Képzett szakemberek versus tőke a XXI. században

„Amikor a pénzügyi döntéshozók a gazdasági növekedés elősegítésére törekszenek, akkor szinte mindig a tőke szabadjára engedésének új módjait keresik.

Habár ez a megközelítés a múltban működhetett, azonban azzal a kockázattal jár, hogy kevés figyelem irányul arra a szerepre, amit a szakemberek képzettsége tölt be a növekedést elősegítő ötletek kigondolásában és megvalósításában. Valójában egy olyan jövőben, amelyet a gyors technológiai változások és a széleskörű automatizálás jellemeznek majd, az innováció, a versenyképesség és a növekedés szempontjából a tőkéhez való hozzáférés kevésbé lesz meghatározó tényező, sokkal inkább a képzett munkaerő megléte kap majd fontos szerepet.

A geopolitikai, demográfiai és gazdasági erők elkerülhetetlenül átalakítják a munkaerőpiacokat. A technológia megváltoztatja a munka jellegét, szektorokat és szakmákat tesz elavulttá, miközben teljesen új iparágakat és állásokat hoz létre. Becslések szerint a jelenlegi foglalkozások közel fele automatizálhatóvá válhat 2025-re.

Ennek az átalakulásnak az első jelei már láthatóak. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint a munkanélküliek száma globális szinten 212 millióra emelkedett, illetve további 42 millió új állásra lesz szükség évente ahhoz, hogy a világgazdaság munkahelyet tudjon biztosítani a munkaerőpiacra növekvő számban belépők számára. Mindeközben tavaly világszerte a munkaadók 36 százaléka panaszkodott szakemberhiányra. Ez a legmagasabb arány az elmúlt hét évben. A kínálat és a kereslet közötti ezen eltérés kezelése megköveteli, hogy a kormányok, a vezető üzletemberek és az oktatási intézmények, valamint az egyének a rövid távú gondolkodás helyett kezdjenek felkészülni arra a jövőre, ahol a változás lesz az egyetlen állandó tényező.

A Világgazdasági Fórum egyik felmérésének első eredményei szerint a nagy világcégek HR-vezetői teljes átalakulásra számítanak a mobilinternet és a felhő-technológia megnövekedett alkalmazásától, illetve a big data, a rugalmas munkaszervezés, a 3D-nyomtatás, a korszerű nyersanyagok és az új energiaforrások használatától. Szerintük saját iparágukon belül ennek a folyamatnak az összesített hatása a foglalkoztatás szintjére jórészt pozitív lesz, feltéve, ha a munkavállalók képzettségét gyorsan lehet fejleszteni a saját szektorukban, illetve a teljes munkaerőpiacon.

Ahogy a technológia egyre inkább a tudásalapú munkáról szól, továbbra is fontosak maradnak a kognitív készségek, amelyek központi elemei a jelenlegi oktatási rendszereknek, azonban a csapatmunkához, az innovációhoz és a problémamegoldáshoz szükséges viselkedési és nem kognitív készségek is lényeges tényezővé válnak. A mai kor alapvetően individualista és versenyszellemű szemlélettel jellemezhető iskoláit és egyetemeit át kell alakítani úgy, hogy azok a másokkal való csapatmunkához szükséges készségek megtanulására, elsajátítására fókuszáljanak. A tipikus emberi készségek, mint például a csapatmunkában való dolgozás, az emberi viszonyok kezelése és a kulturális különbözőségek megértése létfontosságú lesz minden szektorban, és a jövő generációi oktatásának fő komponensévé kell válnia.

Továbbá, miután a képzés egyre inkább egy élethosszig tartó folyamattá válik, a cégeknek át kell gondolniuk szerepüket a versenyképes munkaerő biztosításának elősegítésében. Néhány vállalat ezt már megértette, és invesztál saját alkalmazottainak folyamatos átképzésébe, továbbképzésébe.
A cégeknek egyre nagyobb mértékben kell együttműködniük az oktatási intézményekkel és a kormányzatokkal, hogy a képzési rendszer igazodni tudjon a munkaerőpiac igényeihez. Annak ismeretében, hogy sok foglalkozás esetében gyorsan változnak a képzettségi követelmények, a cégeknek a munkahelyi képzésbe és az élethosszig tartó tanulásba kell invesztálniuk, különösen, hogy hamarosan belép a munkaerőpiacra az az ezredforduló idején született generáció, akik elsősorban értelmes munkát és változatosságot szeretnének szemben elődeikkel, akik számára a bérezés mértéke és a stabilitás volt a legfőbb szempont.

A cégek mellett a kormányzatoknak is szerepük van abban, hogy egy olyan környezet jöjjön létre, amelyben polgáraik megvalósíthatják a bennük rejlő potenciált. A döntéshozóknak jobb mérőeszközöket kell használniuk a humántőke felmérésére, illetve át kell gondolniuk az oktatásba történő befektetéseiket, a tanterveket, a munkaerő-felvételi és -elbocsátási eljárásokat, a nők munkahelyi integrációját, a nyugdíjazási politikát, a bevándorlási szabályozásokat, illetve a jóléti politikákat.

A munkavállalók és a fogyasztók védelme nagyon fontos, azonban az átalakulás következő hullámát nem akadályozza meg, ha az új üzleti modellek hatásaitól védjük az egyes iparágakat. Ehelyett arra kell törekedni, hogy féken tartsák a meglévő kereteket radikálisan átalakító cégeket, mint az Airbnb és az Uber. A kormányoknak olyan szabályozásokat kellene bevezetniük, amelyek biztosítják ezen cégek fenntartható növekedését, miközben arra is kell törekedniük, hogy technológiájukat és üzleti megközelítéseiket a jólét fokozására használják fel. Ez a fajta politika olyan intézkedéseket foglal magában, mint például a munkanélküliek számára tartandó online képzési kurzusok, vagy olyan adópolitika, amely a megosztáson alapuló, közösségi gazdaságra van szabva.

Szükséges, hogy ne ragadjunk le az üzleti élet ciklusainál és a negyedéves jelentések világánál, mert csak így tud kibontakozni a világunkban rejlő képesség és ennek teljes kapacitása a növekedés elősegítésére. A jövő tele van lehetőségekkel, de csak akkor tudjuk azokat megragadni, ha elég ügyesek és bátrak vagyunk hozzá. [A szerző a Világgazdasági Fórum alapítója és ügyvezető elnöke.]”

Forrás:
Képzett szakemberek versus tőke a XXI. században; Klaus Schwab; Világgazdaság Online/Project Syndicate; 2015. május 28.
Eredeti cikk: Talent versus Capital in the Twenty-First Century; Klaus Schwab; Project Syndicate; 2015. május 13.

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, informatika, Internet, társadalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.