Jön a teljes széles sávú lefedettség – Interjú Vályi-Nagy Vilmossal

1. Költségcsökkentés, hatékonyságnövelés mindenhol
Nemrég távozott posztjáról Nyitrai Zsolt, az infokommunikációért felelős államtitkár, ezzel egy időben az önálló államtitkárság is megszűnt. Az új helyzetről, a kormányzat infokommunikációs terveiről kérdeztük a terület új vezetőjét, Vályi-Nagy Vilmost.

A kormányzati informatika közvetlenül a nemzeti fejlesztési miniszter irányítása alá került, ami egyrészről jelzi a terület stratégiai fontosságát, másrészről rámutat arra is, hogy a közszféra teljes vertikumát érintő információs infrastrukturális kérdéseket kiemelten kell kezelni. Mindemellett az előrelépés azon is múlik, hogy az elmúlt tíz-tizenkét évben különböző okokból időnként egyéni vagy parciális érdekeket képviselő szereplők végre képesek lesznek-e együttműködni.

Elsődleges célom az együttműködés, az egység megvalósítása. Aki tisztában van a terület összetettségével, az előtt nem titok, hogy ezt az egységet nem lehet két hét alatt megvalósítani, mivel a kormányzati informatika rendbetétele egy hosszabb folyamat, amelyhez minden szereplőtől szükség van a bizalomra és együttműködésre.

Világos célként tűztük ki, hogy csökkentsük az állam költségeit a kormányzati informatikában, amit az előző másfél évben hatékonyan kezdtünk el megvalósítani, jelentős kiadási tételeket szüntettünk meg az üzemeltetési költségek oldalán. A közérdeket szem előtt tartó törekvéseinket a piac egy része, aki gyakran ellenérdekelt az ilyen költségcsökkentésben, természetesen nem fogadta kitörő lelkesedéssel, hiszen esetenként olyan haszonról kellett lemondaniuk, amit eddig gond nélkül besöpörtek. Az elődökkel ellentétben azonban mi tisztán látjuk, hogy az államnak a magánérdek helyett a közösség érdekét kell érvényesíteni, amelybe nem fér bele a pazarló informatika.

Tudna néhány példát mondani arra, hogy hol tudtak költségcsökkentést elérni tavaly?
Természetesen. Folyamatosan csökkentettük és csökkentjük az állami licencekkel kapcsolatos kiadásokat. Ez egy többéves program, amelynek még csak az elején tartunk. Az első eredményeink közé tartozik, hogy az éves licenckiadások összege körülbelül 3-3,5 milliárd forinttal lett alacsonyabb a tavalyi évhez képest, de nagy eredményként könyvelhetjük el azt is, hogy 2010 végén összességében 15 milliárdos megtakarítást sikerült elérnünk.

Ezt hogyan tudták elérni?
Egyrészt újratárgyaltuk a szerződéseket, másrészt felszámoltunk több felesleges konstrukciót. Ezzel párhuzamosan nagyon erős felügyeleti és ellenőrzési rendszert vezettünk be a közbeszerzések terén, mivel több hiányosságot és szakmaiatlan döntést is tapasztaltunk, ezek ellen pedig szigorúan fel kell lépünk. A nagy értékű szerződések esetében akadtak olyanok, amelyeket egyszerűen felbontottunk. Az újrakötéseknél is változott a helyzet, hiszen nem egy esetben a korábbi összeg feléért sikerült a licenceket, szolgáltatásokat biztosítani, vagy az eredeti szolgáltatóval, vagy pedig egy új szereplővel. Az említett intézkedések miatt rengeteg támadás ért minket, de én úgy vélem, ha a piacon elfogadott az a gyakorlat egy költségcsökkentésre kényszerített cég esetében, hogy az összes szükségtelen, tartalmatlan, felesleges elemet eltávolítsa a szerződéseiből, akkor ugyanezt az állam is megteheti.

2. A nyílt forrás előretörése várható

Örökös vita van az informatikában már arról is, hogy egyáltalán mi tekinthető nyílt forráskódúnak. Ezzel kapcsolatban három elemre hívnám fel a figyelmet: van a munkaállomásokon, az office-oldalon alkalmazott nyílt forráskód, az alkalmazás-, illetve az adatbázis-oldali nyílt forrás. Ez utóbbiban szinte sehol nincs verseny. E helyzet ellen persze lehet küzdeni, mi is próbálunk a magunk módján, de szinte kilátástalan az ellenállás, a piac sem képes versenyhelyzetet teremteni ebben a szegmensben.

Ha a PC-k oldalát nézem, akkor az a probléma, hogy Magyarországon a piac – hangsúlyozom, hogy a piac, nem az állam – semmilyen módon nem állt át a nyílt forráskódra. Mindenki az államtól várja, hogy ezt tegye meg, hogy olcsóbbá és hatékonyabbá váljanak a rendszerei, holott Magyarországon nincs olyan ezer felhasználószám feletti szervezet vagy alkalmazásrendszer, ahol nyílt forráskódú szoftvereket használnának a munkaállomásokon. Igen, elfogadom, hogy az államnak úttörő szerepet kell felvállalnia ezen a téren, de mindezt óvatosan kell megtennie. Ha a nyílt forráskód költségcsökkentéssel jár, belevágunk. Például a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációs területe idén tavasszal állt át nyílt forráskódra az irodai alkalmazások terén; a szoftverek ingyenesek, és tökéletesen működik azóta is minden.

Zökkenőmentes volt az átállás?
A betanítással nem voltak különösebb gondok, bár az is igaz, hogy egyelőre nem volt cél a százszázalékos átállás. Úgy gondoltuk, hogy 80-90 százalék körül van az a határ, ahol pénzügyi és szakmai értelemben megéri átállni, a maradék 10-20 százalék esetében egyszerűen nem éri meg. Az már látható, hogy az átállás után feleannyiba kerül az üzemeltetés. Ez csak kis része annak a törekvésnek, amelyet a nyílt forráskódról szóló kormányrendeletben szabályozunk majd. Ennek célja, hogy lehetőséget adjon nyílt forráskódú termékek alkalmazásának erőteljesebb bővítésére, ám ehhez kell egy szabvány, egy jogalap. Az elmúlt hónapokban ezt a tervezetet közigazgatási intézmények, szakmai szervezetek több körben, több fórumon megvitatták, és úgy látom, hogy elnyerte az összes érintett támogatását. A tervezett jogszabály nagyjából egy-másfél éves ütemezéssel egyrészt kötelezővé teszi a nyílt szabványok használatát a közigazgatásban, így az elektronikus dokumentumok formátumát tekintve is, ugyanakkor megadja az intézményeknek azt a szabadságot, hogy ők maguk dönthessék el, hogy átállnak-e nyílt forrású szoftverekre, vagy pedig más megoldást választanak. Az intézmények e folyamat során számíthatnak támogatásunkra, éppúgy, ahogyan eddig is.

3. Jobban fizetett informatikusok kellenek

4. Nincs törés az átszervezés után sem
Érvényben marad még a Digitális megújulás cselekvési terv a jövőben is? Nem gondolja, hogy túl sokat vállal magára ez a stratégia négy év alatt, ráadásul úgy, hogy igen bizonytalan, hogy mire is lesz fedezet?

A kormányzati informatikához kapcsolódó akciók, így például a hálózatkonszolidáció is minden további nélkül megvalósítható a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel a kitűzött határidőig. Az más kérdés, hogy a DMCST tartalmaz sok más, több területet érintő infokommunikációs elképzelést is, amely célok elérése további anyagi források előteremtését feltételezi. A cselekvési terv megjelenése óta eltelt egy év alatt mindannyian tapasztalhattuk, hogy a pénzügyi lehetőségek tovább szűkültek mind az állami, mind a piaci oldalon. Ez nyilvánvalóan átalakítja a DMCST-n belüli prioritásokat is, de az az idő még nem jött el, amikor felül kellene vizsgálnunk azokat a projektelemeket, amelyek esetlegesen a szükséges pénzügyi háttér hiányában nem valósíthatóak meg. Ha körülbelül fél év múlva már lesz rálátásunk a következő két év anyagi lehetőségeire, akkor természetesen újra át kell tekinteni azokat a célokat, amiket a DMCST tartalmaz.

Amint az a cselekvési tervből is kirajzolódik, a kormány kiemelt területként tartja számon az állami hálózatok egyesítését, és prioritásként jelölte meg azt a célt is, hogy az állam a hálózati fogyasztásait saját magától vegye igénybe. Az elmúlt években több olyan nagy kapacitású állami optikai hálózat épült, amelyeket aztán külön üzemeltettek, és messze-messze nem használják ki a kapacitását – példaként csak a három nagyot, a vasúti, a közúti és a villamos energetikai országos hálózatokat említeném, de több mint tíz kisebb is létezik még. Ezeket nem lehet szétszórtan, alacsony hatékonysággal üzemeltetni, össze kell őket vonni. Mivel egy összevont hálózat képes az állam szükségleteit teljes mértékben kielégíteni, logikus, hogy használjuk ezeket erre a célra is. Jelenleg a hálózatok egységesítése zajlik, aminek az első lépcsője decemberben lezárul, és akkor az állami fogyasztást már át is tereljük ide. Ez sávszélesség-bővítést jelent, így emelkedik az állami szolgáltatások színvonala, jelentős költségcsökkenéssel is számolunk.

Ez a lépés is illeszkedik abba a világméretű trendbe, amely szerint a piac nem mindenható, és egyáltalán nem biztos, hogy olcsóbban, biztonságosabban és jobb minőségben old meg feladatokat, mint az állam. Jól érzékelhető egy olyan tendencia, hogy egyre több helyen váltja fel az outsourcingot az insourcing, vagyis az állam egyes területeken igyekszik maga megoldani a feladatait a kiszervezés helyett. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy pl. az állam maga végezné az informatikai fejlesztéseit a jövőben.

Az egyik alapvető eleme a stratégiának, és az Európai Unió is hathatósan igyekszik fellépni ennek érdekében, az ország teljes széles sávú internetes lefedettsége. Mikorra történik ez meg Magyarországon?
Zajlik az előkészítés, és a teljes lefedettség 2013-ig megvalósul.

Milyen koncepcióban? A Baja Ferenc-féle Nemzeti Digitális Közmű terveit ugye elvetették.
Így van, nem lesz Digitális Közmű, a teljes lefedettség megvalósítása ugyanis nem állami feladat, azt a piacnak kell elvégeznie. Az állam csak ösztönzőként, a lefedettség infrastrukturális feltételeit támogató szereplőként tűnhet fel ebben a relációban. Ehhez az Új Széchenyi Terv Gazdaságfejlesztési Operatív Programjának (GOP) forrásait lehet majd felhasználni. A GOP sajátossága, hogy ötvenszázalékos intenzitással támogat ilyen projekteket, és a piac ezzel a támogatással képes lesz arra, hogy a még lefedetlen kistérségi területekre is eljuttassa a széles sávot.”

Forrás:
Jön a teljes széles sávú lefedettség, Dajkó Pál,It café, 2011. november 3.

A bejegyzés kategóriája: informatika, közigazgatási informatika, távközlés
Kiemelt szavak: , , , , , , , , .
Közvetlen link.