„Megváltoztatja a kormány az európai uniós pályázatelbírálási rendszer alapjait. Csak az értékelhet, aki szerepel a pályázatértékelő szaknévsorban. Múltját átvilágíthatják, beszélgetéseit a korrupció elkerülése érdekében lehallgathatják.
…
– Sokak szerint nem igazságos a brüsszeli pénzek elosztási rendszere. Milyen változtatások lesznek az új, 2020-ig történő időszakra vonatkozóan?
– Hiába a kritika, az előző, azaz a 2007–2013-as uniós időszakra vonatkozó előírásokat nem mi hoztuk. De ez már a múlt, ami a jövőt illeti, a fő újdonságot az jelenti, hogy megváltoztatja a kormány a pályázatelbírálási rendszer alapjait. Erről a törvényjavaslatot benyújtottuk. Teljesen világos, főként átláthatóbb mechanizmusról van szó. Pályázatot csak az értékelhet, aki szerepel a pályázatértékelő szaknévsorban, azaz projektértékelésre jogosult. Aki ebben benne van, az egy-egy témakörben jártas kell, hogy legyen. Ezt azt jelenti, hogy az irányító hatóság meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján értékelni kell. Például egy energetikai pályázat elbírálásánál az bírálhat, aki ért az energetikához. Mondanom sem kell, az objektivitás alapkövetelmény. A szaknévsor vezetéséért a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János felel.– Mindezt hogyan alkalmazzák a gyakorlatban?
– Amikor beérkezik egy pályázat, az irányításért felelős hatóság által megadott szempontok alapján két, egymást természetesen nem ismerő szakértő dönt, jár-e vagy sem brüsszeli pénz a vállalatnak, szervezetnek. Amennyiben a két értékelő véleményében harminc százaléknál nagyobb eltérés mutatkozik, akkor újraértékelést kell elrendelni. Ennek megfelelően vagy jár a pénz, vagy nem.– Ki szerepelhet a pályázatértékelő szaknévsorban?
– Olyan ember jelentkezhet, aki, mint említettem, megfelelően képzett, és az állammal kapcsolatban áll. Például kormányzati tisztségviselő vagy állami intézménynél dolgozik. Nincs megkötve a jelentkezés. A szakértőnek természetesen szakértői díj jár, mégpedig annak alapján, hogy hány értékelést végzett, a munkája pedig közfeladatnak minősül. Természetesen alapkövetelmény, hogy ne legyen megvesztegethető.– Hogyan lehet a „tisztaságot” betartani?
– Aki pályázatelbírálónak jelentkezik, vállalja, hogy bármikor átvilágítható, lehallgatható, nemzetbiztonsági szempontból ellenőrizhető. Ezt már az elején vállalnia kell, éppen a tisztaság érdekében. Úgy gondoljuk, mindezekkel nullára lehet csökkenteni az olyan, valójában nem létező cégek befolyását a piacon, amelyek azt hirdetik, hogy „segítik” a brüsszeli források megszerzését. Segítsék, de tisztességes és törvényes módszerekkel, például a szaktudásukkal. A rendszerben tehát olyan garanciák és elemek vannak, amelyek kiszűrik a fekete pályáztatás lehetőségét. Természetesen a tisztességes pályázatírókat, pályáztatással foglalkozó cégek munkáját elismerjük, szükség van rájuk. Tehát kettős a folyamat: a pályáztató arra szerződik, hogy tisztességes és nagy tudású, az állam pedig garanciát vállal a forrásért jelentkezőnél a pályáztató szakértők személyére.
…
– Pár napja jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök, hogy ötpárti vitát kezdeményez a brüsszeli forráselosztással kapcsolatban. Egyfajta gesztus ez az ellenzék felé?
– Nem. Együttműködés. Tény, hogy nagyon sok a vita a kormánypártok és a többi párt között az uniós támogatásról. Ez alapvetően az előző pénzügyi ciklus forráselosztásáról, a visegrádi országok közötti versenyképességről szól. Ki kell emelnem, a ciklus elején nagyon rosszul álltunk, nem is gondoltuk akkor, hogy az összes pénzt le tudjuk hívni Brüsszelből. Most kijelenthetjük, minden, hazánknak járó eurót hazahoztunk Brüsszelből. Például három évvel ezelőtt több százmilliárd forint forrásvesztéstől volt hangos a sajtó. Tavaly decemberre régiós tekintetben a kerethez képest tökéletesen zártunk. Négyszázmilliárd forint plusz fejlesztési forrást nyertünk az euró árfolyamának alakulása miatt, így az összes pénz, amit hazahozhattunk Brüsszelből, 8600 milliárd forint volt. Így túl is teljesítettük magunkat, 9750 milliárd forint értékben kötöttünk szerződéseket önkormányzatokkal, cégekkel. Átlag feletti a ciklusteljesítményünk, Csehország, Románia és Bulgária a száz százalék alatt maradt. Hazánk kormánya tehát a fejlesztési ígéretéhez kapcsolódóan az összes kiaknázható uniós forrásra tett vállalását teljesítette, és több pénzt fizetett ki, mint gondoltuk. Az előző ciklus fejlesztési rendszerével kapcsolatban úgy gondoljuk, nem volt jó, így, mint már beszéltünk róla, azt teljes egészében átalakítottuk, a 2020-ig tartó időszak alatt sokkal több pénzt tudunk a vállalkozásokhoz eljuttatni, ráadásul a bürokráciacsökkentés jegyében. Egy-egy minisztérium ebben igen nagy elvárást és felelősséget kapott, szemben a korábbi időszakkal.– Miért?
– Hiába hoztak szakpolitikai döntéseket, olyan feltételek voltak, amelyeket bármelyik pillanatban felül lehetett írni a forráselosztásnál. Alapvetően brüsszeli szempontok alapján, gyakorlatilag állam az államban elv szerint működtünk. Ahelyett, hogy a magyar érdekeket nézték volna.– Az uniós források beáramlása mostanság visszaesett, a cél a felpörgetés. Ha ez sikerül, az milyen hatással lehet az államháztartásra?
– Az intenzív itthoni kifizetések miatt termőre forduló ágazatok adó- és járulékbefizetése, valamint maga a dinamikusabb GDP-növekedés némileg szűkítheti a kialakuló GDP-arányos pénzforgalmi államháztartási hiányt, de meg nem ugorhat ennek mértéke. A büdzsé ezért van így tervezve. A kisebb hiány tehát várhatóan különösebb gond nélkül finanszírozható majd belső forrásokból, például a lakossági állampapírok dinamikusabb értékesítéséből. Az új ciklusban a lehívás még nem kezdődött el. Ugyanis a projektek olyan szakaszban tartanak, hogy teljesítésalapú számlákat még nem tudnak hozni. Most huszonhárommilliárd forint kifizetésénél tartunk, amelyet a hazai költségvetésből előfinanszírozunk. De ez nem gond, mint ahogy egyesek vizionálják, hiszen évek óta stabil a hazai büdzsé. Ehhez a pénzügyi mozgástér adott. Szemben 2010-zel, ma ez a kérdés nem jelent problémát. Ezért kell tehát vitát indítani a pártokkal a parlamentben, mert a mostani kormányzat gyakorlatilag az előző kabinet elrontott fejlesztéspolitikája alapján működött. Nem szeretek visszamutogatni a múltra, de mégis 2007-ben születtek a hibás döntések. A kormány „lelkiismerete” tiszta. Amit csak el lehetett érni, azt elértük a támogatásoknál, de úgy gondoljuk, hogy érdemes erről beszélni, mert ezekkel az ügyekkel szembesíteni kell az ellenzéket. Hiszen az próbál felépíteni egy korrupciós narratívát. Lételeme, hogy a korrupciót a kormányra hárítsa. A szabálytalanul felhasznált források aránya két százalék alatt van. Elengedhetetlen, hogy tisztázzuk ezt. Arról, hogy a mostani kormányzat mit tett a fejlesztéspolitikáért, mindent elmond, hogy hetvenezer pályázat nyert az előző pénzügyi időszakban, a beérkezett pályázatok több mint fele. A nyertesek mögött negyvenháromezer pályázó van. Ezekkel a számokkal nem tudnak mit kezdeni az ellenzékiek. Gyakorlatilag Magyarország ellen drukkoltak, nem a kormányt, hazánkat szúrták hátba. Most, a ciklus végén, ahogy azt látják, hogy eredményesek voltunk, több helyen is feljelentenek bennünket. A kormánynak akarnak így kellemetlen perceket okozni. Pedig a kormány a túlvállalásnak köszönhetően mindent teljesített.– Hány vitás ügy van Brüsszellel, és hogyan rendezhetők?
– Magyarországnak hat ügyben, operatív programokra bontva mintegy tíz vitája van az Európai Bizottsággal a 2007–2013-as időszak uniós kifizetéseiről. Három ügyben vitatjuk a bizottság igazát, s ezek várhatóan az Európai Bíróság elé kerülnek. Az úgynevezett aszfaltügyben bíróságon kívüli rendezésben állapodott meg Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter és Corina Cretu, az Európai Unió regionális politikáért felelős biztosa. Lehet olyan ügy, amelyben korrekcióra számíthat hazánk. A vita 2017 májusában zárul le, addigra fejeződik be a teljes, előző időszakot érintő pénzügyi elszámolás.– A „büntetéshez” szükséges összeget honnan tudjuk előteremteni?
– Nagyjából hatszázmilliárdnyi számlaállományunk van. Ebből tudunk a vitás ügyek rendezéséhez pluszban benyújtani számlát. Ha az Európai Bizottság pénzt megpróbál visszatartani, akkor benyújtunk olyan számlákat, amelyek más projektekből származnak. A visszatartást úgy tehetik meg, ha konkrétan megjelölik a szabálytalanságok helyét a fejlesztésekben, s ilyenkor a kormány ezeket pénzeket visszaköveteli azoktól, akik elkövették a szabálytalanságokat. Tehát közpénz semmiképpen sem kerül veszélybe.”
Forrás:
„A lelkiismeretünk tiszta, amit csak lehetett, elértünk a támogatásoknál”; Bódy Géza; Magyar Hírlap; 2016. április 9.
