Interjú Dr. Jóri Andrással

„Az új Alkotmány előkészítése során véleményt küldött az Alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak, amelyben egy alternatív koncepcióként vázolta az információs biztos intézményét. Mi lett volna (sajnos így feltételes módban) ennek az intézménynek a lényege és miért lenne jelentős a bevezetése?

A lényeg az volt, hogy végezzük el a két fontos változtatást: kapjon a biztos bírságolási jogkört, és válasszuk le az ombudsman-intézményről. (Fontos kiemelni: az adatvédelmi biztos kezdettől nem ombudsman-intézmény. Ugyanis nem minden parlamenti biztos ombudsman: az ombudsmannak például soha nincsenek hatósági hatáskörei, ám ez az európai parlamenti adatvédelmi biztosoknál általános. Sokan még a területtel foglalkozók közül is ombudsmanként emlegetik az adatvédelmi biztost, holott kezdettől vannak hatósági hatáskörei, és ezek fokozatosan erősödtek, tehát jelenleg sem tisztán ombudsman típusú intézményről van szó.) Az intézmény új elnevezése azt fejezte volna ki, hogy az adatvédelem mellett az információszabadságért, az adatok nyilvánosságáért is fokozott felelősséggel tartozik: sokáig ugyanis előtérbe került az adatvédelem. A koncepcióm mindkét eleme megvalósult, ám mindkét eleme rosszul: a 10 milliós bírságküszöb nevetségesen alacsony, az ombudsmani hivatalról történő leválasztás pedig egyben az intézmény függetlenségének erőteljes csökkenéséhez vezet, amit ráadásul a jelenlegi intézmény függetlenségét semmibe véve, európai jogot sértő módon valósítanak meg.

Egyre többet hallani a web 2.0-hoz és általában az internetes személyiséghez fűződő adatvédelmi aggályokról, mások talán nem aggodalmaskodnak, de mindenképp felhívják a figyelmet az adattudatosságra. Ön szerint milyen nagyobb kihívások előtt áll az adatvédelem és információszabadság területe a következő évtizedekben?

Egyrészt fontos adatvédelem és információszabadság, transzparencia viszonya. Tevékenységem mindvégig arra irányult, hogy új egyensúlyt alakítsak ki a kettő között, hogy az adatvédelmi szabályozás tényleg csak ott érvényesüljön, ahol szükség van a magánszféra védelmére, ne máshol, és különösen ne ott, ahol a nyilvánosság érdeke fontosabb. Az adatvédelem a magánszféra védelem eszköze, ám ha túlzó, akkor a korrupciót is elleplezheti: ezt nem szabad megengednünk. Ahol kell, ott tehát vissza kell nyesni a túlzó adatvédelmet a nyilvánosság érdekében: sok állásfoglalásom ezt a célt szolgálja. Ez egyébként általános, Európában mindenütt érezhető konfliktus, hadd utaljak csak a Bavarian Lager ügyre, ahol az EU Bírósága megerősítette, hogy adatvédelmi okokra hivatkozva nem adható hozzáférés egy hivatalos találkozón résztvevő személyek listájához – a döntést kollegám, az európai adatvédelmi biztos is bírálta.

A másik kérdés, hogy megmarad-e az adatvédelmi jog, mint a magánszféravédelem fő eszköze. A német alkotmánybíróság által megfogalmazott, informatikai rendszerek bizalmasságához fűződő alapjog már gyökeresen új szemléletet tükröz. A hagyományos adatvédelmi jog eszközeivel kezelhetetlen technológiák, szolgáltatások válnak uralkodóvá: még reagálni sem tudtunk a közösségi oldalak által felvetett kérdésekre, ám máris mindenki a számítási felhőről vagy az internet of things-ről beszél.
A legérdekesebb fejleménynek a magánszféravédelemben azt tartom, hogy a sokáig egyértelmű Európa-USA szembenállást mintha felváltaná a konvergencia. Az EU szabályozói olyan, az Egyesült Államokban elismert eszközöket karolnak fel, mint az adatvédelmi hatásvizsgálat (privacy impact assessment); az USA törvényhozói immár nem óvakodnak annyira a magánszférára kiterjedő adatvédelmi szabályoktól, mint korábban…”

Forrás:
Interjú Dr. Jóri Andrással, Dr. Antal Attila, Jogi Fórum, 2011. július 27.

A bejegyzés kategóriája: jog, közigazgatás:magyar
Kiemelt szavak: , , , , , , , , .
Közvetlen link.