„…az „új vidék” koncepciójának megjelenése, ahol a feszültségek fő forrását többé szintén nem a termelés, hanem a fogyasztás jelenti. Ennek oka, hogy a falvakba egy új társadalmi réteg érkezett: a „vidéki idillre vágyó” városi középosztálybeli szereplők, akiknek értékrendje, fogyasztási preferenciái és szokásai jelentősen különböztek az őshonos népességétől (Csite 1999). A konstruktivista vidékszociológia egyik legfontosabb alapvetése: a falu és város közötti éles határ elmosódott, a két élettér sem funkciójában, sem az ott élő emberek tevékenysége és életstílusa alapján nem különíthető el többé egyértelműen…
Nagyrészt e városi középosztály tagjai közül kerül ki az a szakértői értelmiségi réteg, – akiket a szakirodalom kulturális brókereknek is nevez (lásd: Michie 2003; V. L. Smith 2001; Bódi 2007) – akik részt vesznek a vidék turisztikai imázsának megteremtésében, amelynek jellemző eszköze a hagyományok megteremtése, feltalálása vagy újraélesztése…”
Forrás:
A „turisztikai táj” kollektív megteremtése és fönntartása; Kiss Márta; Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola; 2015. április 29. (pdf)
