„A magyar mezőgazdaságban egyelőre csak akkor használnak informatikát, ha nagyon muszáj. Pedig muszáj lesz növelni a hatékonyságot, főleg ha kifut az uniós támogatás.
Minden folyamat hatékonyságát a legszűkebb keresztmetszet adja meg, ma ez az agrárgazdaság a mezőgazdaság és agribusiness határán – mondta a Smart konferencián tartott előadásában Varga Péter a Millefolium stratégiai tanácsadója. Jelen pillanatban a mezőgazdaság csak akkor használja az informatikát, ha muszáj- vagyis ahol például valamilyen szabályozás írja elő. Az állatok digitális megjelölése például ma már kötelező, ezért mindenhol meg is történik – más kérdés, hogy sok esetben nincs valódi szarvasmarha a digitális kód mögött. Ezeken az eseteken túl, ahol szabály kötelezi a digitális technológia használatára a mezőgazdasági termelőket, az ict csak nyomokban van jelen. Sok eszköz került be a gazdálkodásba, amelyben ott az informatika, szigetszerűen használják is, de sajnos ezek nincsenek összekapcsolva – mondta a szakértő.
Ma Magyarországon a termelésbe vont földterületnek mintegy 10 százaléka van lefedve informatikával, ennyi helyen használják a precíziós mezőgazdaság valamilyen eszközét, leginkább az automatizálást. A traktorok követése, automatikus kormányzása, műtrágya kiszórás a fő felhasználási terület, ez azonban még nagyon is a belépő szint. A termelésben bevethető eszközök után következne az üzemi szint az agrárinformatikában, ahol már összetettebb adatelemzésre is lehetőség lenne, itt nagyon hiányzik egyelőre az integráció.
Hogy megéri energiát és pénzt fordítani az agárinformatikai fejlesztésekre, abban igen meggyőző érv lehet a jelentős költséghatékonyság növekedés. Az informatikai eszközök alkalmazása révén a termelésben hektáronként 2,5 eurós, az üzemszinten bevezetett újdonságok révén pedig akár hektáronként 80 eurós megtakarítás lenne elérhető. Ezen a szinten az adatelemzés, döntéstámogatás, a munkafolyamatok összehangolása jelentene lehetőséget, ehhez képest egyelőre leginkább adminisztrációra használják, ami a szakember szerint tulajdonképpen még mindig a fent már emlegetett muszáj kategória.
A következő szint az üzemek integrálása termékpályákon, ami ma itthon bőven az európai átlag alatt kullog. Lényegében nincs olyan ajánlat, ami big data megoldásokkal segítené a termelőket – mondta előadásában a szakember. A szakmai háttérrendszerekben is van hiány, pénzért adják az időjárási és növényvédelmi információkat, nincsenek adatok ami alapján dolgozni lehetne.
Az állam nélkül nem megy?
Az ágazat nagyarányú informatikai áttörésének gátja a tudáshiány, a hagyományok és a feketegazdaság nagy aránya- utóbbi jelentősen kihat az innovációra és plafont húz a hatékonyságnövekedésben.A hajtó tényezők között első helyen a hatékonyság növekedés szükségessége áll. Ez pedig első sorban annak a fenyegetésnek köszönhető, hogy 2020 után nem nagyon számíthatunk agrártámogatásokra. Segíthet a keresleti piac, az élelmiszerek nyomon követésének igénye és a modern ict eszközök piaca, amely próbál bejutni ebbe az ágazatba. Ugyanakkor – hangsúlyozta az IVSZ szakértője – ebben az ágazatban a nagy átalakulások mindig állami beavatkozással indultak el. Az IVSZ azon dolgozik, hogy az informatikai cégeknek megnyissák a mezőgazdasági ágazatot lehetséges piacként, de a szakember szerint szükség lesz állami beavatkozásra, első sorban a képzésben és a szabályozásban. Más országokban ezt a nagy szereplős piacot, az integrációt sztenderd adatstruktúrával tudták megalapozni. Szükséges lenne az ágazati adatvagyonnal való gazdálkodás elindítása – illetve először is annak azonosítására, hogy ez az adatvagyon egyáltalán létezik.
Van érdek
A következő 30-50 évben a mezőgazdaságnak úgy kell növelnie a kapacitásait, hogy nincsenek jelentős új földterületek. A rendelkezésre álló területeken kell egyre hatékonyabban dolgoznunk – hangsúlyozta Szigetlaki Zsolt, ioTree rendszer fejlesztője.Ez egyáltalán nem lehetetlen, az Egyesült Államokban a farmok 4%-a termeli meg a forgalom 60%-át úgy, hogy a mezőgazdasági termelők 98%-a kisvállalkozás. A termelési szerkezet hasonló Magyarországon is – mondta a szakember, bár a pár évvel ezelőtti szinthez képest kissé koncentrálódtak a tulajdoni viszonyok, a kistermelők aránya még mindig nagyon jelentős. Az amerikai példa viszont azt mutatja, hogy a kisebb termelők kisebb része hatalmas hatékonysággal jelentős produktumot tud előállítani, a rendelkezésre álló új eszközök nélkül pedig a többség – sokszor jóval nagyobb területen, kisebb hatékonysággal – kevesebbre képes.
Automatizálásra szükség van főleg azért, mert élő szervezetekkel dolgozunk, amelyek érzékenyek minden változásra – hangsúlyozta Szigetlaki. Az okos otthonok távolról vezérelhető szellőztetése vagy páratartalom szabályozása már elérhető mindenki számára, egyelőre nem volt hasonló a mezőgazdaságban a kisebb termelők számára. Az ipari automatizálási rendszerek nem elérhetőek számukra a magas belépési korlát miatt, az új fejlesztéseknek köszönhetően viszont már léteznek kisebb rendszerek is. A nagy, nagyon megbízható, de kevéssé rugalmas ipari megoldások általában egy feladatot tudnak ellátni, de abban nagyon jók – ez a működési módszer leginkább a nagyvállalatok számára jelent lehetőséget. A kisebb termelők számára sokkal vonzóbb egy több funkcióra is használható monitorozó rendszer, az alacsonyabb belépési korlátért cserébe pedig akár elfogadható a kicsit bizonytalanabb rendelkezésre állás is – az adatgyűjtés esetében legalábbis.
Könnyebb és hatékonyabb
A digitális mezőgazdaság misztikusságát oldhatja, ha kiderül, a felhasználás módjai első lépésben olyan alapvető, hétköznapi problémákra nyújthatnak megoldást, amellyel leginkább a kapacitás és munkaerőhiánnyal küzdő kistermelők szembesülnek. Néhány referencia növényt bekamerázva például könnyedén lehet adatokat szerezni arról, hogy hogyan növekednek a növények, monitorozható a talaj menti hőmérséklet, vagy épp állattartók esetében az istálló vagy ketrec hőmérséklete, illetve beállíthatóak például riasztási, amelyek esetében – mondjuk egy bizonyos hőmérsékleti tartományból való kilépés esetén – a rendszer figyelmeztetést küld.Egy gyakori áramszünetekkel sújtott területen lévő csirkefarm esetében például komoly erőforrást kellett a tulajdonosnak arra fordítania, hogy a nagy területet élő munkaerővel folyamatosan monitorozzák. Erre mindenképpen szükség van, hiszen ha nem veszik észre például a légkondicionáló rendszer leállását, az súlyos károkhoz vezethet. A nagy számú, éjjel-nappal járőröző biztonsági személyzetet váltotta ki a hőmérsékletet és az áramellátást monitorozó automatizmus, amely révén jelentős költségmegtakarítást érhetett el a tulajdonos.
Egy kisebb termelő esetében a munka és magánélet összeegyeztetése szempontjából is jelentős előnyöket hozhat egy monitorozó rendszer. Ha nem kell naponta személyesen kimenni és ellenőrizni minden egyes melegházat, csak akkor, ha tényleg feladat van, vagy riasztást jelez a rendszer, az komoly idő és munkamegtakarítást jelent.”
Forrás:
Mit arat a digitális mezőgazdaság?; Piac&Profit; 2016. május 24.
