„Heves megyében 2030-ig próbálták előrelátni az ott élők, vajon milyen megyét szeretnének maguknak. Egy használható módszertannal zajlott kutatás eredményeként nagy szükségük lesz a „társadalmi marketingre” – s meglehet, hogy nem csak Hevesben van így…
Az EU 2007–2013 közötti költségvetési periódusának vége felé közeledve a kormány a területfejlesztési törvény módosításával napirendre tűzte a megyei szintű területfejlesztési koncepciók kialakítását 2013 végéig. Miután a területfejlesztés során minimálisan a következő EU-költségvetési periódus végéig (azaz 2020-ig) kell gondolkodni, figyelembe kell venni a várható gazdasági, politikai és társadalmi változásokat, valamint a megyéken belüli térségi különbözőségeket is.
Ezek a szempontok felértékelik a komplex kistérségi stratégiákra alapuló, koordinált fejlesztéseket, és a „bottom-up” jellegű (alulról felfelé szerveződő) területfejlesztési stratégiák kidolgozását.
A 2014–2020 közötti EU-s költségvetési időszakban előtérbe kerül a multifund-alapú támogatási rendszer, mely a komplex, integrált kistérség-fejlesztési stratégiákat preferálja. Ezen belül kiemelt prioritásnak minősülnek a környezeti és társadalmi fenntarthatóság szempontjai a gazdaságfejlesztéssel összhangban.
A hazai közigazgatás átalakítása (járások megjelenése, települési önkormányzati feladatok átcsoportosítása), valamint a munkahelyteremtés prioritása felértékeli a faluszövetkezetek, a helyi gazdaság, a szociális gazdaság kiépítésének fontosságát. Ehhez kapcsolódva a kistérségi (járási) szinten összehangolt projektek megvalósítása válik lényegessé.
Ebbe a vonulatba illeszthető be a növekvő támogatású közmunkaprogram, mely – ha a foglalkoztatási célú szociális gazdaság (szociális vállalkozások) irányába mozdulna el – a megyei területfejlesztési koncepciókba ágyazott kistérség-fejlesztési stratégiák hatékony megvalósítását is szolgálhatná.
A Heves megyei önkormányzat a megye két tudásközpontját (az egri Eszterházy Károly Főiskolát és a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolát) kérte fel 2012 szeptemberében, hogy közreműködjenek a területfejlesztési koncepció elkészítésében. Ennek kapcsán került sor a megye hét kistérségében a helyi véleményformálók („helyi elit”) részvételével megszervezett helyszíni találkozókra.
Erős a hiányérzet
A tapasztalat szerint hihetetlenül erős a lakosság hiányérzete, mert a helyi szinten megfogalmazott és konkrét problémákra hatékony megoldásokat célzó javaslataik rendre elhalnak az államigazgatás különböző szintjein, és nem kapnak döntéshozói támogatást.A fenntartható területi fejlesztés megalapozása nem csak egy szokványos stratégiai fejlesztési koncepciót jelent, mert a fenntartható kistérségekre alapuló fejlesztési programoknak nagyon fontos helyi társadalom- és gazdaságépítő funkciója is van. Amíg egy adott kistérségben kidolgozzák, megvitatják, elfogadják a programot, régen elfeledett erők ébrednek újjá. A résztvevők rájönnek, hogy problémáik, kihívásaik jelentős hányada saját erőből, összefogással is megoldható, nem szükséges hozzá feltétlenül külső (kormányzati és/vagy EU-s) támogatás. Mivel a magyar társadalom az EU-tagországok között a leginkább paternalista beállítottságú, ez sem utolsó szempont.
Az utóbbi időben a fenntarthatósági paradigmaváltás miatt előtérbe került a fenntartható regionális fejlődés kérdése, és ennek kapcsán kísérletet is tettek arra, hogy ennek sikertényezőit modellben foglalják össze:
…
Eszerint az ábrán látható öt tényező (PC = termelőtőke, HC = humán tőke, SC = társadalmi tőke, CC = kreatív tőke, EC = ökológiai, azaz természeti tőke) határozza meg a fenntartható regionális fejlesztés (SID, sustainable innovative development) kereteit.A fenntarthatósági szempontok érvényesítéséhez a fenntartható kistérségeknek kell a hosszú távú megyei szintű területfejlesztési koncepció fókuszában állniuk, ami a gyakorlatban a közösség, a gazdaság, az infrastruktúra, a természeti környezet és a közszolgáltatások egymással is összehangolt fejlesztését jelenti.
Heves megyében a megyei szintű stratégia összeállításához először diagnózis készült: kérdőíves kutatás, majd fókuszcsoportos interjúzás, melynek során az aktuális problémák és a megoldandó kérdések fontossági sorrendje kialakult.
Ezután történik a javaslattétel. Ennek során a fókuszcsoportok résztvevői „víziókat” rajzolnak fel: milyen megyében szeretnének élni 2020-ban, 2025-ben. E szakasz fontos része a visszacsatolás: az összegyűlt javaslatok és jövőképek társadalmi vitája, valamint eljuttatása a főhatóságokhoz.
Vízióból és javaslatból cselekvési terv
A stratégiaalakítás csúcsa a harmadik szakasz, amikor a főhatósági jóváhagyást követően a konkrét fejlesztési programok, projektek meghatározása történik. Lényegében ebből áll össze egy megye területfejlesztési stratégiája.Heves megye esetében összességében a helyi foglalkoztatás, a humán tőke, a termelés (ipari, agrár és élelmiszer-), az oktatás, valamint az egészségügyi és szociális ellátás volt a legfontosabbnak jelölt téma a megvitatás folyamatában.
Ahogy az alábbi ábra mutatja, a mintában szereplő válaszadók a fenntartható közösség legtöbb összetevőjét (közösségi kultúra, összetartás, demográfiai feszültségek, civil hálózatok), a fenntartható gazdaság számos részterületét (termelő ágazatok helyzete, piacok helyzete, foglalkoztatás), valamint a közlekedési infrastruktúra helyzetét különösen fejlesztendőnek tartották és tartják.
Az elemzés végkicsengése az lett, hogy elkészült Heves megye 2030-ig felvázolt jövőképe, s összeálltak a megvalósítás lehetséges eszközei, hangsúlyozva a „társadalmi marketing”, azaz a nyilvánosság bevonásának fontosságát.
A fenntartható térségfejlesztés megvalósítása nem kevésbé bonyolult feladat, mint globális szinten a fenntartható fejlődés biztosítása. Mindkét esetben kiemelt fontosságú szerepet kell kapnia a társadalmi kommunikációnak, illetve a „zöld innovációk” közé be kell sorolnunk nemcsak a fenntarthatóságot szolgáló technikai jellegű innovációkat („zöld termékek/szolgáltatások”, „zöld eljárások/technológiák”), de a fenntarthatósággal kapcsolatos tudás leghatékonyabb terjesztését, a „zöld értékrend” formálását segítő megoldások kidolgozását, alkalmazását is.
Középpontba kerül a közösség
Jelenleg még jóval nagyobb erőt koncentrálunk a technikai hatékonyságot növelő innovatív megoldásokra, mint a fogyasztás (azaz: életmódunk) ökohatékonyságának növelésére. A felvázolt módszertan segítségével a külső és belső erőket ésszerűen kombináló (és mobilizáló), hosszú távú programmal minden kistérség az eddigi próbálkozásoknál jóval hatékonyabban lehet képes megőrizni a fenntarthatóságát.Dr. Dinya László tanulmánya nyomán…”
Forrás:
Heves területfejlesztés: 2030-ig előre; Megminden; 2014. március 4. [a cikkhez ábrák tartoznak, megtekinthetők a hivatkozott webhelyen]
Heves Megye Területfejlesztési Programja (2014-2020); Heves Megyei Önkormányzat; 2013. november 29.
„Zöld” prioritások érvényesítése a megyei szintű területfejlesztési stratégiákban; Dinya László; Journal of Central European Green Innovation 1 (1) pp. 21-33 (2013) (pdf)
