jellemzőjük, hanem az, hogy oksági következtetéseket, összefüggéseket próbálnak meg feltárni. Ez különbözteti meg őket a hatékonyság és az eredményesség vizsgálatától, hiszen utóbbiak nem oksági viszonyt tárnak fel, hanem gyakorlatilag értékelik, minősítik (például sikeres volt, nem volt sikeres) a projektet.

Egy adott projekt, beavatkozás hatásainak feltárása nagyon összetett és sok buktatóval járó folyamat. Az ok-okozati összefüggés megítélése úgy lenne legkönnyebb, ha a megvalósult beavatkozással párhuzamosan fel tudnánk tárni az intézkedés elmaradása során kialakult következményeket (is). Mivel ez nem lehetséges, ezért számos eljárás, módszer kifejlesztésével próbálnak a kutatók minél közelebb jutni az oksági kapcsolatok pontosabb feltárásához, így a hatásvizsgálatoknak a társadalomtudományok kutatási technikáira kell támaszkodniuk. A hatások megítélése tehát lehetetlen egy-két indikátor korrekt és megbízható értékeinek megadásával, itt önálló kutatási programokat kell megfogalmazni, elindítani.

Viszont általában problémát jelent az a nézet is, mely szerint a hatások feltárása csak a projektek, a beavatkozások befejezése után történhet meg. Az esetek jelentős részében lehetőség van az oksági viszony feltárására úgy, hogy idősoros (meghatározott időközönként ugyanazon a mintán) adatgyűjtést végzünk, ráadásul párhuzamosan egy kontrolcsoporton is (olyanon, akiket nem érint a projekt). Ez persze nagyon ideáltipikus helyzet, és tegyük hozzá, drága eljárás is. Áthidaló megoldás lehet, ha az adatgyűjtés már a beavatkozás előtt megkezdődik, így képet kaphatunk a projekt során bekövetkezett változásról. Mindez pedig azt feltételezi, hogy a hatásvizsgálatokat már a projekt indításakor meg kell tervezni, az adatgyűjtést pedig elindítani.
A hatásvizsgálatok módszerei tehát bármennyire is megpróbálnak a társadalomtudományok technikáira támaszkodni – például idősoros elemzés, dokumentumelemzések, mélyinterjúk az érintettekkel, nagymintás adatfelvétel, esetleg kísérlet/modellezés –, nincsenek kiforrott módszerek, így az ilyen jellegű kutatásoknak az elterjedtsége, alkalmazása nagyon változó.

A hatásvizsgálatok leggyakrabban természetesen a gazdasági és társadalmi hatások feltárására terjednek ki, de lehetséges terület még például a környezeti-, szervezeti változások hatásvizsgálata is. Talán kijelenthető, hogy a leginkább standardizált eljárások a költség-befektetés-megtérülés vizsgálatokban fejlődtek ki eddig. Ismertek a teljes bekerülési költség (Total Cost of Ownership), befektetés megtérülésének (Return On Investment), a költség-haszon (Cost-Benefit Analysis) elemzés vizsgálati módszerei, de külön kifejlesztették a Standard Cost Model-t az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló beavatkozások hatásainak mérésére, stb.

Azonban amennyit nyerünk e módszerek standardizálásával, körülbelül ugyanannyit veszítünk is, ugyanis a gazdasági, pénzügyi mutatókon kívüli társadalmi/közösségi, környezeti értékek, externális hatások kifejezése felett elsikkad a figyelem.
Az utóbbi években jelent meg egy – megítélésem szerint ígéretes – módszer, amely a beavatkozások társadalmi, környezeti hatásait, megtérüléseit próbálja bemutatni úgy, hogy a fenti gazdasági hatásvizsgálati modellekhez hasonlóan, itt is pénzben próbálják kifejezni a hatás eredményeit. Ez a befektetések társadalmi megtérülésének (Social Return on Investment) módszere, amely ráadásul az indikátorrendszer alsóbb szintjeinek elemeire, azaz a projekt kimeneteleire támaszkodik.

A hagyományos költség-haszon elemzésekkel szemben ez a módszer megpróbálja pénzegységben kifejezni a létrehozott, ám közel sem nyilvánvaló értékeket (esetleg károkat), így próbálja megérteni a projektek, fejlesztések, intézmények és szolgáltatások kevésbé nyilvánvaló társadalmi és környezeti hatását, a beavatkozások irányának helyességét, a befektetett eszközök és a megtérülés optimális egyensúlyát.

A módszer további szimpatikus eleme, hogy segítségével már a projekt tervezési szakaszában fókuszálni lehet a társadalmi hatások, a magasabb értékek, az erősebb összefüggések, szinergiák maximalizálására. Ezen értékek, összefüggések kifejezését a befektetések társadalmi megtérülésének módszere megpróbálja monetarizálni, így segítheti a döntéshozókat abban, hogy a célrendszer, a stratégia hatása ténylegesen mi is lesz. Azaz segítséget nyújt a beavatkozás, a stratégia irányainak, eszközeinek pontosabb megfogalmazásához, a társadalmi megtérülés optimalizálásához, az erőforrások hatékonyabb kihasználásához, a befektetett eszközök és a kitűzött célok összhangba hozásához. Ez különösen hasznos a technológiai eszközök, fejlesztések esetében, hiszen ezek társadalmi, környezeti hatásainak megítélésével a lehető legritkábban foglalkoznak a fejlesztés időszakában, pedig rendszerint azt látjuk, hogy ezek az újítások előbb-utóbb kiváltanak valamilyen nem várt közösségi (például digitális megosztottság) vagy környezeti hatást.

Természetesen ennek a módszernek is vannak korlátai, így például nem minden fejezhető ki pénzegységben, illetve ami viszont kifejezhető, ott általában a kutató dönti el, hogy milyen értékeket is vesz figyelembe.

Összegzésül tehát azt mondhatjuk, hogy egy fejlesztés, beavatkozás értékeléséhez, a végrehajtás sikerességének megítéléshez szükséges, de nem elegendő módszer a hatékonyság és az eredményesség vizsgálata. Ki kell térni a hatások vizsgálatára is, de ezek összetettsége miatt az előbbiektől teljes mértékben eltérő tervezési, végrehajtási és módszertani eljárásokra van szükség. Ennek megfelelően a hatásvizsgálatokra az e-közigazgatási beruházások körülbelül 3-5 százalékát fordítják a fejlett országokban.

Források:
Bojta János (2011): TCO: Közigazgatási IT: ami most olcsó, később nagyon drága lehet
International Standard Cost Model Manual – Measuring and reducing administrative burdens for businesses (pdf)
Rimbert , Pierre (2010): Az elszámolás pillanata
Social Return on Investment meghatározása (Wikipédia)

A bejegyzés kategóriája: közigazgatási informatika
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.