Skip to main content
jog

Interjú az új közigazgatási perrendtartásról Rozsnyai Krisztina miniszteri biztossal, „A jogállamiság nem egy olcsó dolog.”

Szerző: 2016. szeptember 3.szeptember 4th, 2016No Comments

„Az év végére több kódex elfogadása várható, amelyek megváltoztatják, amit eddig a peres eljárásokról gondoltunk. Új bírósági szervezetrendszer, új fogalmak, online keresetindítás. Az új közigazgatási perrendtartásról Rozsnyai Krisztina miniszteri biztossal, az ELTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszékének habilitált oktatójával, a kodifikációs munkálatok vezetőjével beszélgettünk.

Miért van szükség kodifikációra és miért pont most?
Amikor a Pp. koncepcióját készítették, újra felmerült a kérdés, amely már húsz éve húzódik a magyar közgondolkodásban, hogy a közigazgatási perek a a polgári perrendtartásban nincsenek jó helyen.

Szerencsés egybeesés volt, hogy addigra már Trócsányi László volt az igazságügyi miniszter, aki maga is elkötelezett a közigazgatási bíráskodás továbbfejlesztése mellett. Így a Kormány a Pp. koncepciójáról szóló határozatában úgy döntött, hogy legyen végre külön perrendtartás.Minden környező országban van már külön közigazgatási perrendtartás. A közigazgatási per nem egy különös polgári per, ahogy ezt sokáig próbálták mindenkivel elhitetni. Muszáj bizonyos dolgokat máshogy szabályozni, és sokkal könnyebb a jogalkalmazás, ha magára a közigazgatási bíráskodásra szabott szabályrendszer van. Az új Pp.-t már úgy készítették elő, hogy nem szerepel benne a közigazgatási perekre vonatkozó fejezet.

A Kp. sokban épít a Pp.-re. Mi lesz, ha a Pp. elfogadása elhúzódik?
Nyilván kényelmesebb helyzetben lettünk volna, ha már megvan az új Pp.. Akkor stabilabb alapra dolgozhattunk volna. A Kp. nagyon sok szálon kapcsolódik a Pp.-hez, nagyon sok fogalmat már mi is használunk, amik a Pp.-ben újak lesznek. Párhuzamosan haladtunk végig, nagyon sokat egyeztettünk a Pp.-sekkel. Ha még változik a törvényhozási eljárásban a Pp., akkor lehet, hogy a Kp.-hoz is hozzá kell nyúlni. A Ket. utódját, az Ákr.-t pedig a Kp.-vel együtt szeretnénk elfogadni és ott meg viszonylag jó tempóban haladtunk.

Az időtállóság bele van tervezve a jogszabályba?
Biztos csak a sarki rendőr. Biztos, hogy lesznek olyan szabályok, amelyeket módosítani kell majd, ha teljesen átalakul az alapul fekvő közigazgatási joganyag. Körülbelül tíz év kell majd, mire bejáratódik a perrendtartás, és minden csínját-bínját kitanulja az egész jogalkalmazói közönség. Nyilván az időtállóság ellen hat, hogy nagyon gyorsan kellett ezt a törvényt megírni. Körülbelül kilenc hónapunk volt az egész törvény megírására, ami nagyon kevés idő. Még amíg lehetett, csiszolgattuk. Az pedig egy további, az időtállóságot érintő kérdés, hogy a bírói gyakorlat hogyan fogja tudni kezelni és kell-e törvényt módosítani értelmezési nehézségek miatt, vagy ezek olyan szinten fognak mozogni, hogy a gyakorlat képes kezelni azokat.

A koncepcióban is szerepel, hogy egy kódexjellegű törvényt akarnak létrehozni, ami mindenféle sallangtól, végrehajtási szabálytól meg van tisztítva.
A kódexjelleg mindenképpen megvan. Igyekeztünk, hogy az összes meglévő törvényi szabályt összeszedjük, ezeket absztraháljuk és rendszerbe foglaljuk. Én azt gondolom, hogy ezt sikerült megoldani. Van általános része a törvénynek, és vannak a különös eljárások. És ebbe minden tipikus eljárásfajtát összeszedtünk. …
Szeretnék, ha a közigazgatási bírók speciális közigazgatási szakképzettséggel rendelkeznének. Ez hogyan fog tudni megvalósulni a gyakorlatban?
Mindenhol a világon keresik ennek a módját, mert a jó közigazgatási bíró egy olyan bíró, aki ítélkezni is tud, de a közigazgatási munkát is ismeri.
Vannak olyan országok, ahol kifejezetten elő is írják, hogy valamennyi időt a közigazgatásban kell tölteni, például a bajor szabályozás ilyen. Az, hogy nálunk ezt hogyan lehet megoldani, még nyitott kérdés. Akkor tud a bíró jó ítéleteket hozni, ha tudja, hogy amit ő beleír az ítéletébe, azt kivitelezni tudja-e a közigazgatás. Ha ilyen előfeltételeket nem is lehet módosítani, akkor is nagyon fontosnak tartom, hogy a közigazgatási bírák képzése előtérbe kerüljön. Ha megnézzük az Országos Bírósági Hivatal képzési terveit, vagy előtte az Országos Igazságszolgáltatási Tanács képzési terveit, akkor egy-két évvel ezelőttig semmilyen, kifejezetten közigazgatási bírókra szabott továbbképzés nem volt. Én úgy érzékelem, hogy ebben már van változás, ezt kell tovább erősíteni.

A perrendtartással együtt a bíróságok szerkezete is megváltozna, a közigazgatási bíráskodásban egy háromszintű rendszer jönne létre. Milyen ügyek maradnának a közigazgatási és munkaügyi bíróságok előtt és mi az, ami az úgynevezett „táblaszintű” vagy felsőbíróságokhoz tartoznának?
Ez az úgynevezett Felsőbíróság csak akkor jön létre, ha kétharmados támogatottságot fog élvezni a Kp. az Országgyűlésben. Ez annak a fejlődési vonalnak a követése, amit Európában szinte mindenhol láthatunk a közigazgatási bíráskodásban. A büntetőjogi és polgári ítélkezésben is a járásbíróság és a törvényszék is első fokon eljáró bíróság. Tehát tudomásul kell venni, hogy igenis a közigazgatási ügyszakban is vannak olyan ügyek, amelyek kiemelt jelentőséggel bírnak, és máshogy kell őket kezelni, ilyenek például a szabályozott piacokkal kapcsolatos döntések, amely viszonylag új területe a jogrendszernek, és nagyon fontos ügyek ezek, amelyek speciális, elsősorban közgazdasági ismereteket követelnek meg. Vagy a köztestületekkel, gyülekezési joggal, versenyjoggal kapcsolatos perek: ezek olyan perek, amelyek eddig is a fővárosban koncentrálódtak. Ezért az a szerencsés, ha lenne egy fórum, amely tényleg dedikáltan ezekkel az ügyekkel foglalkozhatna. Jelenleg ezek zömében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz tartoznak.

Ezekben az esetekben a Kúriához lehetne fellebbezni, ahol pedig a KMB előtt indul az eljárás ott pedig a Felsőbíróságra lehetne fellebbezni.
Igen.

Viszont nemzetközi viszonylatban a háromfokúság jellemző. Jogorvoslat kétszeresen lehetséges. Magyarországon ez nem így lesz?
Ez nagyon változó Európában. Ott, ahol tényleg teljesen elkülönül a közigazgatási bíráskodás a rendes bíráskodástól, ott általában csak két fok van: egy elsőfok és egy jogorvoslati fórum. Például a cseheknél, a bolgároknál is ezt a rendszert alkalmazzák. Aztán van a német rendszer, ahol valóban három fok van. Nagyon sokáig vitatott volt, hogy nálunk hány fokú legyen a közigazgatási bíráskodás. Az Alaptörvény szerint egy fok elég lenne az esetek többségében. Most az a megoldás látszik kialakulni, hogy lesz fellebbezés általános, rendes perorvoslatként és a felülvizsgálat lesz az, ami szűkül. Kap egy szűrőt a felülvizsgálat és valóban azokat az ügyeket igyekszik a Kp. beengedni a Kúria elé, amelyek a jogegység megőrzése szempontjából fontosak, hogy azért ne húzódjanak nagyon el az ügyek. Ugye ’97 előtt ez egy nagyon fontos kritika volt a bírósági szervezetrendszerrel szemben, hogy háromfokú volt az eljárás és az a hatósági eljárással együtt már öt fok volt. Nem lenne szerencsés, ha megint eljutnánk ide. Látni kell, hogy a hatósági eljárás is sok esetben egyfokúvá vált azóta, és sok egyéb eljárás egyfokúvá fog válni a jövőben. Kevés ügyben lehet majd a szűrő miatt igénybe venni a felülvizsgálatot, így a jogviták ugyanannyi idő alatt nyugvópontra jutnak majd, mint most, mert a felülvizsgálat jelenleg most szinte rendes jogorvoslatként működik.

De a jelenlegi szabályozásnak is az a lényege, hogy csak jogkérdésben dönthet a Kúria. Hogy lehet ezt még szűkíteni? Eddig is komoly feltételek voltak.
A szűrőt valóban elég szűkre szabtuk. Az egyik ok, ami miatt lehet felülvizsgálatot kérni, az a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától és jogegységi határozatától való eltérés. A másik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás szükségessége merül fel. Ez a két eset lesz, amikor a Kúria befogadhatja az ügyet. Egy másik lehetőség az ugró fellebbezés: ha a felek közösen kérik és egy olyan anyagi jogi kérdés van, amelynél szükségesnek látják, hogy a Kúria foglalkozzon vele, mert a jogfejlődés szempontjából fontos, akkor a Kúriához is benyújthatják a fellebbezést. De ez már nem egy felülvizsgálati lehetőség, hanem rendes perorvoslat.”

Forrás:
„A jogállamiság nem egy olcsó dolog.” – Interjú Rozsnyai Krisztinával (I. rész); Darvas Tamás, Kiss Anna Rita; Ars Boni; 2016. augusztus 16.