Skip to main content

„Egy évtizeden belül Szingapúr válhat a világ legelső okos államává, ahol „az emberek értelmes és teljes életet élnek, miközben a mindennapjaiknak alapvető részét képezik a modern technológiák”.

Legalábbis ezt vetítette előre a szuverén állam miniszterelnöke, Lee Hsien Loong, amikor tavaly novemberben elindította a „Smart Nation” elnevezésű kezdeményezést. A programot elsősorban az hívta életre, hogy Szingapúr számos, sürgős megoldást igénylő kihívással szembesült az utóbbi időben. Ezek közé tartozik például a népesség elöregedése, a városok népsűrűségének gyors emelkedése, illetve a szomszédos országok – Indonézia és Malajzia – által támasztott erős verseny.

A felnőtt népességen belül az idősek aránya a következő 15 év során várhatóan a jelenlegi háromszorosára nő majd, emiatt tehát érdemes már most elgondolkodni azon, hogy az egészségügyi ellátást hogyan lehet átalakítani ennek megfelelően – mondta az állam infokommunikációs fejlesztésekért felelős hatóságának (IDA) ügyvezető elnökhelyettese. Minthogy Szingapúr jelenleg a második legsűrűbben lakott szuverén állam Monaco után, így egy fertőző betegség is jóval gyorsabban terjedhet el, az idősek pedig különösen veszélyeztetettek lehetnek.

Hogyan lehet a modern technológiák révén megoldást találni a problémákra?
A gépek közötti kommunikáció, illetve a betegek távellátása például számottevő súlyt vehet le a kórházak válláról, miközben az egyedi DNS-szekvenciára épülő, személyre szabott gyógyszerek lehetővé teszik a páciensek hatékony kezelését. A kutatások már jelenleg is folynak, a betegek távellátásánál például nagyjából 1000 önkéntest vontak be az eszközök tesztelésébe – árulta el Steve Leonard. A kísérletek alatt a jelentkezők alapvető egészségügyi paramétereit – vérnyomását, szívritmusát, vércukor-szintjét – mérték, de ezzel párhuzamosan megkezdődött a pilóta nélküli okosautók próbaüzeme is egy 6 kilométeres útszakaszon.

Egy videokamerákból kiépített hálózat segítségével azt is figyelik, hogy merre kell hosszas sorban állásra számítaniuk egy bolt vásárlóinak, és meg is becsülik a feltételezett várakozási időt. Az IoT@Home elnevezésű program keretében az okosotthonokban elhelyezett háztartási készülékeket tesztelik, és biztosítják az eszközök által továbbított adatok szabad áramlását. A városok bizonyos pontjain elhelyezett kamerák segítségével a tilosban parkoló járműveket lehet kiszúrni, de az intelligens rendszerek értesítést is küldhetnek a fel-alá cirkáló vezetőknek, ha valahol felszabadult egy parkolóhely.

Ahhoz, hogy ezek a fejlesztések a gyakorlatban is jól működjenek, alapvetően három tényező együttállására van szükség. A legfőbb feladat először a különféle eszközök közötti kapcsolat megteremtése; vagyis a mobilhálózatoknak tökéletes lefedettséget kell biztosítaniuk és nem lehetnek vakfoltok. Steve Leonard ennek fontosságát egy egyszerű példán keresztül mutatta be: képzelje el, hogy egy friss műtétet követően éppen elhagyni készül a kórházat. Az orvosától kap egy kisebb méretű érzékelőt, amellyel ellenőrizheti azt, hogy halad a felépülése. Egy ilyen esetben rendkívül bosszantó lenne, ha az orvosával való összeköttetés folyton megszakadna, ha például felszállna egy vonatra, vagy belépne egy liftbe.

A megfelelő hálózati lefedettség megteremtése után felmerül annak a kérdése, hogy az állampolgárok személyes adatait hogyan gyűjtik össze, és ki kezeli majd ezeket az információkat. Ez abból a szempontból is sarkalatos pont, hiszen az állami szektorra nem terjesztették ki a helyi személyes adatok védelméért felelős bizottság (PDPA) előírásait, amelyek az információk összegyűjtését, használatát és közzé tételét szabályozzák.

Steve Leonard azonban hozzátette, hogy az egyetlen oka annak, hogy ezek az irányelvek nem vonatkoznak a kormányra, az, hogy a kabineten belül már most is érvényben van egy olyan keretszabályozás, amely tökéletes összhangban van a PDPA kódrendszerével. A szakértők részéről azonban így is sok kritika éri ezt a megoldást; szerintük sokkal átláthatóbb lenne, ha a személyi adatok védelmére vonatkozó rendeleteket központilag alakítanák ki, és egységesen érvényes lenne a magán-, illetve az állami szektorban is.

A negatív felhangok azonban valószínűleg nem gátolják meg, hogy Szingapúr zavartalanul meneteljen tovább a kitűzött cél, tehát az okosállami státusz elérése felé. A miniszterelnök azzal számol, hogy kevesebb, mint tíz éven belül valóra tudják váltani a terveiket, a konkrét időpont helyett azonban sokkal fontosabb az odáig megtett út, vagyis a fejlődési folyamat. A „Smart Nation” kezdeményezés elindítói ugyanis nem csupán egy újabb okosváros programként tekintenek erre a projektre, hanem abban reménykednek, hogy a technológiai innováció újabb fejlesztésekhez ad inspiráció.

„Ez nem is alapvetően a technológiáról szól. Sokkal inkább arról a mentalitásról, hogy az emberek merjenek új dolgokat kipróbálni, és fogadják el azt, hogy ezek néha nem az elképzelések szerint működnek, tehát fejlesztésre szorulnak” – véli Steve Leonard. A kezdeményezésbe ezért most próbálnak minél több startup vállalkozást bevonni a világ minden tájáról, akik kreatív ötletekkel járulhatnak hozzá a program sikeréhez.”

Forrás:
Szingapúr okosállamként törne újabb babérokra; M2M Zóna; 2015. március 26.
Lásd még: Big Data And Internet Of Things Are The Keys To Singapore’s ‘Smart Nation’ Dream; Federico Guerrini; Forbes; 2015. március 12.
2014: Building a Smart Nation; Infocomm News from Singapore; 2015. január 8.