„Jóri András korábbi adatvédelmi biztost az új adatvédelmi törvényről, az adatvédelem és az információszabadság közötti egyensúlyról, valamint az adatvédelmi biztos intézményének felszámolásáról kérdeztük.
Melyek az új adatvédelmi törvényből eredő legjelentősebb változások az információszabadság terén?
Változott a szabályozás alapját jelentő alapfogalom, a közérdekű adat fogalma, mégpedig nem a jó irányba. Korábban minden közfeladatot ellátó szerv kezelésében lévő adat közérdekű adatnak minősült, kivéve a személyes adatokat, most pedig ott egy fordulat („tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett”), amely a közérdekű adatok körének szűkítését eredményezheti. Nem világos, hogy ez szándékos, vagy csak a törvény egészére jellemző színvonaltalan kodifikációs munka eredménye, azonban a jogalkalmazó, a bíróság az ilyen változásokból gyakran a törvényhozó akaratát olvassa ki. Meglátjuk a gyakorlatban. Aggasztó a titokfelügyelet kérdése is: az ún. „Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság” a titokminősítés jogszerűségét vizsgálhatja, nem pedig indokoltságát. Mivel a hatályos titoktörvényben nincs megfelelő közérdek-teszt, ezért a minősítés formálisan jogszerű lehet akkor is, ha a nyilvánossághoz fűződő érdek súlyosabb, mint a titkosításhoz fűződő érdekek. És persze problematikus az új hatóság léte is: a miniszterelnök jelöltje nyilvánvalóan nem rendelkezik azzal a legitimációval, mint egy 2/3-dal megválasztott adatvédelmi biztos, ha éppen politikailag is kényes információszabadság-ügyek megítéléséről van szó.Korábban Ön is tett tartalmi javaslatokat az új törvény megalkotásához. Melyek voltak a legfontosabbak? Volt-e ezek között olyan, amelyet beemeltek az új törvénybe?
Több körben sok javaslatot tettem a törvényhozási eljárás során, de ezek közül főképp a technikai jellegű észrevételeket vették figyelembe. Számos esetben azóta kiderült, hogy jobban tették volna, ha a többivel is megteszik: a multinacionális cégek körében megdöbbenést keltettek az új törvény adatvédelmi szabályai, amelyek sokszor alkalmazhatatlanok, vagy az EU jogalkotási tendenciáival ellentétesek. Aki már valamit is foglalkozott adatvédelemmel, nem tudja, hogy nevessen vagy sírjon, ha látja, hogy míg Magyarországon 2012. januárjában erősítik, sőt, fizetőssé teszik az adatvédelmi nyilvántartást, addig az EU ugyanabban a hónapban az intézmény megszüntetését javasolja az új rendelettervezetben, mivel az túlbürokratizált és felesleges. És ez nem volt meglepetés, lehetett tudni már a múlt évben is, hogy így lesz.Ombudsmani tevékenysége során többször is hangsúlyozta az adatvédelem és az információszabadság közötti új egyensúly megteremtésének szükségességét. Mit jelent ez, és miért tartja fontosnak?
Ennek a lényege, hogy tudatosan arra törekedtem: vélt adatvédelmi akadályok ne hátráltassák az információszabadság ügyét. Sok olyan szerencsétlen esetet lehet sorolni a korábbi adatvédelmi biztosi gyakorlatból, amelyek során az adatvédelem az információszabadság rovására ment…Magam ezért igyekeztem ezt a joganyagot mindig teleologikusan, a célját is figyelembe véve, mint magánszféra-védelmi eszközt alkalmazni. Eközben az információszabadság erősítésére törekedtem…
…
A bírósági jogalkalmazási gyakorlat – amely iránymutatást adhatna – meglehetősen ellentmondásos a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatban. Felfedezhetőek pozitív vagy negatív tendenciák ezen a téren? Számít változásra az új törvény alkalmazása során?
Én is látok furcsa ítéleteket. Sokszor a jogalkotó is hibás ebben: az adatvédelmi törvény korábbi szerencsétlen módosításai sokszor oda vezettek, hogy az információszabadság köre szűkült. Máskor a bíróságok részéről is tapasztalható az a szigorúan szövegkötött jogértelmezés, amit a fentiekben már bíráltam. Azt azonban szerintem korai lenne kimondani, hogy ezek a rossz döntések tendenciává állnak össze, hiszen bőven találhatunk példát ellenkező értelmezésekre is a bíróságok részéről, és általában úgy gondolom, hogy a magyar civil szervezetek jól használják a bírói utat információszabadság-ügyekben. Ami az új törvényt illeti, a fentebb utaltam a problémás pontokra, meglátjuk, korrigálja-e majd ezeket jogértelmezéssel a bírósági gyakorlat. Persze az ideális az lenne, ha nem a korrekcióra kellene várnunk, hanem a törvény lenne jó.
…
A közérdekű adatigénylésre biztosított törvényi lehetőség viszonylag régóta képezi részét a magyar jogrendszernek, és ez az új törvényben is megmaradt. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy néhány lelkes civil szervezet és pár nagyobb újság munkatársán kívül sokan még csak nem is tudnak róla, hogy valóban minden állampolgár számára hozzáférhetőek a közérdekű adatok. Hogyan ösztönözné az állampolgárokat, hogy éljenek sokkal inkább az információszabadság eszközeivel, „fogyasszanak” közérdekű adatokat? Növelhetné-e egy sokkal inkább proaktív adatközlést előíró szabályozás az állampolgári érdeklődést, aktvitást ezen a téren?
Annak idején ilyen kísérlet volt az elektronikus információszabadságról szóló törvény; a proaktív közzétételi kötelezettségek előírása világtendencia. Ugyanakkor nem tartom természetellenesnek, hogy az információszabadság eszközeivel elsősorban a tényfeltáró sajtó munkatársai és a civilek éljenek: a releváns információk értelmezéséhez, az összefüggések feltáráshoz olyan erőforrások kellenek, amelyek egy érdeklődő polgárnak egyszerűen nem állnak a rendelkezésére. Ez pedig már nem magának az információszabadság-jognak a minőségéről szól, legalábbis nem abban a szűkebb értelemben, ami a közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogi szabályozását jelenti. Egy jól megalkotott információszabadság-törvény is csak megfelelő környezetben működhet: olyanban, ahol léteznek erős civil szervezetek, és rendelkezésre állnak a független tényfeltáró újságíráshoz szükséges körülmények…”
Forrás:
Információszabadság vs. adatvédelem – Interjú Jóri Andrással, K-Monitor, 2012. február 7.
