„Az önkormányzatok már nem tudják kifizetni a járdák, utak, vízelvezetők építését – mondja Gémesi György, Gödöllő polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke.
HVG: Jövő héten szavaz az Országgyűlés a költségvetésről, amely szerint 2015-ben az ideinél kevesebb pénz jut az önkormányzatoknak. Igaz, a települések egy sor hatáskörtől és intézménytől, például iskoláktól, kórházaktól is megszabadultak. Összességében kisebb vagy nagyobb lett a mozgásterük?
Gémesi György: Több pénzt vontak el, mint feladatot. A mi számításaink szerint közel százmilliárd forint került ki az önkormányzati rendszerből, ebből a Belügyminisztérium 50-60 milliárdot el is ismert. Jövőre szociális feladatokat kell átvennünk az államtól, forrás nélkül. Azokra a településekre raknak többletterheket, amelyeknek még van saját bevételük. Ám ez jórészt a helyi gazdaság, a vállalkozások és a lakosok befizetéseinek köszönhető, akik cserébe jogosan várják el a minőségi szolgáltatásokat és fejlesztéseket, hogy épüljenek utak, járdák, játszóterek. Az általam jónak tartott adósságkonszolidáció pozitív következményeiből az önkormányzatok fele sem részesült, és csak háromszáz olyan település van, ahol jelentősebb hitelt vállalt át az állam. A konszolidáción keresztül, a megspórolható törlesztésekkel és kamatokkal, tíz-tizenöt év alatt évente 80-100 milliárd forint marad a rendszerben. Erről Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy nem működésre, hanem a helyi gazdaság fejlesztésére, munkahelyteremtésre kell fordítani. Sajnos közben az államtól átvett feladatok jelentősen megnövelték a működési kiadásokat. Így ez a forrás fokozatosan elolvad, és nem lesz lehetőség az elkészült gazdaságfejlesztési programok megvalósítására.HVG: Mi lesz a segélyekkel ott, ahol az önkormányzatnak nincs saját bevétele?
G. Gy.: A pénzt a települések még egy darabig átcsoportosítják, ahonnan lehet, például a helyi kultúrától. Szorosabb lesz a kontroll is. Amelyik településnek nincs elegendő bevétele, az marad a Belügyminisztérium pályázható keretének kiszolgáltatott helyzetben. Gödöllőn 270–300 ember kap foglalkoztatás-helyettesítő támogatást, róluk mostantól a járási hivatalokban döntenek, ahol egyáltalán nem ismerik a rászorulókat. Ez személytelenné teszi az ügyintézést, és az emberi méltóságot is sértheti. Rajtuk kívül van még hetven olyan gödöllői lakos, akik nem férnek bele ebbe a rendszerbe, például mert betegek vagy más problémájuk van; ők 22 ezer forintos rendszeres szociális támogatást kaptak eddig az államtól. Jövőre ezt is az önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk.HVG: Az önkormányzatokat a forráskivonással egyidejűleg felhatalmazták újabb, még nem létező adók kivetésére. Élnek a lehetőséggel?
G. Gy.: A macska- vagy ebadó nyilvánvalóan buta ötlet, bár ilyet elvben valóban be lehetne vezetni. A termőföld megadóztatásában viszont volna igazság. Miért kap valaki hektáronként ötvenezer forint földalapú támogatást, ha nem műveli meg a földet? Azt azonban nem tudom megmondani, hogy ezt központilag vagy másként kellene megvalósítani. Ma nincs nagy hajlandóság adófizetésre, ezt láttuk az internetadó ötlete kapcsán is. Most felkorbácsolódtak az indulatok, nem vagyok biztos abban, hogy új adót kellene kivetni, még ott sem, ahol egyébként lehetne némi hozzájárulást kérni a helybéliektől. Ha azonban a mostani trend fennmarad, tudomásul kell venni, hogy a jogos fejlesztéseket, például a járdát, utat, vízelvezetőt sem tudja megvalósítani az önkormányzat, ezért valamiféle lakossági együttműködés és társadalmi párbeszéd szükségeltetik.HVG: Hitelből is szerezhetnének pénzt az önkormányzatok, igaz, csak állami engedéllyel. Önök próbálkoztak már?
G. Gy.: Próbálkoztunk, de semeddig sem jutottunk, a bankok ugyanis nem adnak hitelt. Mélygarázst terveztünk a városközpontba, 300 millió forintos beruházással. Kiszámoltuk, hogy 30–50 százalékos kihasználtságnál, ami mindenképpen várható, már fedezni lehet a működtetés költségeit és a törlesztőrészleteket a bevételekből. Hatszor futottunk neki, de egyetlen bank sem vállalta a beruházás finanszírozását. Még az üzletileg ígéretes projektekhez is nagyon nehéz partnert találni.HVG: Meglepetést keltett, hogy Gyenes Szilárd személyében december óta új alpolgármestere van Gödöllőnek. Ő eddig a Zöld Híd Régió Kft. ügyvezetőjeként volt ismert, ez a vállalkozás kezelte a város és további 105 település hulladékát. Korábban sokat példálóztak a céggel. Most mi történik? Menekül a kapitány a süllyedő hajóról?
G. Gy.: Menekülésről nincs szó, bár a hulladékgazdálkodás jövőjét illetően sok a bizonytalanság. Gyenes Szilárddal régóta jól együtt dolgozunk, ő sokkal többre alkalmas, mint hogy folyamatosan alkalmazkodjon az új és új szabályokhoz, amelyeket azok írnak ki, akiknek sokszor fogalmuk sincs erről a területről. Európa egyik legkorszerűbb lerakóját és hulladékgazdálkodási rendszerét indítottuk el 2010-ben, a Zöld Híd ma már háromszáz embernek ad munkát, és háromszázezer embert lát el. A kezdetektől nonprofit alapon működik, és száz százalékig önkormányzati tulajdonban van. Éppen azért, mert így lehetett a legjobban megvédeni a lakosság érdekeit. Ez eddig működött: visszafizettük az induláskor felvett 200 millió forint hitelt, az árba az amortizációs költségeket is beépítettük. Az állami beavatkozás azonban felborította a rendszert. Először jött a díjstop, a rezsicsökkentés, majd még négy olyan többletköltség, például az elektronikus útdíj és a ma már tonnánként 9 ezer forintos lerakási járulék, amit nem lehetett az árban érvényesíteni. Elsősorban a pótlásra félretett pénz hiányzik. Ha most elromlik a szelektív hulladékot szétválogató gép, nincs 300 millió forint egy újra. A Zöld Hídnak nincs kifizetetlen számlája, viszont van adóhátraléka, például a lerakási járulék egy részével tartozik. Hasonló helyzetben van többek között a veszprémi hulladéklerakó is. Az utolsó pillanatig fenntartjuk a szolgáltatást, de ezek a cégek előbb-utóbb kivéreznek.HVG: Mégis működniük kell, mert az uniós támogatás fejében vállalták, hogy a rendszert tíz évig változatlan formában fenntartatják. Ez hogyan teljesíthető?
G. Gy.: Eddig teljesítettük, amit lehetett. A jelenlegi formában viszont fenntarthatatlan „a szennyező fizet” alapelv, pedig ez uniós kötelezettség. E szerint a szeméttel együtt az amortizáció díját is meg kellene fizetni. A döntései következményeként az államnak be kellene raknia a rendszerbe a hiányzó közel 40 milliárd forintot – méghozzá úgy, hogy az állami támogatás ne sértsen uniós jogot.”
Forrás:
„Nincs nagy hajlandóság adófizetésre”; Pálmai Erika; HVG.hu; 2014. december 12.
