Mit hoz a jövő: megállunk-e az összeszerelő gyáraknál?

„Megfelelő ösztönzőkkel az innovációra épülő munkahelyek számát könnyűszerrel meg lehetne triplázni – mondja Reich Lajos, a GE Healthcare magyarországi kutatás-fejlesztési vezérigazgatója, a magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) innovációs munkacsoportjának vezetője, aki szerint a válság hatására a világban megszűnt high-tech munkahelyek nagy része a következő két-három évben újrateremtődik. Ennek a folyamatnak szerinte Magyarország is nyertese lehetne, de a kormány támogatáspolitikája gyakran olyan feltételeket támaszt, ami teljesen idegen a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cégek gondolatvilágától. Így a várt hatás helyett épp az ellentéteset éri el.

R. L.: Látható a kormányzat részéről egyfajta igyekezet, hogy azokat a kiskapukat, amelyek a régi pályáztatási rendszerben és a korábbi innovációs politikában megvoltak, kiszűrje. Mi ezt maximálisan támogatjuk, de nem szeretnénk, hogy a gyereket is kiöntsék a fürdővízzel. Az innovációs járulékkal kapcsolatban arra vonatkozóan voltak javaslataink, hogy azok a bizonyos pályázatok, amelyeken keresztül jelentős K+F-kapacitásokat lehet létrehozni, hogyan nézzenek ki. Az eddigi pályázatok nagyon bürokratikusak voltak. Esetleges célokra, időben nem kiszámíthatóan írták ki őket, és a finanszírozás is rendszeresen megkésve érkezett. Ez egy vállalkozás esetében, amely szoros üzleti terv szerint működik, elfogadhatatlan.

Direkt kinyomtattam két pályázatot: a magyar 136 oldal, be kellett kötnünk, mint egy könyvet; egy ugyanekkora összegről szóló japán vagy finn pályázat mindössze 20 oldal, könnyedén össze tudtam tűzni. Amíg a magyarországi rendszer a kontrollra, a mikromenedzsmentre épül, addig a finn, a japán, az amerikai és így tovább, a bizalomra. És ez óriási különbség: nem véletlen, hogy az utóbbi országok különösen sikeresek a K+F területén.

hvg.hu: Mit szól ahhoz, hogy a szakképzési hozzájárulást a kormány alapvetően a duális szakképzés meghonosítására kívánja költeni?

R. L.: Ez valószínűleg az autóipari klasztereknek kedvez majd, hiszen egyfajta ingyenmunkaerőt fog eredményezni ezeknek a cégeknek. De azok a magas képzettségű szakembergárdát igénylő területek, melyek Magyarországot a globális értékláncon feljebb helyezhetnék, veszteséget szenvednek. Összeszerelő gyáregységek megtelepedéséhez ez jó megoldásnak tűnhet, de semmiképp sem tekinthető túl perspektivikus stratégiának.

hvg.hu: Nem ez a realitás? Valóban kínálkozna valódi esély arra, hogy Magyarország nagyobb súllyal vegyen részt a nemzetközi kutatási-fejlesztési transzferben, esetleg teljesítse azt az uniós tervet, miszerint 2020-ig az uniós kutatási-fejlesztési beruházások elérjék a GDP 3 százalékát?

R. L.: Én biztos vagyok benne, hogy kis odafigyeléssel a jelenlegi egy százalékos GDP-arányos ráfordítást tíz év alatt meg lehetne kétszerezni-háromszorozni. Olyan kedvező környezetet kellene teremteni a vállalatoknak, hogy divat legyen Magyarországon befektetni ezen a területen. A válság időszaka alatt rengeteg high-tech állást szűnt meg a fejlett országokban. Most, hogy a válság múlik, ezek az állások lassan újraépülnek. De a mobilitás adta lehetőségeket kihasználva a legkedvezőbb helyszíneket találják meg. Ez a folyamat szerintem két-három év alatt le fog zajlani: óriási mértékű új K+F-kapacitások jönnek létre. Nagy kérdés, hogy ebben a folyamatban részt veszünk vagy hosszú időre elpackázzuk a lehetőséget.”

Forrás:
Mit hoz a jövő: megállunk-e az összeszerelő gyáraknál?, Bogár Zsolt, HVG.hu, 2011. december 28.

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, közigazgatás:magyar
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.