„Az egyik, ha nem a legnagyobb informatikatörténeti anyagot felhalmozó hazai magángyűjtőnél, Kutor Lászlónál jártunk. Alighanem nem utoljára.
Ezek itt az aranyprocesszoraim – mutat nekünk egy jó két tucat, árulkodóan aranyszínű tokozásban megbúvó chipet tartalmazó panelt dr. Kutor László, akihez azért látogattunk el, hogy kóstolót kapjunk irigylésre méltó hardvergyűjteményéből. A Cyrix 6×86 és Pentium Pro CPU-kkal záruló sorban felvonultatott mikroprocesszorokat azért hívja így, mert ma ezeket szó szerint aranyáron lehet megvásárolni: az erre nem ritkán bizniszt alapozó bontóktól nem a teljesítményük vagy funkcióik, hanem a nemesfémtartalmuk alapján kalkulált áron szerezhetők meg. Nem egyért kellett mélyen a zsebébe nyúlnia a gyűjtőnek.Az Óbudai Egyetem informatikai karán oktató Kutor László Magyarország egyik legjelentősebb informatikatörténeti gyűjteményének tulajdonosa. Közel negyven éve – amióta 1974-ben tanítani kezdett az elődintézmény Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán – gyűjti a számítástechnikához közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó tárgyakat. Kezdetben azért szedte szét a komputereket, mert meg akarta érteni a felépítésüket, működésüket, később szisztematikusan is elkezdte gyűjteni az alkatrészeket, teljes számítógépeket.
…
A számítástechnika néhány, számára kedvenc területén igyekszik a teljességre törekedni. Ilyen ág az adattárolóké: a gyűjtemény itt az elektronika előtti korszak adatrögzítő eszközeivel, viaszhengeres hangrögzítőkkel indul és nagyjából a flashmemóriákig tart. Természetesen nem hiányzik belőle az első merevlemez, az 1956-ban bemutatott IBM 305 RAMAC háttértárának egy korongja és a Jánosi Marcell-féle kazettás flopi, az MCD-1 sem.
…
Az oktatásban is épít az anyagra: tavaly indított el egy kurzust Fejezetek az információtechnológia kultúrtörténetéből címmel, amelyhez a hallgatókkal együtt amolyan történeti szertárként használja a gyűjteményt.”
Forrás:
Negyven éve gyűjtöm a hardvereket, Barna József, IT café, 2011. november 8.
