A Magyar Urbanisztikai Társaság 50 éves évfordulója alkalmából április végén szervezett műhelybeszélgetésen Z. Karvalics László összefoglalta, hogy a városok megújulását az IT-től és általában a technológiától remélő értelmezés és szellemiség elterjedése vagy uralkodóvá válása milyen veszélyeket idéz fel. Kérésünkre egy megjelenés előtt álló írásából kiemelhettük az óvatos újragondolásra okot adó 10-10 szempontot.
Veszélyek:
- Centralizáció-pártiság
- Technológiai determinizmus
- Univerzalizmus
- Nagyváros-központúság
- Üzlet-vezéreltség
- Az okos várossal foglalkozó szakmai-tudományos háttérmunka egyoldalúsága
- Az okos város programok egyenlőtlenség-fokozó hatásúak
- A polgárok ellenőrzésének magasabb szintjét teremthetik meg
- A sebezhetőség (vulnerabilitás) növekedését eredményezhetik
- Az automatikusan adaptált megoldások kiválthatják a lakossági aktivitást
Az okos város tudományos és szakmai-közéleti megközelítéséhez emiatt valójában a városokat aktuálisan érő alapvető kihívások teremtenek alapot. Az okos város narratíva felépítése ott kezdődik, ahol a külső meghatározottságok („korunk legerősebb gazdasági és társadalmi tendenciái”) egyedi módon hibridizálódnak a minden egyes városban különböző belső állapotokkal és szükségletekkel. A város, mint organikus, funkcionáló, összetett entitás háromféle erőforrást tud felhasználni az alkalmazkodáshoz és működése javításához:
- Embereket (tudáshordozókat és tudásvagyon-hasznosítókat, legyenek azok polgárok, városvezetők, városi közszolgák, szakértők, vagy akár online önkéntesek)
- Eszközöket (infrastruktúrában megtestesülő óriásrendszereket, egyedi gépeket és végfelhasználói eszközöket, a technológia mindenféle változatát)
- Tartalmakat (adatok, információs állományok, know how, dokumentumok, de: értékek, szemléletek, hagyományok, csakis egy adott közösség számára értelmezhető jelentéseket)
Ennek megfelelően megtévesztőnek tűnik az „okos város stratégia”, az “okos város program” – mert csak városfejlesztési terv, városstratégia létezik, amely egyre nagyobb hatékonysággal tudja a fegyvertárába építeni az okos megoldásokat. A jó város – számos definíció metszeteként – jó kormányzással (good governance), élhetővé tett (liveable), magas életminőséget (well-being) biztosító lakóhely. Az „okos megoldások” sokat tehetnek érte, hogy egy-egy szempontból „jobb” legyen a város, ám hiába a legokosabb technológiák is, ha a jó-ságot biztosító normatív („kötelezővé tett”, elvárt) követelmények közül akár csak egy is hiányzik! Az attributum (jellemző tulajdonság) helyett szerencsésebb emiatt rekvizitumokról (követelményként megkívánt tulajdonság) beszélni. Ezek – az okos város irodalmából jól ismert, de szétszórtan előforduló elemek – az alábbiak:
- Alkalmazkodó/öngyógyító/érző/válaszképes/ (adaptive/resilient/sentient/responsive/)
- Fenntartható/zöld/öko-/permakulturális (sustainable/green/eco-/permacultural)
- Egészséges (healthy)
- Biztonságos (safe)
- Kreatív/innovatív (creative/innovative)
- Együttműködő/részvételen alapuló (cooperative/participative)
- Inkluzív/egyenlő/igazságos (inclusive/equal/fair)
- Nyílt/átlátható (open/transparent)
- Multikulturális/kevert (multicultural/mongrel)
- Összekötött/Hálózatba kapcsolt (connected/networked)
Forrás:
Az okos város újragondolása – tíz veszélyforrás, tíz „kötelező elem; Z. Karvalics László; 2016. május
