Társadalmi kultúra és sikeresség az európai makrorégiókban

„A „Társadalmi kultúra és sikeresség az európai makrorégiókban” című disszertáció az európai nagytérségek közötti sikerességbeli különbségek közvetlen okokon túlmutató, társadalmi kultúrában rejlő magyarázatait keresi. A sikerességet egy, a dolgozatban részletesen közölt módszertannal kialakított, komplex mutatószámmal, a társadalmi kultúrát nagymintás, európai összehasonlítást lehetővé tévő adatbázisok nyers adatainak elemzésével kialakított változókkal közelíti. A magyarázó és független változók közötti kapcsolatot alkalmazott statisztikai eszközökkel és logikai-pszichológiai okfejtés útján teremti meg. A változókban rejlő információk strukturálása és a változók közötti statisztikai kapcsolatok kimutatása a korrelációszámítástól a faktorelemzésen és a varianciaanalízisen át a klaszterelemzésig az alkalmazott statisztikai módszerek széles körét öleli fel. Az eredmények alkalmasak a skandináv térség európai átlagot jelentősen meghaladó, valamint a mediterrán és a kelet-közép-európai makrorégió európai átlag alatti sikerességének hátterében álló karakteres kulturális jellemzők felmutatására. A statisztikailag robusztus eredmények a bizalom, a saját sors alakításában mutatott aktivitás, a nyitottság, a teljesítményelvárásokhoz való viszonyulás és az általános kedélyállapot társadalmi szinten is markánsan mérhető különbségeiben ragadják meg a makrorégiók sikerességének különbségeit befolyásoló kulturális tényezőket. A szerző hangsúlyozza, hogy a kulturális tényezők önmagukban nem alkalmasak a társadalmi sikeresség teljes körű magyarázatára, valamint egy ilyen vizsgálat a kulturális háttértényezők teljes körének feltárását sem tűzheti ki célul. Ugyanakkor a sikeresség hátterében álló ezen tényezők vizsgálata híján a sikeresség okstruktúrája nem érthető meg, sőt, a vizsgált kulturális tényezők bizonyos fajta alakulása hiányában a sikeresség nem érhető el. Rámutat arra is, hogy a kultúra és a sikeresség közötti kapcsolatok lehetnek kétirányúak, valamint hogy a társadalmi kultúra mindennapi interakciói, a szociális öröklés és az állami szerepvállalás önerősítő folyamatai e vizsgált háttértényezők hatásait holisztikus kontextusba helyezik. A disszertáció eredményei – tekintettel a kultúraformálás lehetséges csatornáira – elsősorban az oktatáson és a (politikai) tömegkommunikáción keresztül érvényesülhetnek, a szerző oktatáspolitikai javaslatai elsősorban az iskola nevelési funkcióinak ideológiamentes újraértelmezésén, a tanulásmódszertanra helyezett nagyobb hangsúlyon és a tantárgyszerkezet változtatásán keresztül célozzák a társadalmi kultúra módszeres formálását…”

Forrás:
Társadalmi kultúra és sikeresség az európai makrorégiókban; Polyánszky-Tamási Zoltán; Pécsi Tudományegyetem, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola; 2014. június 26. (pdf)

A bejegyzés kategóriája: szakirodalom, társadalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.