„Minden jel abba az irányba mutat, hogy a kormány az iparűzési adóval kapcsolatos változásokkal a településeket többek között arra kötelezi, egymás vállára támaszkodva fejlesszék térségüket. Mindez hangzatos és nem utolsósorban EU-kompatibilis célkitűzés, ám az érintettekkel való beszélgetésekből kirajzolódik: a települések elméletben igen, gyakorlatban nem teljesen azonosulnak az elképzeléssel.
Nem tudni, hogy osztanak majd vissza
Vannak, akik vészjóslóan jövendölik, hogy a fennálló rendszer lényegében mit sem változik, hiszen nem tudni, a települések mennyire szólhatnak bele a folyamatokba, illetve mennyire érvényesül az a rég bevett szokás, miszerint „sógor-koma jó barát” kapja a pénzek nagy részét. Így akár az is megeshet, az érintettek nem jutnak egyről a kettőre.
Egyes polgármesterek úgy látják, alapvetően már ott megbicsaklik a tervezet, hogy elsősorban a megyék gondoskodnának a területfejlesztésről, ami nem mentes a politikától és a nagyobb városok érdekeitől sem. Ezek a településvezetők azzal érvelnek, éppen emiatt szegényedtek el az évek alatt.
Ám bárhova, bármekkora mértékben folyik is be a pénz, az önkormányzatoknak így is, úgy is vérveszteséget jelentenek az elvont pénzek és a korlátlan rendelkezés megszüntetése az iparűzési adó felett. Enyhítő körülménynek számítana, ha az önkormányzatok részére reális összeget határoznának meg településfejlesztési hozzájárulásként. Erre vonatkozóan nincs nyilvánosságra hozott terv, csupán annyi biztos, hogy a kormánynak sem lesz könnyű ezt meghatározni, hiszen még az érintettek között is eltérő álláspontok vannak arról, mennyi lenne a reális arány.
…
Kiskapukat keresnekVannak azonban, akiknek a fejében meg sem fordul magasabb adó kiszabása, ők inkább a leleményességben és a törvény által kínált kiskapukban látják a megoldást. Több kisebb településen, beleértve Tápszentmiklóst is, nem szednek iparűzési adót, aminek eredményeképp vállalkozások tucatjai tették át székhelyüket az „adó- és cégparadicsomba”.
Úgy tűnik, valóban érdemes ezekről a kiskapukról beszélni, hiszen ebből a nagyvonalú engedményből nem csupán a vállalkozások profitálnak, hanem az ezzel számoló, tápszentmiklósi önkormányzat is. A település négymillió iparűzési adó helyett – a várakozások szerint a fuvarozók befizetett gépjárműadójának köszönhetően – 2012-re húszmillió forintot zsebelhet be. Bár arra semmiféle garancia nincs, mindezt meddig tudják csinálni, mert Tállai András önkormányzati államtitkár a sajtóban arra panaszkodott, hogy a Belügyminisztériumnál rendszeresen hangoztatják a településvezetők, hogy bizonyos cégek elméletileg iparűzési adótól mentes településen tevékenykednek, holott a gyakorlatban semmi közük nincs hozzájuk. Ezzel pedig jelentős hátrányt okoznak másoknak, akik nem élnek vagy élhetnek ezzel a lehetőséggel.
A kistelepülések némelyike igyekszik törvénysértés nélkül, ám a kiskapukat megtalálva segíteni magán, hogy a felvett hiteleket, feladatokat és nyomást átvészeljék. Ha a jövőben a települések nem választhatnak, beszedik-e az iparűzési adót vagy sem, akkor kérdéses, milyen ehhez hasonló pluszjuttatásokat tudnak nyújtani, amellyel a többi, fejlettebb település mellett labdába rúghatnának, például azzal, hogy vonzóvá teszik a települést a vállalkozók számára. Egy kiskapu lehetne Kovács József szerint, ha minimális, 05 százalékos iparűzési adót vetnének ki, persze kérdés, ehhez mit szólna a kormányzat.
Az mindenesetre most világosan látszik, hogy a közös fejlesztésben, fejlődésben való gondolkodást a szétaprózódott helyi érdekek akadályozzák. Csupán két dologban van egybecsengő álláspont: az új rendszerrel szembeni fenntartásokban és a kételyekben.”
Forrás:
Egymástól irigylik bevételeiket az önkormányzatok, HVG.hu, 2011. június 9.
