Digitális világgazdaság: merre érdemes tovább menni?

„…Frank Buytendijk, a Gartner kutatásért felelős alelnöke az IVSZ digitális átalakulást körüljáró konferenciáján próbált átfogó képet adni arról, hogy az ismert piackutató cég szerint melyek a leginkább valószínű eshetőségek a következő 20-25 évre, a társadalmi kapcsolatok digitalizációja milyen világot eredményezhet.

Amelyhez jelenleg a legközelebb állunk, az a digitális nagyvállalatok (digital big business, DBB). Itt az anyagi háttér és a politikai tőke miatt többnyire multinacionális részvénytársaságok és kormányok határozzák meg a digitális interakciók jellegét. A versenyszféra “ha nem fizetsz a termékért, te vagy a termék” koncepcióra épülő kvázi-ingyenességet használja ki, hogy elképesztő mennyiségű személyes jellegű adatot gyűjtsön össze és halmozzon fel, ami alapján aztán egyre hatékonyabban tudja szolgálni hirdetői és részvényesei érdekeit. Az állami vezetés pedig hatalmi státuszára támaszkodva, és elsősorban azt megerősítendő, nem pedig állampolgárai életminőségének javítása érdekében használja fel a modern informatikai lehetőségeket.

Ez a változat a mostani trendek borúlátó extrapolációja, amely a lakosság számára számos kényelemmel (“ingyenesség”), de sok negatívummal (totális adatintegráció, termékké válás) is jár. Könnyen belátható, hogy a fenti célok nem igazán egyeznek a jónak, hasznosnak minősíthető társadalmi célokkal.

A digitális bazár az első eshetőség ellentéte. Ez a teljes technológiai demokratizáció állapota, ahol rengeteg kis cég és az emberek nagy része is aktívan hozzájárul a fejlődéshez, az innovációs kultúra nagyon erős, rengeteg a kitörési lehetőség. A jövőkép a dolgok internetére épül, de ebből a változatból hiányzik az a fajta rend, ami a DBB modellt jellemzi. Így ugyan a fejlődés szempontjából ez a legkívánatosabb státusz, számolni kell azzal a “káosszal”, amit egy ilyen társadalmi berendezkedés okozhat.

A digitális vadnyugat a vállalati és állami [ellenőrzésre] adott zsigeri válaszreakció. Ebben a jövőben az emberek megelégelik a mindent átható adatgyűjtést és megfigyelést, a reklámok áradatát, azt, hogy digitális játékszerekké válnak. A hozzáállás radikális változása azt eredményezné, hogy a társadalom jelentős része a mostanihoz képest informatikailag jóval képzettebb lenne, de ezt a tudást nem fejlődésre, hanem minél hatékonyabb védőburok felhúzására fordítaná. A szakemberek, befektetők figyelme a hatékony összezavarás (obfuszkáció), elrejtés, titkosítás felé fordulna, nem az igazi értékteremtésre. Az irány hatalmas zajt eredményezne a digitális világban, ahol versenyt futna egymással a vállalatok és kormányok szűrési hatékonyságának növelése a zajgenerálás eszközeinek fejlődésével – a folyamat összességében destruktív, és egyik félnek sem jó.

A legoptimistább jövőkép a digitópia, azaz a digitális utópia, ahol a technológia, az informatikai összekapcsolódás a társadalmi infrastruktúra gerince. A nagyvállalatok motivációi mindenki számára transzparensek és társadalmilag legalábbis nem károsak lennének, az adatok feletti rendelkezési jog pedig visszakerülne az emberek kezébe. A személyhez köthető adatok felhasználásához a tulajdonos beleegyezése kellene, viszont a kommunikáció, az élet digitális része nagyrészt globális és univerzális platformokon zajlana, ami magában hordozza a kulturális diverzitás csökkenését, azaz a monokultúra lehetőségét…”

Forrás:
Digitális világgazdaság: merre érdemes tovább menni?; Voith Hunor; HWSW.hu; 2016. február 12. [A cikkhez érdekes infografikák tartoznak, megtekinthetőek az eredeti oldalon!]
Lásd még: Digitális transzformáció: a digitalizáció társadalmi hatásai és következményei; IVSZ (konferencia)
Digitális transzformáció; mediainfo.hu; 2016. február 12.

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, társadalom, technika
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , .
Közvetlen link.