Skip to main content
gazdaságInternetjogközigazgatás: külföldöntávközlés

Európai Parlament: döntés a barangolási díjakról és a hálózatsemlegességről. IV. Hálózatsemlegesség felhígítva az Európai Unióban

Szerző: 2015. november 2.No Comments

„Hálózatsemlegesség megerősítése érdekében az Európai Parlament tegnap, 2015. október 27-én Strasbourgban megszavazta a „Telecoms Single Market” névre keresztelt szabályozáscsomagot, amely a döntéshozók szerint az európai polgárok számára valós hálózatsemlegességet garantálna. Az Európai Unió egyes országai nem fogadhatnak el a fogyasztókat erősebben védő jogszabályokat, a már meglévő törvényeket jog harmonizálni kell. Hollandiában Szlovéniában és Magyarországon az új uniós szintre kell hígítani a hálózatsemlegességi szabályokat.

Az EP sajtóközleménye nagyon zavaros részleteket közöl, normál értelmezés szerint egy olyan jogszabály elfogadásáról döntöttek, amelynek részletei még nem világosak és csak valamikor, a jövőben lesznek rögzítve. Eddig az látszik, hogy a fogyasztói érdekek védelme – képviselői zsebpénz reményében – csak hivatkozási alap, amire a szolgáltatói lobbicsoportok számára legalizálva nyitható számtalan kiskapu.

A roamingdíjak eltörlése
2017. június 15-től az Európai Unión belül megszűnnek a külföldi mobilhívásra, SMS-küldésre és mobilinternetre kivetett barangolási (roaming) díjak. Azt mondanánk, bő másfél év, és végre megszűnhet egy országonként egyenlőtlen mértékű szolgáltatói sarc. Várjuk ki… Eddig már szóba került 2014, aztán 2015 végére ígérték, most meg két lépcsőben történne a kivezetése. 2016. április 30-tól belföldi hívástarifára a roaming-felár legfeljebb 0,05 €/perc a kimenő hanghívásokra, 0,02 €/SMS-re és 0,05 €/megabyte adatforgalomra. Különleges körülményekre hivatkozva a mobilszolgáltató „költségek fedezése” címszó alatt elérheti a tagállamok hatóságánál (NMHH) a felárak módosítását.

A roamingdíjak eltörlésének furcsa értelmezése, miszerint szóba került a visszaélések megakadályozására a Bizottság és a távközlési hatóságok kidolgozására váró úgynevezett fair használati kedvezmény bevezetése, amely „bizonyos esetekben” alacsonyabb összegű barangolási díjat jelentene. Így bizonyos perc-, SMS- vagy adatlimiten felül extra díjakat követelhetnek a szolgáltatók. Senki nem tudja még, hogy mit takar a fair használat, de leleményesen lehet lobbizni, próbálkozni.

Hálózatsemlegesség megcsúfolása
A hálózatsemlegesség elve azt jelenti, hogy az interneten minden adatot egyenlőként kell kezelni, az internetszolgáltatók nem tehetnek különbséget a különféle szolgáltatások között, nem blokkolhatnak vagy lassíthatnak alkalmazásokat és tartalmakat, bárki is legyen a feladó és a fogadó fél.

Eddig rendben is lenne minden, ha a következő sorokban, már nem arról lenne szó, hogy milyen kifogásokra hivatkozva térhetnek el ettől a szolgáltatók és, hogy mire hivatkozva vezethet be magasabb szolgáltatási díjat, vagy felárért, hogyan biztosíthatnak különszolgáltatásokat.

Tim Berners-Lee, a World Wide Web feltalálója megjelölt négy módosító javaslatot, amelyeket a képviselőknek figyelembe kellene venni a hálózatsemlegesség megmaradása érdekében. Szerinte, ha elfogadják a tervezett szabályokat, akkor veszélybe kerül az innováció, a szólásszabadság és a magánélet, és veszélyeztetik Európa vezető szerepét a digitális gazdaságban. Az európaiak megérdemlik ugyanazt erős hálózatsemlegesség védelmet, mint amit a közelmúltban biztosítottak az Egyesült Államokban.

Az elfogadott javaslat lehetővé teszi az internetszolgáltatóknak, hogy gyorsítósávot hozzanak létre azoknak a cégeknek, akiknek megfizethetőek a „speciális szolgáltatások”. Háttérbe szorítva az induló vállalkozásokat, kisvállalkozásokat, művészeket, aktivistákat és pedagógusokat.

Mint kritikus szolgáltatás, egyes tőkeerős vállalatok továbbra is elérhetik, hogy saját szolgáltatásaik prioritást élvezhessenek.

Az internetszolgáltatók továbbra is meghatározhatják miket tesznek be a havi adatforgalmi keretbe és miket tesznek ingyenessé. Tehát ha valamelyik szolgáltatás eléréséért nem számolnak fel adatforgalmi díjat, másokért meg igen, akkor máris irányítják a piacot és ellehetetlenítik a számukra nem fontos vállalkozásokat. Így előfordulhat, hogy továbbra már nehezebben végezheti munkáját, ellenben ingyen nézhet sorozatokat.

Eddig az internetünk sebessége csak attól függött, hogy milyen szolgáltatásra fizettünk elő, bármire rákereshettünk az ugyanolyan gyorsan jött be, nem volt semmire sem sávszélesség korlátozás, persze volt aki próbálkozott trükkel. Most ezt sem kell, osztályokba sorolhatják a szolgáltatásokat, és úgy lassíthatják vagy gyorsíthatják ahogy nekik tetszik. Akkor is, ha éppen nincs fennakadás a hálózaton, elég azzal érvelni, hogy esetleges hálózati túlterheltség jele volt sejthető és már meg is indokolható a másokhoz prioritást élvező tartalmak.

Ezek után cinikusan hangzik, miszerint az internetszolgáltatóknak egyértelműen el kell magyarázniuk a szerződő felhasználóknak a ténylegesen várható fel- és letöltési sebességet és ha a későbbiekben nagy az eltérés, akkor a felhasználónak joga van kompenzációra, például a szerződés felmondására vagy anyagi kárpótlásra.”

Forrás:
Hálózatsemlegesség felhígítva az Európai Unióban; Intermatrix; 2015. október 28.