Skip to main content
közigazgatási informatika

Miért nem képes sohasem arra a kormányzat, hogy jól valósítsa meg az informatikai fejlesztéseket?

Szerző: 2013. november 11.No Comments

„Az amerikai egészségügyi rendszer használói mindnyájan jól ismerik a várakozást az orvosi rendelőkben. A HealthCare.gov portálnak köszönhetően most megismerkedhettek a „virtuális várakozással”. Megnyitása óta csaknem 20 millió amerikai kereste fel a webhelyet, de csak körülbelül 500 ezer embernek sikerült az egészségbiztosításhoz szükséges kérelmek és űrlapok teljes kitöltése. Ennél is kisebb azoknak a száma, akiknek ténylegesen sikerült biztosítást szerezniük.

A történelem folyamán először kellett egy elnöknek elnézést kérnie egy rosszul működő webhely miatt. De a HealthCare.gov csak az utolsó példája a szövetségi kormányzat számos informatikai kudarcának. A Standish Group szerint az utóbbi tíz évben a nagyméretű szövetségi információtechnológiai projektumok 94 százaléka sikertelen volt – több mint az 50 százalékuk késve valósult meg, túllépte a költségvetést, vagy nem felelt meg a felhasználói elvárásoknak. 41,4 százalékuk pedig teljes kudarcot vallott. Például a Sam.gov, amelyet a kormányzati szállítók számára fejlesztett ki az IBM 2012-től kezdve, csak most kezd a várakozásoknak megfelelően működni, 181 millió dollár elköltése után. Az USAJobs.gov új változata is számos problémával terhelten készült el. 2001-ben kezdte el az FBI egy virtuális ügyirat-rendszer kialakítását, majd felhagyott vele, majd átnevezte és új szállítót keresett, végül a Sentinel-re nevezett projektum tavaly készült el.

Nyilvánvaló, hogy ezek a kudarcok nemcsak Barack Obama elnökségére jellemzőek. De a HealthCare.gov kudarca fájdalmasabb a többinél. Talán azért, mert az elnök legfontosabb intézkedését [tudniillik az egészségbiztosítási törvényt] a rosszul működő információtechnológia nem engedi kibontakozni.

Miért van az, hogy a számítástechnikát elnökválasztási küzdelmében újítóan és hatásosan használó Obama elnökként ilyen problémákkal kénytelen szembenézni? A probléma zömét a közbeszerzés szabályozásának módja okozza. A szabályozás (Federal Acquisition Regulation), amely 1800 oldal tele jogi zsargonnal, következményeként azok a cégek nyerik a közbeszerzéseket, amelyek a legjobban kiismerik magukat a szabályozás útvesztőiben, de ebből egyáltalán nem következik, hogy a feladatra is a legalkalmasabbak. Például a HealthCare.gov esete is ilyen. Ezt jól példázza a HealthCare.gov problémáival kapcsolatos képviselőházi meghallgatás, amikor a fejlesztésért felelős legnagyobb szállító, a CGI Federal, mindenkit hibáztatott a problémákért, saját magát kivéve. De, talán van remény. 2004-ben az elnökjelölti kampány fejlesztéseit nagyjából úgy intézték, mint a kormányzati fejlesztéseket. A megbízásokat nagy, megfelelően beágyazott szállítók kapták, amelyek nem megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtottak. Ezt akkor Howard Dean megváltoztatta azzal, hogy korszerű, internetes tudással felvértezett vállalatokat és fejlesztőket vont be (köztük e sorok íróinak egyikét). 2012-ben Barack Obama részben annak köszönhetően nyert, hogy a magánszektorban kiképzett fejlesztőkre és az egymással versengő tanácsadó cégek által kidolgozott technológiai ökoszisztémákra támaszkodott.

Csalódottan figyeltük ezt az utolsó kudarcot. Pályafutásunk zömében olyan fejlesztéseken dolgoztunk, amelyek lehetővé teszik, hogy minél többen vegyenek részt a köztisztségekért versenyzők finanszírozásában, támogatásában és kiválasztásában. Együtt elértük, hogy átalakuljanak a választások, de most arra van szükség, hogy ezt a munkát a kormányzat átalakításáért folytassuk.

A kormányzatnak működésében éppen annyira participatórikusnak és interaktívnak kell lennie a polgáraival, mint a politikai folyamat során. Egy digitális elnökjelölt sohasem lesz képes digitális elnökké válni, ha nem tudja a megválasztását segítő innovációt a kormányzás részévé tenni.

A HealthCare.gov-ot rendbe kell hozni. Hisszük, hogy néhány nap alatt ez meg fog történni. Nincs jó oka annak, hogy nem tudunk felelősen fejleszteni. Ki kell javítani a szövetségi közbeszerzési rendszert, hogy megóvjuk a kormányzati informatikai projektumokat az ismételten és látványosan kudarcos nagy szerződésektől.

A jó hír az, hogy ezek a problémák nem korlátozódnak az Egyesült Államokra, mások már megtalálták a megoldást. 2011-ben a brit kormányzat egy új szervezeti egységet hozott létre a Miniszterelnöki Hivatalon belül, a Kormányzati Digitális Szolgálatot (Government Digital Service). Ez kormányzati informatikai szakemberek csoportja, akiknek az a feladata, hogy az egész kormányzatok belül a felmerült igényekre vagy kifejlesszék a megoldást, vagy megtalálják a megfelelő külső szállítót.

Az Egyesült Államok is tett lépéseket ebbe az irányba. Tavaly a szövetségi kormányzat Műszaki Főigazgatója (Chief Technology Officer) Todd Park, elindította az Elnöki Innovátorok programját, melyben az egész országból toborzott innovátorok dolgoznak a kormányzaton belül felmerülő komoly technikai problémák megoldásán. De szükségünk van a saját Digitális Kormányzati Szolgálatunk létrehozására.

Az elnöknek, elnöki hatalmára támaszkodva, véget kell vetnie minden nagy információtechnológiai beszerzésnek. Ezek helyett meg kell adni a lehetőséget a kormányzat bizonyított műszaki szakembereinek, hogy a kormányzati szervezetekkel dolgozva helyes döntéseket hozzanak, növeljék a modern, inkrementális szoftverfejlesztési technológiák alkalmazását, mint például a népszerű agilis fejlesztés, amelyeket már a magánszektorban használnak. Továbbá, hogy a kis- és középvállalkozások fejlesztéséért és a közbeszerzések lebonyolításért felelős szervezetekkel együtt elérjék, hogy a kis- és középvállalkozások könnyen lehessenek kormányzati szállítók.

A nagy, szövetségi információtechnológiai beszerzéseket meg kell szüntetni. Bármely módszertan, amely 94 százalékos kudarccal dolgozik, amely adódollárok milliárdjainak elvesztésével jár, nem része egy XXI. századi kormányzatnak.”

Forrás:
Why the Government Never Gets Tech Right : Getting to the Bottom of HealthCare.gov’s Flop; Clay Johnson, Harper Reed; The New York Times; 2013. október 24.
A szerzőkről:
Clay Johnson, korábban Elnöki Innovációs Innovátor és Hard Dean 2004-es kampányának vezető programozója, egy kormányzati informatikai megoldásokat fejlesztő non-profit cég vezetője. Harper Reed Obama elnökválasztási kampányszervezetének az Obama for America-nak a korábbi műszaki vezetője.