„Az állam az általa átvállalt feladatok (közoktatás, egészségügy, államigazgatás) eddigi támogatási forrásait elvonja, és nemhogy a bankok, de a települések sem igen látják, hogy melyek és milyen nagyságrendűek a stabilan és hosszabb távon is kiszámítható önkormányzati saját bevételek, amelyek biztosíthatják a hitelek visszafizetését. E nélkül pedig a bankok nem tudják megítélni, mely település lesz hitelezhető – mondta lapunknak egy bankár.
Nehézségeket okoznak a települések további eladósodásának megakadályozására született kormányzati intézkedések is. Januártól szigorodott a likvid hitel definíciója, a kezességvállalás feltétele és az adósságszolgálati korlát, miközben szűkült a hitelek fedezeteként figyelembe vehető bevételek köre. A kölcsönök egy részéhez, így például a működés finanszírozásához szükséges folyószámlahitelekhez a kormány előzetes hozzájárulása kell, ha a hitel éven túli lejáratú. Év végével az önkormányzatok 300 milliárd forint folyószámla és munkabérhitele jár le, amit át kellene ütemezni, újra kellene finanszírozni.
De ilyen kölcsönöket kormányengedély nélkül csak naptári éven belüli megtérüléssel lehet nyújtani, miközben sok település részben az eddig felhalmozódott működési hiányt is így finanszírozta – tette hozzá a szakember, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a kérdés még mindig nem rendeződött, holott szeptember vége van. Óvatosságra inti a bankokat, hogy a válság előtt főleg devizában kibocsátott kötvényeik, devizahiteleik kezdik maguk alá temetni az önkormányzatokat. A települések eddig összességében a legjobb adósok közé tartoztak, tavaly év végén például a kilencven napnál régebben nem törlesztett hitelek aránya alig négy százalék volt, szemben a lakossági közel 15, valamint a vállalati több mint 17 százalékkal.
A jellemzően 3-5 éves tőketörlesztési moratóriumok azonban 2010 végén elkezdtek lejárni, s tavaly év végén a településeknek már az értékpapírok felénél el kellett kezdeniük a visszavásárlást. Az MNB úgy kalkulál, hogy 2013 végére ez az arány eléri a 90 százalékot, s a teljes hosszú távú kötelezettségállományhoz kapcsolódó törlesztési teher 2012–2013-ra 80 milliárdra nőhet, szemben a 2011-es 60 milliárd forinttal.
Hogy ez mekkora problémát okozhat, jelzi, hogy tavaly év elején még a két százalékot sem érte el a nem törlesztett hitelek aránya. A mutató ráadásul úgy romlott a duplájára, hogy közben a bankok átalakítják a hiteleket: az átstrukturált kölcsönök aránya tavaly mindössze hat hónap alatt a tízszeresére, öt százalékra ugrott – s idén tovább nő, elég csak Hódmezővásárhely és az Erste esetére gondolni. A jegybank szerint azonban a hitelek átalakítása, például a futamidő meghosszabbítása nem jelent tartós megoldást a problémára, csak átmenetileg javít a fizetésképtelenség határán álló települések helyzetén.”
Forrás:
Elveszett a hitelesség; Horniák Balázs; Népszabadság; 2012. október 1.
