Skip to main content
közigazgatási informatikatársadalom

Az Információs Társadalom Parlamentje – 2012

Szerző: 2012. június 11.No Comments

„…Az Információs Társadalom Parlamentje megszervezésének az a célja, hogy évente egyszer összejöjjenek az információs társadalom meghatározó döntéshozói, szakmai véleményformálók, illetve felhasználók. Az különbözteti meg egy üzleti konferenciától, hogy több a civil résztvevő, akik nemcsak az infokommunikációs szakmából érkeznek, hanem olyan területeket is képviselnek, mint a kultúra, a család, a kisebbségi szervezetek vagy a határon túli magyarok – hangsúlyozza Soltész Attila, az esemény ötletgazdájaként számon tartott Informatika a Társadalomért Egyesület (Infotér) elnöke.

Célok és remények
Az idén másodjára lezajló parlamentáris fórum azt szeretné elérni, hogy minél több információ cseréljen gazdát. Ám ezeket az információkat nemcsak az előadások meghallgatásával lehet beszerezni, hanem a plenáris ülésen is, amikor kérdéseket lehet intézni a legmagasabb szintű kormányzati döntéshozókhoz. Szóba lehet hozni mindent, amit például a civilek kifogásolnak az egyes infokommunikációs projektek, programok kivitelezésében, a jogalkotásban, az ágazati végrehajtásban.

A parlament hangulatát idén vélhetően a várakozás, de némi kiábrándultság is jellemzi majd, ami nem véletlen, hiszen az államigazgatási piac csaknem a felére szűkült az elmúlt év gazdasági viszontagságai közepette. Az is frusztrálja az ágazatot és a civileket, hogy a pályázatok kiírása, elbírálása, finanszírozása rendkívül lassan halad, s mindezt felesleges bürokratikus eljárások még tovább súlyosbítják. A civilek – és persze a szakma is – azért bíznak benne, hogy a felek közti kommunikáció a szembenállásból együttműködést fog kovácsolni.

Fény azért látszik az alagút végén, hiszen a kormány most adta ki például a közigazgatási eljárási törvény (ket) végrehajtási rendeleteit, ami végre-valahára beindíthatja az elektronikus közigazgatási projekteket. Az e-egészségügyben is folynak az előkészületek, s az pedig kifejezetten örvendetes, hogy a kormányzati informatikában erőteljes költségcsökkenéssel járó konszolidáció gyakorlatilag már a vége felé közeledik. Kevésbé jó hír, hogy a digitális írástudatlanság felszámolásában még nem indultak el a kezdeményezések, pedig itt nagyok voltak a vállalások (egymillió digitálisan írástudatlan bevonása négy év alatt).

Soltész Attila továbbá úgy véli, hogy a tavalyi parlament eredményeként nemcsak a vállalati és a civil szektor kapcsolata erősödött a közigazgatással, hanem a szervek egymás közötti kapcsolata is javult.

Arccal az e-közigazgatás felé
A tavalyi „infotárs parlament” óta eltelt egy év értékeléséből nem maradtak ki az illetékes kormányzati döntéshozók sem. Fekete Gábor, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) e-közigazgatásért felelős helyettes államtitkára szerint az elmúlt időszak jelentős fejleménye volt, hogy tavaly év végén a magyar törvényhozás módosította a ket-et, illetve idén áprilisban megjelentek a törvény végrehajtási rendeletei. A módosítás hatályon kívül helyezett több olyan szabályozást, amelyek gátolták a nyitást, illetve amelyeket ma már meghaladt a technológiai fejlődés, különösen az online ügyintézés terén.

Lesznek olyan, kötelező elektronikus szolgáltatások, amelyek a közigazgatási eljárásokat támogatják. Ezek később kiterjeszthetők a tipikusan nem közigazgatási hatóságnak számító szervezetekre is (bíróságra, igazságszolgáltatásra, oktatásra stb.). Ilyen például az elektronikus aláírás, amely eddig azért nem terjedt (Európa más országaiban sem), mert drága volt és bonyolult. A ket módosítása viszont bevezette a minősített tanúsítvány alapú, fokozott biztonságú aláírás fogalmát, ami már önmagában is olcsóbbá tenné a folyamatot.

Frissítik a már meglévő megoldásokat is. Eddig például az űrlapokat nyomtatványkitöltővel kellett kitölteni, s csak egy elektronikus csatornán (az Ügyfélkapun) keresztül lehetett elküldeni. Most az állampolgár szabadon eldöntheti, hogy melyik csatornát használja ügyintézésre: a postait, a webeset, illetve a mobilost. A polgár megválaszthatja azt is, hogy milyen módon azonosítsa őt a hatóság, s ezt egy rendelkezés-nyilvántartó adatbázis tartja majd számon. Lehetőség lesz mobiltelefon vagy akár kártya alapú azonosításra. Ahhoz azonban, hogy ez működjön, létre kell hozni az úgynevezett összerendelési nyilvántartást, amely feloldja az eddig az elektronikus közigazgatás kiterjesztésének gátját jelentő ellentmondásos helyzetet, és egyszerre biztosítja a személyes adatok megfelelő védelmét, valamint a nyilvántartások közötti jogszerű adatkapcsolatok egyszerű kialakíthatóságát.

A kötelező állami szolgáltatásokat alapvetően három nagy állami szervezetnek kell felállítania, ezek a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH), a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ) és a Magyar Posta. Bevezetik a szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás (szeüsz) fogalmát is, amely az informatikai rendszerekről (központi rendszerről, űrlapkitöltő programról stb.) a jól használható szolgáltatásra helyezi át a hangsúlyt, és ennek rendeli alá az informatikai rendszerek kialakítását és működtetését.

Konszolidált körülmények között
A közigazgatás fent vázolt gazdaságosabb és rugalmasabb működését teszi lehetővé a kormányzati informatika infrastruktúrájának konszolidálása, amit főként az infrastruktúra széttagoltsága és a szervezetrendszer párhuzamosságai indokoltak – mondja Vályi-Nagy Vilmos, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kormányzati informatikáért felelős helyettes államtitkára. A konszolidációban máris kézzel fogható sikereket ért el a szaktárca. Ezek közül kiemelendő, hogy a közigazgatási és a Közháló keretében biztosított egyéb közösségi végpontok fenntartási költségeit több mint egymilliárd forinttal sikerült csökkenteni.

A Nemzeti Hálózatfejlesztési Projekt keretében elindult a Nemzeti Távközlési Gerinchálózaton az integrált hang- és adatszolgáltatás. Ennek jóvoltából az állam hivatalosan idén január elsejétől biztosítja a kormányzati szervek és háttérintézményeik infokommunikációs ellátását. Annak köszönhetően, hogy a korábban az egyetlen piaci szolgáltató által működtetett Kormányzati Gerinchálózat helyett állami tulajdonú infrastruktúrára épülő hálózat szolgálja ki az igényeket, jelentős megtakarítást ért el a kormány. Vályi-Nagy Vilmos szerint 20 százalékkal évi mintegy kétmilliárd forinttal sikerült csökkenteni az érintett intézményi kör – körülbelül 100–120 intézmény – hálózati kiadásait.

Ami a kormányzati informatika koordinációját illeti, fontos és sikerrel végrehajtott feladat volt az együttműködés kialakítása az informatikai ágazatban hatáskörrel, jogosítvánnyal rendelkező szervezetek és intézmények között. Ennek eredményeképpen immár jobban, gyorsabban és hatékonyabban lehet képviselni az ágazat érdekeit, kezelni a napi problémákat, illetve stratégiai megoldásokat találni és ezekhez kapcsolódó fejlesztéseket megvalósítani. A koordináció másik fontos területe az intézményfelügyeleti tevékenység. Az érintett intézményi körrel jó együttműködést sikerült kialakítani a beszerzések, az informatikai üzemeltetés és a projektek kivitelezése terén. Kiépült egy olyan monitoringrendszer is, amely a KIM, az NHIT és az NFM együttműködésével támogatást nyújt az intézményeknek.

Operatív programok
A kormány már két éve dolgozik az úgynevezett Jó Állam fejlesztési koncepció végrehajtásán, amelynek része a Magyary Zoltán nevét viselő közigazgatás-fejlesztési program. Ennek az egyik fő forrása az Államreform operatív program (ÁROP) és az Elektronikus közigazgatási operatív program (EKOP). „Az államreformhoz tartozik minden, ami a szervezet- és személyzeti fejlesztéssel kapcsolatos, az e-közigazgatás keretében pedig a modern közigazgatástól elválaszthatatlan digitalizálás, elektronizálás, azonosítás, adatbázis-fejlesztés és adott esetben hardvervásárlás valósul meg” – vázolja fel az alapvető különbséget a két operatív program között Gál András Levente, a KIM kormánybiztosa. A két program között szoros az együttműködés, sok projektet párhuzamosan, két forrásból finanszíroznak. Így történik például a járási rendszer kialakításánál, ahol a kormányhivatalok szervezetfejlesztése, illetve személyzeti továbbképzésének finanszírozása az ÁROP-ból, a kormányablakok kialakítása pedig az EKOP-ból történik.

A Magyary Zoltán programban négy fő fejlesztési területet határoztak meg: szervezet, feladat, eljárás, személyzet. A szervezetfejlesztés keretében például az állami szervezetek száma a felére csökkent. A feladatkataszter létrejötte mind az ÁROP-nak, mind az EKOP-nak köszönhető. Az eljárások digitalizálásában – az elektronikus azonosításban, az időbélyegző bevezetésében, illetve az ügyintézés internetre helyezésében – az EKOP játszik nagyobb szerepet. A személyzeti területen a képzés, valamint a nagy nyilvántartások kialakítása – például a 73 ezer kormánytisztviselő adatainak közös adatbázisba rendezése – dominál az ÁROP és az EKOP égisze alatt.

A kormány fontos célja a projektek lefutásának felpörgetése. Ennek érdekében a kormány még tavaly novemberben elfogadott egy gyorsító csomagot, amely például az akciótervek nevesítése és a támogatási szerződések megkötése közötti, eredetileg 300 napot levitte 90-re. Egyszerűsödött a szerződéskötés is a döntés-előkészítő bizottság, a program-előkészítő munkacsoport és egyéb fórumok munkája során.

Lényeges momentum ebben a folyamatban, hogy lassan véget ér az Európai Unió 2007–2013-as pénzügyi ciklusa, s az érintett tárcáknál felállított munkacsoportokban már megkezdődött a 2014–2020-as periódus tervezése. Most fog eldőlni az, hogy Magyarország mekkora EU-forrásokhoz jut majd a következő hét évben, beleértve az informatikai ágazatot is. Konkrét javaslatok az év második felében kerülnek az Európai Bizottság asztalára, s remélhetőleg az informatikai szektor nem fog rosszul járni, sőt talán még növelhetők is lesznek a keretszámai.
Klasszikus probléma ugyanakkor az információtechnológiai ágazatban, hogy a projektek, legyenek azok intézményi vagy ágazati szintűek, lassan, nehézkesen indulnak el, végrehajtásuk pedig sok esetben csúszik a folyamatos változtatások miatt. Ezért a tavalyi év egyik feladata olyan, hármas eszközrendszer létrehozása volt, amelynek segítségével az intézményi kör hatékonyabban, pontosabban tervez, illetve hajt végre informatikai projekteket határidőre.

E tendenciák a június 14–15-ei rendezvényen is folytatódhatnak, újabb lökést kaphat az információs társadalom fejlődése.”

Forrás:
Parlamentáris infokommunikáció, Mártonffy Attila, IT Business, 2012. június 5.
A rendezvény webhelye