Interjú Czunyiné Bertalan Judittal: tartalmi, módszertani fejlesztések a minőségi oktatásért

„A lemorzsolódás csökkentését, az esélyegyenlőség megteremtését kell szolgálnia a hazai köznevelési rendszernek. Idén folytatódnak az egyeztetések a tantervi szabályozás és az iskolarendszer esetleges szerkezeti átalakításáról, amely nemcsak a plusz egy évfolyamról, hanem komplex pedagógiai szemléletváltásról is szólna. Czunyiné Bertalan Judittal, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkárával a köznevelési rendszer helyzetéről, a várható változásokról beszélgettünk.

– Melyek lesznek a legfontosabb újdonságok az idei tanévben?
– Létrehoztuk a pedagógiai oktatási központokat, hogy a pedagógusok egy homogén minőségű támogató segítséget kapjanak a munkájukhoz az ország minden részén. Emellett a tanulói fegyelmi eljárások szakszerűségét is vizsgálni fogják a központok. Ez azért különösen fontos, mert az iskolában megjelenő fegyelmi problémák és kezelésük, valamint a lemorzsolódás között összefüggés van. A 2012-es OECD-országjelentésben pedig a lemorzsolódás a hazai oktatási rendszer kiemelt problémájaként jelenik meg. A szakképző iskolák már új fenntartói rendszerben kezdik meg a működésüket.

– A szakképzés esetében a szakmai irányítása itt marad?
– A tartalmi irányítás az Emminél marad, a köznevelés továbbra is egységes rendszert alkot. A tanév rendjének kidolgozásáért, az érettségi vizsgák szabályozásáért, a Nemzeti alaptantervben megjelenő tartalmakért változatlanul a köznevelési államtitkárság felelős.

– Mikorra dolgozzák át a Nemzeti alaptantervet?
– A legfontosabb szempont a tantervi szabályozásban az egyenletes terhelés biztosítása. Az általános vélekedés az, hogy a tanulónak előírt tananyagmennyiség mértékét át kell gondolni. Sok olyan információ van, amely elérhető az internetről, adatbázisokból is, amelyet már egy általános iskolás tanuló is kezelni tud. Ezért indokolt lehet az ismeretanyag mennyiségének felülvizsgálata. Nagyon fontosnak tartom, hogy a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazására is nagyobb figyelmet fordítson a tantervi szabályozás. Ellentmondásos, hogy a kötelezően elsajátítandó ismereteket mennyire lehet felhasználni a hétköznapi életben. A kompetenciamérések eredményeiben tükröződnek ezek a problémák.

– Milyen problémák?
– Az OECD 2012-es országjelentésében két fontos problémát említ. Az egyik a lemorzsolódás vagy más néven a végzettség nélküli iskolaelhagyás kérdése, amelyet csökkenteni kell. A másik kritikus megállapítás pedig az, hogy a magyar iskolarendszer nem segíti elő az esélyteremtést, a szociálisan vagy egyéb gondok miatt hátrányban lévő diákok felzárkóztatását. Ennek a megoldása véleményem szerint a tartalmi és módszertani fejlesztésekben rejlik. Ha ezt elmulasztjuk, akkor a gyerekek versenyképessége fog csökkenni. Ezért a tanterv felülvizsgálatának folyamatosnak kell lennie, hiszen a tudástartalmak is mindig változnak, megújulnak. A Nemzeti alaptantervnél fontosabb a kerettantervi szabályozás áttekintése, mivel ezek határozzák meg közvetlenül tantárgyanként, műveltségterületenként a tényleges oktatási feladatokat, kimeneti követelményeket.

– Óriási gond a lemorzsolódás, milyen intézkedésekkel akarják csökkenteni?
– Az egész napos iskola bevezetésével a hátrányos helyzetű tanulóknak az intézmények biztosítják a tanulásban való segítségnyújtást, készségfejlesztést. Hároméves kortól kötelező lett az óvodáztatás, ezzel a pszichoszociá­lis fejlődés szempontjából szükséges készségeket-képességeket minden gyereknek biztosítja a köznevelési rendszer. Ezáltal lehetőség nyílik a korai beavatkozásra, és sokkal jobb eséllyel válnak iskolaéretté a gyerekek. A korai szakaszban megalapozott fejlesztések biztosítják, hogy nem okoz majd gondot az iskolakezdés. A lemorzsolódással kapcsolatban a korai fejlesztőrendszer működtetését is meg kell említenem, hiszen minél korábban derülnek ki a problémák, annál hatékonyabban lehet kezelni azokat. A lemorzsolódás és a szociá­lis háttér között összefüggés van. A korai iskolaelhagyás az oktatási rendszer minden szintjén problémát jelent, ezért került a már említett pedagógiai oktatási központokhoz a megelőző intézkedések koordinálása. Nem kaptak a pedagógusok korábban olyan módszertani tudást, amellyel eredményesen tudtak volna segíteni a sajátos nevelési igényű és a hátrányos helyzetű gyerekeknek.

– Mikor döntenek a 9 évfolyamos általános iskolákról?
– Az államtitkárság, miután megkapta a koncepció kidolgozásának feladatát, összehasonlította a körülöttünk lévő országok, az OECD-tagállamok iskolarendszereiről fellelhető információ­kat. Vizsgáltuk az ottani iskolarendszerek mutatóit, és azt is, hogy mi motiválta a szerkezetváltást: a gazdasági mutatók, a pedagógiai mérések eredményei, a népesség szociális átalakulása és még sorolhatnám. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen válaszokat adtak a problémákra és miért. Tapasztalataink alapján elmondható, hogy mindenütt társadalompolitikai vagy társadalmi változás volt az átalakítás motorja. Mi elsősorban azokat az országokat vizsgáltuk, ahol a 9 évfolyamos általános iskolai modellt alkalmazzák. Lengyelországban például korábban a miénkhez hasonló kompetenciamérési eredmények voltak, amelyek javultak a szerkezetváltás után. A német tartományi iskolarendszerek közül elsősorban a bajort néztük meg, mert ők az elmúlt évtizedben nagyon komoly előrelépést tettek. Főként a globális gondolkodás és a kompetenciafejlesztés terén.

– Azért kiváncsiak voltak a hazai szakemberek véleményére is?
– A szakszervezetek, a tudomány, a pedagógusok szakmai szervezeteinek véleményét is kikértük a tervezetről, a Nemzeti Pedagógus Kar tagozatonként gyűjtötte össze a javaslatokat. A kérdés fontosságára való tekintettel folytatni szeretnénk a szakmai egyeztetéseket. Meg akarjuk kérdezni erről a szülőket is, hiszen a család vonatkozásában értelmezzük az iskolarendszert. Korábban senki sem volt kíváncsi a véleményükre, pedig közvetlenül érinti őket a kérdés. Az információk összegzése után terjesztjük majd a javaslatunkat a kormány elé.

– Milyen feltételei vannak egy ilyen átalakulásnak?
– Van elképzelésünk arról, hogy mit bír el a hazai iskolarendszer, milyen infrastrukturális és humán erőforrás szükséges ehhez, de ennél fontosabb, hogy mit és miként kell csinálnunk. Amikor a feladatot megkaptuk, egyre inkább körvonalazódott, hogy nem csak szerkezetváltásban kell gondolkodni. Komplex szemléletváltásra van szükség, amely a módszertani, tartalmi és pedagógusképzés megújulását is feltételezi. A 9 évfolyamos iskola egy lehetséges és jó válasz az iskolarendszert érintő kritikákra.

– Nem jeleskedünk a digitális készségek terén. Várható előrelépés az informatikai eszközök használatában?
– A digitális kompetenciák fejlesztését kiemelten kell kezelni, mert az infokommunikációs módszertan fejlesztése szükséges ahhoz, hogy az iskolákban is leképeződjön a körülöttünk lévő világ. Nem elég odatenni az úgynevezett infokommunikációs eszközöket (IKT) az iskolákba. A pedagógusképzés részévé kell válnia az eszközhasználatnak, és módszertani segítséget is kell nyújtani azoknak a tanároknak, akik nem rendelkeznek a szükséges ismeretekkel. A legfontosabb fejlesztések egyike a Nemzeti köznevelési portál, amelyen a digitalizált tankönyvek, feladatok, térképek is elérhetők lesznek.

– Szeptembertől minden évfolyamon kötelező lesz a mindennapos testnevelés. Lesznek ehhez új tornatermek is?
– A mindennapos testnevelés nem egyszerűen tantárgyi kérdés. Alapvető szerepe van az egészséges életre nevelésben, a prevencióban, az egészséges társadalom megteremtésében. A kormány szándéka, hogy a felnövekvő nemzedékeknek alapvető igénye legyen a mozgásra. Ezért volt szükséges már évekkel ezelőtt beindítani. Minden évben 9 milliárdot fordítunk tornaterem, tanuszoda és tanterem építésére. Uniós forrásokból írunk ki pályázatokat a mindennapos testneveléshez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére.

– Milyen jogszabályi változásokra készülhetnek a pedagógusok, a gyermekek és a szülők ősztől?
– A legfontosabb, hogy idén ősztől csak bizonyos évfolyamokat lehet megismételni akkor, ha a diák egyébként teljesítette a tanulmányi feltételeket. Az óvodákban a gyermekek hetven százaléka plusz egy évet ottmarad, ebből csak húsz százalékuk az, aki évvesztes. Ez a veszteség még tovább nő az iskolában, mivel sok szülő megismételtette a 6. vagy 8. évfolyamot a gyermekével, hogy jobban szerepeljenek a középiskolai felvételin. Ennek köszönhető, hogy az érettségizők átlagéletkora 19,6 év. Ezért csak az első évfolyamon engedélyezheti az évismétlést a szülő kérésére, egy alkalommal az igazgató, illetve a 9. évfolyamon van még erre lehetőség, szintén szülői igény alapján. Ezt akkor engedélyezheti az intézményvezető, ha gimnáziumba vagy az iskolai rendszerű szakképzésbe kapcsolódik be a tanuló, esetleg másik tanulmányterületet vagy másik szakképesítést választ. A köznevelési törvényben meghatároztuk a lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló fogalmát, pontosítottuk a magánta­nulóvá nyilvánítás feltételeit.

– Az intézményi átszervezés hogyan jelenik meg az iskolák életében?
– Az Oktatási Hivatalhoz tartozó, áprilisban létrejött pedagógiai oktatási központoknál indul a tanfelügyeleti és a szaktanácsadói rendszer, a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulókkal kapcsolatos feladatok koordinációja. Folytatódik a Netfit-mérés is.

– Ősszel újra beindul a jogszabályalkotó gépezet?
– Nincs kodifikációs kényszer, a 9 évfolyamos iskolával kapcsolatos egyeztetéseket folytatjuk. A módszertani-szakmai fejlesztések háttérmunkái zajlanak az esélyteremtés, a térségek közötti különbségek felszámolása miatt. Ezek befejezéséig nem készülnek el a jogszabálytervezetek.

– Hogyan képzeli el az ideális iskolát?
– Az intézményekkel szembeni elvárások folyamatosan változnak, az iskolarendszernek reflektálnia kell a társadalmi folyamatokra. Az iskoláknak identitást erősítő, értékközvetítő közegnek kell lenniük. Alapvető igény, hogy biztosítsák a versenyképes tudás megszerzésének a lehetőségét, függetlenül a tanulók szociális helyzetétől. Csak így van esélyük a hátrányos helyzetűeknek későbbiekben a felemelkedésre. Szülői oldalról is nézve az iskolának olyan helynek kell lennie, ahonnan mosolyogva jön haza a gyerek, ahol felkeltik a diákok érdeklődését, és ahol a szülőt partnernek tekintik, adnak a véleményére.”

Forrás:
Tartalmi, módszertani fejlesztések a minőségi oktatásért; Napi Gazdaság Online; Péterffy Balázs; 2015. augusztus 29.

A bejegyzés kategóriája: közigazgatás:magyar, művelődés
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.