Skip to main content
gazdaságközigazgatás: magyar

Csepreghy Nándor: Az új kihívások új embereket követelnek

Szerző: 2015. március 1.No Comments

„Csepreghy Nándor helyettes államtitkárként egy személyben felel az uniós források felhasználását érintő kommunikációért, szinte nap mint nap hallhatjuk, láthatjuk a nevét az írott és elektronikus médiában. Most egy kicsit szélesebb perspektívában láttatja a fejlesztési pénzek kérdését, bemutatva a fejlesztéspolitika előtt álló főbb kihívásokat. Fő állítása: az ipari forradalomhoz mérhető változás tanúi vagyunk a világgazdaságban, a nemzeteken átívelő digitalizációnak és automatizációnak, amelynek célja a hatékonyság növelése, motorja pedig az innováció. Csepreghy szerint a fejlesztéspolitikának az innovációt kell a fókuszába helyeznie, a döntéshozatalban pedig továbbra is olyan emberekre van szükség, akik nyitottak, rugalmasak és gyorsak, vagyis akik személyükben is megfelelnek a felgyorsult világ kihívásainak.

eco.hu: Kis túlzással naponta halljuk a nevét tévében, rádióban, és a legtöbb esetben az európai uniós források felhasználásáról beszél. Ha azt vesszük, hogy Magyarországon szinte nincs olyan beruházás, amely nem uniós forrásból zajlik, a korához képest elég komoly feladatot kapott.
Cs.N.: A korom a legkevésbé sem akadályoz a feladataim ellátásában, sőt talán éppen a fiatalságom miatt vagyok alkalmas erre a pozícióra. A világ elképesztően felgyorsult az utóbbi egy-két évtizedben, egyre-másra tűnnek fel egészen új kihívások, és nekünk, ha érdemben akarunk reagálni rájuk, nyitottságra, rugalmasságra, de mindenekelőtt gyorsaságra van szükségünk. Ma a fejlesztéspolitikára hárul a feladat, hogy lekövesse ezeket a változásokat, és csak akkor lehet igazan sikeres, ha magán hordozza a hagyományosan a fiatalsághoz asszociált jegyeket.

Eco.hu: Milyen kihívásokra gondol?
Csepreghy Nándor (Cs.N.): Itt van például a tudományos-technikai fejlődés, a világméretűvé vált digitalizáció és automatizáció, amelynek világgazdasági jelentősége talán csak az első ipari forradaloméhoz mérhető. Ennek az új technológiai világrendnek az alapját a hatékonyság maximalizálása jelenti, és aki nem képes alkalmazkodni hozzá, végérvényesen elszigetelődik. Ezért különös figyelmet kell fordítanunk a kutatás-fejlesztésekre, hogy olyan termékeket állíthassunk elő, amelyekkel megőrizhetjük a magyar gazdaság versenyképességét. Vagy nézzük a geopolitikai helyzetünket. Hazánk két világ, kelet és nyugat között képez hidat…

eco.hu: Kulturális értelemben talán, de gazdaságilag is?
Cs.N.: Igen, ez az, itt óriási lehetőségek kínálkoznak a jövőben. Hosszú távon nem kizárt, hogy a világgazdasági versenyben Európa nem önállóan, hanem Ázsia nyugati felével közösen, vagyis Eurázsiaként fog megjelenni a nagy erőcentrumok, Amerika és Kína mellett, és az együttműködések kialakításában, a nyugati és keleti gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzésében nekünk komoly szerepünk lehet. A magyar vállalati szféra legnagyobb kihívása ebben a tekintetben az, hogy képes lesz-e olyan termékeket előállítani, amelyek nyugat-európai minőséget biztosítanak a keletieknél csak valamivel magasabb árakon, ugyanis a versenyképességünket csak erre alapozhatjuk.

eco.hu: De feltételezem, a nyugati minőség nem csak a profitmarzs maximalizálása miatt drága. A minőségnek ára van…
Cs.N.: Éppen ezért fontos számunkra, hogy a technológiai fejlődés irányával párhuzamosan a magyar vállalkozásokat a hatékonyságuk erősítésében segítsük. Ennek az eszköze pedig az innováció lehet.

Eco.hu: Mondjuk a magyar vállalkozásokról nem éppen a nagyfokú innovációs aktivitás jut elsőre eszünkbe. Hacsak nem vesszük a sokszor idézett startupokat.
Cs.N.: A startupok fontos eszközei lehetnek az innováció térnyerésének, de kezdjük kicsit távolabbról. Hazánk viszonylag alacsony innovációs teljesítményének okai részben mentalitásbeliek. Nálunk a kiválóság, az egyedülállóság igénye, illetve szellemisége nem képezi szerves részét az üzleti és társadalmi kultúrának. Hazánkban ugyanis történelmi okok miatt sosem alakult ki ennek stabil alapja. A magyar szervezeti kultúra sokkal inkább az egyenlősítő, átlagosító hozzáállást preferálja.

eco.hu: Ez az egyenlősdi viszont nem nagy segítség egy versenyhelyzetben.
Cs.N.: Sőt. De persze financiális oldala is van a kérdésnek.

eco.hu: Nincs pénz az innovációra?
Cs.N.: Hogyne volna, éppen ez a probléma. Az Európai Unió kiemelt figyelmet fordít a kutatás-fejlesztés támogatására, más kérdés, hogy sokáig a forráselosztásra nálunk „mint szociális kérdésre” tekintettek. Ebben a kiélezett világgazdasági versenyhelyzetben nyilvánvalóan nonszensz, hogy a vissza nem térítendő támogatások kiosztásának fő szempontja továbbra is a versenyképtelen piaci szereplők életben tartása legyen.

eco.hu: De az innovatív ötletek megvalósítása nem csak vissza nem térítendő támogatásokból lehetséges, ott van például a kockázati tőke.
Cs.N.: Igen, viszont mondjuk a startupok támogatását célzó Jeremie-programban hiába érhetőek el százmilliárdos nagyságrendű összegek, a program nem igazán tudja betölteni a rendeltetését. Ugyanis azok a vállalkozások, amelyek életútjuk legelején, az úgynevezett seed vagy pre-seed fázisban járnak, vagyis akiknek a legnagyobb szükségük volna a támogatásra, éppen azok nem férnek hozzá a programban meghirdetett forrásokhoz. Így hiába várjuk a mikrovállalkozásoktól, hogy az innovatív ötleteikből akár csak saját maguk számára gazdasági haszon származzon.

eco.hu: És a magyar ötletek külföldi megvalósításban kerülnek ki a világpiacra…
Cs.N.: Pontosan. Most például mindenki a Preziről beszél. De ez is csak addig magyar cég, ameddig Magyarországon van a cég innovációs központja, mert a többségi tulajdonosok már amerikai kockázati tőkések. A magyar ötleteket a megvalósításukhoz kapcsolódó finanszírozási kérdések megválaszolásával mindenképpen itthon kell tartanunk. És akkor végül ott van oktatás.

eco.hu: Sokszor hallottuk, hogy baj van az oktatás színvonalával.
Cs.N.: Ennél lényegesen összetettebb a kérdés. Az itthon koncentrálódó szellemi tőkében ugyanis óriási lehetőség van, ezt már a múlt század legnagyobb magyar oktatáspolitikusa, Klebelsberg Kunó is felismerte. Ugyanakkor az is látszik, hogy a magyar egyetemek nem rendelkeznek jól működő nemzetközi kapcsolatrendszerrel, így sok esetben nincs lehetőség arra, hogy a hallgatók vagy a kutatók megismerjék a legmodernebb technikai megoldásokat. Emellett komoly problémának látom azt is, hogy a közép- és felsőoktatásban a gyakorlati alkalmazhatóság szempontja gyakran háttérbe szorul a tudományos eredmények egyszerű ismertetése mellett.

eco.hu: Hogyan kerülhetne az ismeretek hasznosíthatósága az oktatás fókuszába?
Cs.N.: Mindenekelőtt a vállalati szféra és az egyetemek kapcsolatának erősítésével, de ebben vannak hiányosságaink. Magyarországon az egyetemek, illetve a kutatás-fejlesztést végző tudásbázisok nincsenek dinamikus kapcsolatban a tudást felhasználó üzleti szférával. Óriási jelentősége volna mondjuk annak, ha a kutatás-fejlesztési tevékenység egy része valódi vállalati igényekre reagálna, amiből versenyképes termékek és szolgáltatások születhetnének.

eco.hu: Ha jól értem, bizonyos értelemben az innovációs kereslet és kínálat találkozásának biztosításáról van szó. Mire lehet még szükség az innováció szerepének erősítéséhez Magyarországon?
Cs.N.: Nézzük akkor a kérdés forrásoldalát. Ebben az uniós költségvetési ciklusban, vagyis 2020-ig nem kevesebb mint 700 milliárd forintot különítettünk el innovációs célokra. Ez történelmi lehetőség az ország számára, már csupán azért is, mert a nyugat-európai országoknak egyre komolyabb belső ellenállással kell szembenézniük amiatt, hogy költségvetésük jelentős részét az Európai Unió keleti felében lévő országok felzárkóztatására költik.

eco.hu: Elakadnának a pénzcsapok?
Cs.N.: Mondjuk úgy, hogy nem zárhatjuk ki a lehetőségét annak, hogy a 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési ciklus lezárulta után nem, vagy csak jóval kevesebb mértékben juthatunk fejlesztési forráshoz. A magyar gazdaságot most kell olyan pályára állítanunk, amely hosszú távon biztosítja az ország versenyképességét. Ennek megfelelően végérvényesen szakítunk azzal a forráselosztási gyakorlattal, hogy mint a hitelkihelyezésnél a bankok, egyedül a pályázók likviditását, historikus eredményeit vesszük tekintetbe.

eco.hu: De így az állam nagyobb kockázatot vállal, nem?
Cs. N.: A pályázók likviditása továbbra is fontos szempont lesz a jövőben, de igen, kijelenthetjük, hogy az államnak nagyobb kockázatvállalási hajlandóságot kell mutatnia a jövőben. Ezzel együtt viszont lehetőség lesz rá, hogy a valódi növekedéssel rendelkező fejlesztések állami segítséggel valósuljanak meg. Így már nem csak a cégvezetők lojalitásában szükséges bíznunk, ha azt szeretnénk, hogy az ötleteiket Magyarországon valósítsák meg.

eco.hu: Akkor most lényegében szigorítanak a pályázati feltételeken. Nem tartanak attól, hogy jóval kevesebb vállalkozás fog forráshoz jutni a jövőben?
Cs.N.: Nem, és azt is megmondom, hogy miért. Az előző fejlesztési ciklusban 40 egynéhány ezer pályázó nyert el uniós támogatást és valósított meg összesen 63 ezer projektet. Elképzelhető, hogy most feleennyien, 20 vagy 30 ezren jutnak majd forrásokhoz, viszont ezek a vállalkozások valóban a magyar gazdaságfejlesztés gerincét képezhetik a következő években, miután az általuk beindított projektek révén az eddigieknél szélesebb beszállítói kör kaphat majd megrendeléseket. Ezekben a cégekben, az ötleteikben rejlő gazdasági potenciálban bízva növeljük a visszatérítendő támogatások arányát, egyúttal pedig csökkentjük a pályázással kapcsolatos bürokratikus terheket, hogy a pénzek minél előbb megérkezhessenek azokhoz, akik hozzájárulhatnak a magyar gazdaság megerősítéséhez.

eco.hu: Említette, hogy egyes kockázatitőke-programok nem tudják betölteni a rendeltetésüket. Hogyan kellene átalakítani a kockázatitőke-rendszert?
Cs.N.: Jelenleg az államilag támogatott kockázati tőkealapok túl nagy összegekkel, túl hosszú ideig finanszírozzák a cégeket ahhoz, hogy később, amikor már az esetleges bukás jelei látszanak, elengedjék azokat. Miközben számos ötlet azért nem valósulhat meg, mert sok mikrovállalkozás nem fér hozzá a forrásokhoz. Jól látszik, hogy itt alapvetően nem a források hiányoznak, hanem egy rendszerproblémáról van szó. Ha az állam kisebb összegekkel és rövidebb ideig finanszírozna projekteket, tízből akár kilencet is elengedhetnénk, mert ha csak egy ötlet is piacképes termékké válik, az többszörösen visszahozza a befektetett összeget. Aztán ezen felül még adóeszközökkel is segíthetjük az innovációs teljesítményünk növekedését.

eco.hu: Adókedvezmények az innovátoroknak?
Cs.N.: A szakértői anyagok rendre fontos eszközként hivatkoznak erre is. A kutatói járulékkedvezmények és vállalati adókedvezmények a könnyebb, átláthatóbb adminisztráció mellett közvetlenül ösztönözhetik a vállalati kutatás-fejlesztést. De ha az adó- és finanszírozási oldalról rendezzük is a kérdést, akkor is ott vannak még a kulturális, szellemiségbeli problémák.

eco.hu: Az a bizonyos versenyszellem.
Cs.N.: Nevezhetjük versenyszellemnek vagy a kiválóság igényének, igen. Ezt úgy lehetne erősíteni, hogy az alap- és középfokú oktatásban valamilyen formában meg kell jelennie a vállalkozás kultúrájának, a vállalkozói értékeknek, hogy a gyerekek megértsék az egészséges verseny jelentőségét, nevezetesen hogy ha nincs versenyhelyzet, az szinte minden esetben minőségi romlással jár együtt. De nem csak az oktatásnak van ebben szerepe, hanem a médiának is: olyan példaképekre van szükség, akik a kiválóságra való törekvésük révén emelkedtek ki a versenytársaik közül, és értek el jelentős eredményeket.

eco.hu: Eddig még nem volt szó arról, hogy melyek azok az ágazatok, ahol nagy szerepe lehet a jövőben a kutatás-fejlesztésnek.
Cs.N.: A rövid- és középtávú innovációs lehetőségekről szólva hazánkban a már most is erős gyógyszeripart és autógyártást kell kiemelnünk, de komoly szerepe lesz az innovációnak a híradástechnikában, az egészségügyi technológiában, a logisztikában és az informatikában. Ezekben a szektorokban számos multinacionális vállalat van jelen, az ő jelentőségük az innováció felől nézve az, hogy a hátukon a magyar ötletek magyar cégek termékeiként vagy szolgáltatásaiként kijuthatnak a nemzetközi piacra. Ezek a cégek később pedig akár arra is alkalmasak lehetnek, hogy kihasználva a geopolitikai helyzetünkből adódó előnyöket közvetítsenek a keleti és nyugati piacok között.

eco.hu: És mi lesz azokkal, akik nem tudnak versenyezni? Másképpen: a digitalizációval és az automatizációval nyilvánvalóan számos munkahely válik feleslegessé, mi lesz azokkal, akik az innovációs megoldások térhódítása miatt veszítik el az állásukat?
Cs.N.: A technológiai fejlődés révén új munkahelyek is létrejönnek majd, akár olyan területeken, amelyek egyelőre még nem is léteznek. De nem akarom megkerülni a kérdést, ez a fejlesztéspolitikának egy komoly kihívása ma. A magyar gazdaságpolitikának kettős célja van, az egyik egy saját erőforrásokra épített önálló gazdaság létrehozása, a másik a munkahelyteremtés. A hazai kutatás-fejlesztés és innováció támogatása viszont csak a saját lábra állásban segíthet minket, azt, hogy nagy számban jöjjenek létre munkahelyek, nyilvánvalóan nem várhatjuk tőle…

eco.hu: Vagyis?
Cs. N.: Vagyis meg kell határoznunk azokat a szektorokat, ahol az innováció nem fenyeget a munkahelyek megszűnésének veszélyével, és elsősorban itt kell segítenünk a munkahelyteremtést. Ilyen szektor a mezőgazdaság, ezen belül is a kis- és középbirtokok rendszere, illetve a turisztika, amely ma Magyarországon 200 ezer családnak ad munkát, és amely a GDP 8-9 százalékát adja. A turisztikában az egészségturizmus lehet a kitörési pont, miután egyetlen olyan ásványkincsünk van, amellyel világviszonylatban is élen járunk, ez pedig a termálvízkészletünk.

eco.hu: Képes lehet a fejlesztéspolitika összehangolni ezt a két törekvést?
Cs.N.: A feladat nem könnyű, ugyanakkor az európai uniós források segítségével a lehetőség, ha úgy tetszik, a történelmi lehetőség adott. A történelmi lehetőséggel persze történelmi felelősség is jár, de én biztos vagyok benne, hogy a következő öt-tíz évben sikerül megalapoznunk a magyar gazdaság hosszú távú versenyképességét, hogy hazánk a jövőben ne legyen kiszolgáltatva az európai uniós forrásokhoz hasonló külföldi forrásoknak.

eco.hu: Tételezzük fel, hogy sikerül. Vannak tervei arról, hogy milyen feladatot vállalna a jövőben?
Cs. N.: Egyelőre most kizárólag az aktuális feladataimra koncentrálok, szeretném azokat a lehető legjobban ellátni. Ugyanakkor azt gondolom, később bármilyen területen megállnám a helyen, ahol a bevett, kipróbált válaszoktól eltérő újfajta megoldásokra, illetve új rendszerek, struktúrák megalapozására van szükség. Ezért is olyan lényeges számomra az innováció, amely mint mondtam, a fejlesztéspolitikának csak az egyik, de annál fontosabb ágát alkotja. Itt ugyanis mindig új és új válaszok születnek új és új kihívásokra, és ezek a válaszok, gondoljunk csak a tudományos forradalmakra, gyakran egész rendszereket formálnak át.

Névjegy
Csepreghy Nándor (32)

Csepreghy Nándor (Kolozsvár, 1983. augusztus 22.) politikus, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára. Tanulmányait a Szegedi Bölcsészettudományi Karon történelem és kommunikáció szakán végezte. 2003-ban lépett politikai pályára, amikor a sarkadi Fidesz alapszervezet alelnökévé választották. 2011 januárja és májusa között a Polgári Magyarország képzési igazgatói feladatait látta el, majd 2012 novemberéig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kommunikációs főosztályvezetője, 2013 augusztusáig pedig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség helyettes államtitkára volt. A Miniszterelnökségen 2013 augusztusa óta dolgozik, fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkárként.”

Forrás:
Az új kihívások új embereket követelnek; Eco.hu; 2015. február 26.