„- Meglepődött, amikor a Jogászegylet elhívta egy vitára arról, hogy az igazságügyi minisztérium a Ptk. átfogó módosítása készül?
– Nagyon meglepődtem. Egy polgári törvénykönyvet nem egészen két esztendő után nem szoktak módosítani. Különösen nem, ha ennek nincs is igazán jogos oka.
…Egy ilyen bonyolult kódexet, amely tizenkét évig készült, amelynek elfogadását a kormány és az Országgyűlés részéről széleskörű szakmai viták előzték meg, nem lehet két év után vagy pláne egy év után módosítani, vagy akár csak a felülvizsgálatát megkezdeni. Kivéve, ha valami olyan óriási hibát követett volna el az Országgyűlés, a kormány – ami mellesleg azonos a jelenlegivel – és az előkészítő szerkesztő bizottság, hogy mondjuk nem lehetne házasságot kötni, vagy felbontani, nem lehetne kft-t alapítani, vagy nem lehetne végrendelkezni. De ilyenekről nem ad hírt a minisztériumi anyag.– Nem, a minisztérium arra hivatkozik főleg a zálogjog és a hitelezés kapcsán, hogy a gyakorlat nem alkalmazza ezeket az új szabályokat. Úgy tűnt, mintha Bodzási Balázs, az IM helyettes államtitkára önnek üzent volna, amikor azzal érvelt: nem a gazdasági viszonyok fognak egy elvont törvénykönyvhöz alkalmazkodni, hanem a jogszabályokat kell a gazdasági élet viszonyaihoz igazítani. Mit gondol erről?
– Azt gondolom, hogy a helyettes államtitkár úr – nekem egykori tanítványom – ne üzengessen nekem. Én se üzengetek neki. Ezeket a szabályokat – egész konkrétan például a zálogjogi szabályokat – nem egy lombikban találtuk ki, és nem is egy egyetemi kutatószobában. Ezt igenis olyan emberek közreműködésével alkottuk meg, akik benne vannak az üzleti életben. És megvitattuk olyanokkal, akiknek ez a mindennapi kenyerük: tehát a Bankszövetséggel, a jelzálogbankok képviselőivel – akik különösen érdekeltek a zálogjogi témakörben –, és ők is azt mondták, hogy ez elfogadható. Nyilvánvaló, hogy nekik volt egy számukra kedvezőbb opciójuk is, amit mi a kompromisszumkeresés közepette nem fogadtunk el; és úgy gondolják, hogy ha a minisztérium erre hajlandó, akkor ők most miért ne vigyék keresztül, amit annak idején nem tudtak. De emögött gazdasági érdek, netalán társadalmi érdek nincs. Meggyőződésem, hogy a módosítás mögött – és ez a javaslat többi részére is vonatkozik – tulajdonképpen egy viszonylag szűk érdekcsoport érdeke húzódik meg.„Az önálló zálogjognak nem sok köze van a lakáshitelezéshez”
– Azzal érvelt a helyettes államtitkár és a felszólaló banki szakemberek – és a mostani kormányzati intézkedésekből is mintha ez látszana –, hogy itt az a cél, hogy a lakásépítést és az ingatlanpiacot felpörgessék; és ehhez az is kell, hogy a hitelezés menjen, mert az emberek nem fognak lakásokat venni, ha nem kapnak hitelt. Tehát azért akarják az önálló zálogjogot visszahozni, mert úgy gondolják, hogy anélkül a bankok nem mernek vagy nem akarnak hitelezni. Ön viszont „életveszélyesnek” nevezte ezt az ötletet. Miért?
– Az önálló zálogjognak nem sok köze van a lakáshitelezéshez. Az önálló zálogjog a magyar jogba csak a kilencvenes években importált intézmény, és a lényege, hogy eltér a zálogjog alapvető tulajdonságától, nevezetesen a járulékosságtól. A zálogjogra alapvetően az jellemző, hogy van egy tartozás, és annak biztosítására vagy az adós, vagy neki valakije zálogjogi biztosítékot ad a hitelező – rendszerint bank – számára. Ez a zálogjog alapesete. Az önálló zálogjog eltér ettől: az önálló zálogjog lényegében a már megszerzett zálogjog elzálogosítása egy harmadik személynek. Így a járulékosság megtörik, és gyakorlatilag minimum két zálogjogot egy ingatlan biztosít. Ennek ez a veszélye: ha egy dominó fölborul ebben a láncolatban, akkor borul az egész.
…
„Mindenkinek minden ingóságát nyilvántartásba venni nem lehet.”
– A hitelbiztosítéki nyilvántartás volt a másik erősen kritizált jogintézmény a vitán. Ezt most meg szeretnék szüntetni és visszahozni a régi, közjegyzők által vezetett zálogjogi nyilvántartást. Hogyan kell ezt gyakorlatilag elképzelni? Milyen ingó dolgokat szoktak elzálogosítani, és hogy lehet egy ingó dolgot egyedileg megjelölni egy ilyen nyilvántartásban?
– Pontosan ez a probléma lényege. A közjegyzők azzal érvelnek, hogy ők és csak ők tudnak közhiteles nyilvántartást vezetni a zálogjogról. Erre nekem az a válaszom, hogy ők sem tudnak. Egyszerűen az ingó dolgokra vonatkozó terhekről – például a zálogjogról – nem lehet közhiteles nyilvántartást vezetni. A nyilvántartást korábban valóban a közjegyzők vezették, és ezt ők fájlalják, hogy most már nem kell feltétlenül hozzájuk rohangálni. De lehet egyébként most is közjegyzői okiratot csináltatni egy zálogjogról, nincs megtiltva. Csak meg lehet oldani enélkül is. A lényeg, hogy az úgynevezett közhiteles nyilvántartás, az egy mese: se a hitelbiztosítéki nyilvántartás, se a közjegyzői zálogjogi nyilvántartás nem lehet közhiteles, ez fogalmilag kizárt.
…
Tehát a közjegyzők érvelése alapvetően téves, és a közjegyzői nyilvántartás visszakívánása az ő érdekük. Sajnálom, hogy az új hitelbiztosítéki nyilvántartás az ő érdekeiket ennyiben sérti, de ennek is megvan az oka: az új Ptk. célja ugyanis az volt, hogy adminisztrációs terhek és külön költségek nélkül lehessen hitelezni. Ezt akarja megvalósítani a mai hitelbiztosítéki nyilvántartás.
…
– Az ingatlannyilvántartással kapcsolatban az is tervben volt az új Ptk. kidolgozásakor, hogy bírói hatáskörbe kerüljön ennek a vezetése a földhivatalok helyett. Ez miért lett volna jobb és miért nem valósult meg?
– Ezt valóban szerettem volna és most is szeretném. De az Igazságügyi Minisztériumnak a nagy reform-csomagjában nem szerepel most se, mint ahogy akkor sem tudták ezt keresztülvinni, noha nyomatékosan javasoltuk. Mégpedig azért, mert az ingatlan-nyilvántartásban komoly értékű ingatlanoknak a tulajdonjogi helyzetét tüntetik fel, és bármilyen vita esetén a bírósági garanciát biztosítani kell. Piti ügyekben fordulhatok bírósághoz – mondjuk, ha valamilyen szabálysértésért megbüntetnek, akkor tízezer forint miatt is. De hogy valakinek a harmincnyolcmilliós lakására vonatkozó bejegyzést hogy rendezi a földhivatal, azt csak nagyon körülményesen lehet bíróság elé vinni. Minden jogállamban a földhivatali nyilvántartás fölött van egy közvetlen bírósági felügyelet – volt nálunk is 1972-ig. Akkor ezt megszüntették – most már nem érdemes rá visszatérni, hogy miért –, de ez egy súlyos hiba volt. Mi a Ptk. előkészítése során egyik fő célkitűzésnek tekintettük, hogy térjünk vissza ezen a téren a jogállami követelményekhez – ezt nem valósították meg és most se akarják láthatóan korrigálni ezt a hibát. Pedig ez sokkal fontosabb garanciális szempont, mint a közjegyzők közreműködése az ingókra vonatkozó zálogjognál.„A magyar magánjogban semmi magyar nincs, vagy édeskevés”
– A hitelbiztosítéki nyilvántartásra még azért térjünk vissza, mert Bodzási Balázs államtitkár részéről végső érvként még az is elhangzott a jogintézmény ellen, hogy idegen a magyar jogi hagyományoktól és ez egy „angolszász import”. Mennyire meggyőző a magyar jogi hagyományokra hivatkozni, amikor a magánjogunk jelentős részben a német rendszer átvételére épít? Érdemes az ilyen „importot” kikérnünk magunknak?
– A magyar magánjogban – aminek én évtizedek óta a tanára vagyok és nagyon szeretem változatlanul – semmi magyar nincs, vagy édeskevés. A magánjog egy univerzális terület és természetesen a magyar jog kreatív módon fölhasználja a külföldi elemeket. Az önálló zálogjog – mint már szóba került – egy német találmány, de ezen kívül azt, hogy mondjuk a jelenlegi zálogjogi rendszerben mi az angolszász, már nem tudnám olyan könnyen beazonosítani. Mindenesetre számomra ez az érvelés a magánjog világában nem vehető komolyan.
…
„Nem is akartam komolyan venni, hogy itt tényleg egész szerződéstípusokat meg akarnának szüntetni. Ez teljesen elvetemült ötlet.”
…
–A biztosítéki célú engedményezéssel kapcsolatban: arról is szó volt, hogy kiveszik a Ptk-ból vagy legalábbis módosítják a faktoringot. De ha kivesznek egy szerződéstípust a Ptk-ból, attól még én köthetek olyat.
– Persze, hogy köthet. Ezt én nem is akartam komolyan venni, hogy itt tényleg egész szerződéstípusokat meg akarnának szüntetni. Ez teljesen elvetemült ötlet. A szerződési szabadság bizonyos tilalomfák között úgyis mindent megenged. Tulajdonképpen ami a Ptk-ban van, az egy kínálat a szerződési jogban. Ezt lehet csinálni, ezt mi kitaláltuk, de ha nekik jobb ötletük van, a szerződési szabadság keretében azt csinálnak, amit akarnak. Ez mindig is így volt egyébként.
…
– Akkor ön szerint legfeljebb ilyen apró, nyelvi és szórendi hibák vannak a Ptk-ban?
– Én azt mondom, hogy a Ptk. majdnem két éves gyakorlata nem hozott ki olyan problémákat, ami miatt most módosítani kell. Remélem, hogy ilyen hibákat nem is fog kihozni a gyakorlat. Ez a kis szórendi hiba mindenesetre jogértelmezéssel egyszerűen megoldható. Ez egy nagyon jó pánikkeltő dolog volt – más ehhez hasonlót egyébként még nem hallottam.
…
Itt jutok el tulajdonképpen a summájához ennek az egésznek. A koncepcionális kérdéseket eldöntötte először hosszú, részletes viták után a kodifikációs bizottság. Utána eldöntötte a kormány, aztán eldöntötte az Országgyűlés. Mindez három évvel ezelőtt történt, amikor elfogadták a törvényt, és két éve sincs még, hogy hatályban van. Koncepcionális kérdéseket egy polgári törvénykönyvvel kapcsolatban nem lehet kétévente újrakezdeni. Az igazságügyi minisztérium eljárásában ezt látom az alapvető hibának. Ez lehet, hogy valakinek az érdekét sérti, de egy koncepcionális kérdés megváltoztatásához nagy-nagy társadalmi problémáknak kell jönnie.– És ha mondjuk 10 vagy 15 év múlva tényleg kiderülne, hogy vannak olyan szakaszok, amik nem váltak be, akkor el tudná képzelni, hogy azt mondja: oké, ezeket módosítsuk?
– Természetes, hogyne tudnám elképzelni! Az élet azért gyorsan halad. Még azt se mondanám, hogy 10-15 év, lehet, hogy 5-10 éven belül kiderülnek dolgok. De én azt tartom alapvetően hibásnak és a jogbiztonságot veszélyeztető filozófiának, hogy ezt most két év múlva újra elő lehet venni és újra lehet a kártyákat keverni. Ez még akkor is hiba volna, ha jobb koncepciót tudnának csinálni most, mint két vagy három évvel ezelőtt. De a zálogjog példája és a hitelbiztosítéki nyilvántartás példája is mutatja, hogy ezek nem jobb koncepciók! Ellenkezőleg: ezek adott esetben rossz, vagy kifejezetten veszélyes koncepciók.”
Forrás:
Veszélyes máris hozzányúlni a Ptk-hoz – Vékás Lajos a Mandinernek; Bakó Beáta; Mandiner.jog; 2016. február 11.
One Comment