„1. Egy sokakat érdeklő rendelkezés – átlagosan bonyolult – szövege:
„A Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-a alapján vállalt állami készfizető kezesség fedezetével fogyasztóval kötött deviza alapú kölcsönszerződés alapján teljesített teljes előtörlesztés (a továbbiakban: végtörlesztés) esetén a pénzügyi intézmény – amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek – a végtörlesztés forint összegének meghatározásakor svájci frank esetén 180 HUF/CHF, euró esetén 250 HUF/EUR, japán jen esetén 200 HUF/100 JPY árfolyamot alkalmaz.”2. Mi ennyivel tudjuk egyszerűsíteni úgy, hogy a jogi tartalom azonos marad:
„A pénzügyi intézmény a fogyasztóval
a) a Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy
b) a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-a alapján vállalt állami készfizető kezesség fedezetével kötött deviza alapú kölcsönszerződés teljes előtörlesztésekor (a továbbiakban: végtörlesztés) a forintösszeget 180 forintos svájci frank, 250 forintos euró és 2 forintos japán jen árfolyamon állapítja meg.”3. Így már értené szinte minden devizahiteles, de az összes alapfogalom bizonytalanná vált:
„A pénzügyi intézménynél a fogyasztó a magyarországi lakásra terhelt záloggal vagy a 2005-ös költségvetési törvény alapján vállalt állami kezességgel garantált devizahitelt 180 forintos svájci frank, 250 forintos euró és 2 forintos japán jen árfolyamon végtörlesztheti.””
Forrás:
Így írnánk mi blog, 2011. szeptember 28.
