Skip to main content
gazdaságközigazgatás: magyar

Segítene, ha vidékre költöznének az állami cégek és intézmények

Szerző: 2017. január 2.No Comments

„A gazdaság már jó ideje túltette magát a válságon, de ez a fizetésekben eddig nem látszott. A mostani béremelésekkel az alkalmazottak azt a növelést kapják meg, ami 2008 óta megillette volna őket – fogalmazott a Magyar Időknek az Állami Számvevőszék elnöke. Domokos László szerint a juttatások további nagyobb emelésére csak akkor lesz esély, ha a versenyszféra tíz év alatt megduplázza teljesítményét, a köztulajdonban álló vállalatok pedig kétszer-háromszor nagyobb termelékenységgel dolgoznak. A gazdasági növekedésben elmaradó térségek felemeléséről szólva úgy vélekedett: nem lenne különösebb akadálya annak, hogy az állami cégek és intézmények háttéregységeit, távügyfélszolgálatait, szerelőbázisait vagy akár a könyvelését Észak- vagy Délkelet-Magyarországra költöztesse a kormány. Az adórendszer kapcsán az elnök arról beszélt: az áfa csökkentése nem segítene, ehelyett a járulékok és a személyi jövedelemadó mérséklését kell folytatni, akár párhuzamosan is.

– Az utóbbi hetekben csak úgy sorjáztak a lakosságnak és a gazdasági szereplőknek szóló kedvező hírek: többéves adócsökkentésről és a bérek folyamatos emeléséről született döntés, növekednek az állam alkalmazásában állók juttatásai, miközben külön összeget kaptak a nyugdíjasok. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szerint megvan mindennek a fedezete?
– A költségvetés állapota most megfelelő, az anyagi alapok adottak, a jelenlegi helyzet értékeléséhez azonban 2008-ig kell visszamennünk az időben. A pénzügyi válság Magyarországot igencsak visszavetette, aminek oka – sok más tényező mellett – főként az volt, hogy az akkori kormányzat a kihívásokra rossz válaszokat adott. A 2010 utáni esztendők új gazdasági intézkedéseket hoztak, amelyek nyomán hazánk visszafizette kényszerkölcsöneit, és egyértelmű fejlődésnek indult. Ma növekszik a GDP, egyre több a munkahely, bővül a termelés. Az elmúlt öt-hat évben Magyarország utolérte magát, a gazdasági szereplők kihasználták azokat a lehetőségeket, amelyeket 2008 táján a hibás gazdaságpolitikai döntések következtében elszalasztottak. A teljesítmény helyreállt, de ez a fizetésekben eddig kevésbé mutatkozott meg. Az idén elfogadott, s a következő években életbe lépő béremeléseket egyfajta korrekciónak tekintem. Nem történik más, mint hogy a munkáltatók és az állam megadják az alkalmazottaknak azt a növelést, ami a 2008 óta eltelt időszakban megillette volna őket. Az összegeket a munkavállalók megszolgálták. A béremelési hullám persze veszélyforrást is tartogat.

– A közpénzek elköltését ellenőrző állami szervezet vezetőjeként milyen kockázatokat lát?
– A mostani béremeléseknek az elmúlt évek adják az alapját, a gazdasági szereplők többet termeltek, vagyis működésük hatékonyabb lett. A fizetéseket ilyen körülmények között biztonsággal lehet növelni. Úgy is mondhatnám, hogy 2016 az aratás éve, amit – maradva a hasonlatnál – a vetésnek kell követnie. A fejlődés tehát nem állhat meg, ugyanannyi emberrel többet vagy jobbat kell előállítani a jövőben. A versenyszféra szereplőinek öt-tíz év leforgása alatt meg kellene duplázniuk teljesítményüket ahhoz, hogy a mostani folyamat fenntartható legyen, az állami szegmens előtt pedig még nagyobb a feladat. Úgy vélem, a közszférának – s itt főként a köztulajdonban álló cégekre gondolok – kétszer-háromszor nagyobb termelékenységet szükséges elérnie. A helyzet úgy áll, hogy ha bérszínvonalban és az életkörülmények terén akár csak Ausztriát utol szeretnénk érni, akkor a magyar GDP-növekedésnek egy évtized alatt meg kell duplázódnia. Ehhez gépesítés és innovációs beruházások szükségesek, miközben elkerülhetetlen más fejlett megoldások kialakítása, alkalmazása is.

– Alappal lehet ilyet várni a jó esetben egy-két alkalmazottat foglalkoztató és a pénzben nemigen dúskáló hazai kisebb cégektől?
– A fizetésemeléseknek éppen ez a vállalkozói kör lehet az egyik vesztese. Nagy a valószínűsége ugyanis annak, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum drasztikus növelését több ilyen szereplő nem tudja majd kigazdálkodni. A pénzhiány egyes vállalkozások csődjéhez vezethet, az pedig elbocsátásokat hozhat magával. A mostani helyzet annyiban szerencsés, hogy – például 2008-hoz viszonyítva – alaposan átalakult a hazai munkaerőpiac. Korábban a kínálatból, vagyis a munkanélküliekből volt sok, ma viszont a kereslet erős, azaz bőven akad betöltetlen állás. A bármilyen okból – akár egyes állami intézmények megszűnése miatt – utcára kerülő személyek elvben azonnal elhelyezkedhetnek.

– Ez a lehetőség csak elvben létezik?
– Úgy mondanám inkább, hogy az ország bizonyos részein nem magától értetődő dolog, hogy valaki egyik napról a másikra új állást talál magának. A keleti és az északi megyékben, vagy bizonyos déli területeken kevés a munkalehetőség. A gazdasági szereplők eddig nem fedezték fel az ezekben a helyekben rejlő lehetőségeket, az ipar nem telepedett meg nagyobb arányban például Szabolcsban, Borsodban vagy Békésben. Ezen a helyzeten akár maga az állam is változtathatna. Megítélésem szerint nem lenne különösebb akadálya annak, hogy a nagyobb közcégek háttérintézményeit, távügyfélszolgálatait, szerelőbázisait, raktárait vagy a könyvelését akár Miskolcra, Nyíregyházára vagy Békéscsabára költöztessék.

– Az új telepek kialakításának nyilván meglennének a maga költségei. Ennek ellenére megérné a költözés?
– Kiadások természetesen jelentkeznének, de az elérhető előny jóval meghaladhatja a ráfordítást. A legfontosabb, hogy olyan helyeken is meghonosodna a nyolcórás munkavégzés, ahol hosszú ideje nem találkoztak a rendszeres és legális kenyérkereset különféle formáival. Az állandó munkahely emellett a lakosság, a képzett alkalmazottak megtartását is szolgálná, ami idővel a gazdasági szereplők megtelepedését is magával hozhatná. Felfogásom szerint Magyarország nem mondhat le az északi, keleti, dél-keleti részekről, tenni kell azért, hogy ezek a területek is a gyors felemelkedés útjára léphessenek. Nem lehet megelégedni azzal, hogy egyes helyeken csak a közmunka legyen az egyetlen megélhetési forma.

– Az a közmunka, amelyről – legalábbis a politikai közbeszédben – nem sok jót lehet hallani.
– Bevallhatom, nem értem a közmunkaprogramok miatt berzenkedőket, érveik különösen a mai munkaerőpiaci viszonyok között érthetetlenek. Mostanság olyannyira kapkodnak a dolgozók után, hogy a közmunkások sok esetben választhatnak is: maradnak közmunkások, vagy valamennyivel többért boltoknál, üzemekben, más cégeknél helyezkednek el. Ha van olyan személy, aki a lehetőség ellenére sem megy el a nagyobb fizetést kínáló helyekre, annál valószínű, hogy közmunka hiányában nem is dolgozna. Ha a jelenlegi viszonyok a következőkben nem változnak, úgy a közmunkásokat, ahol lehet, bevonja majd a versenyszféra. Másutt pedig ezek a programok garantálhatják a munkalehetőséget.

– A munkaerőpiaci problémák közül talán a szakemberhiány kezelése most a legsürgetőbb. Egyesek – főként Nyugaton – a migrációban látják a megoldást, az ön megítélése szerint Magyarország számára is járható volna ez az út?
– A konkrét kérdés megválaszolása messze túlmutat az Állami Számvevőszékhez tartozó ügyek körén, a téma egyik aspektusa kapcsán azonban elmondhatom álláspontomat. Az Európai Uniónak jelenleg több nehézséggel is meg kell küzdenie, az egyik legnagyobb kihívás a társadalmak elöregedésének megállítása. Megoldás lehet külföldi fiatal személyek betelepítése, de adható a felvetésre – hogy úgy fogalmazzak – nemzeti válasz is. A magyar kormány 2011 óta adókedvezménnyel és más módon évről évre egyre nagyobb, európai szinten is kiemelkedő mértékben támogatja a gyermeket nevelő családokat. A summa jövőre a háromszázmilliárd forintot is meghaladhatja.

– Ha már az adórendszert említette: csökken a társasági adó, miközben faragott a kormány a munkáltatók járulékain, az ellenzék soraiból ugyanakkor rendre azt hallani, hogy elsősorban a forgalmi adót kellene mérsékelnie a kabinetnek. Ön mit gondol erről?
– Az adórendszer dolgában a helyzet meglehetősen egyértelmű. A munkával kapcsolatos közterhek csökkentését kell folytatni, egyszerűen szólva a járulékok vagy a személyi jövedelemadó további mérséklésére van szükség. Adott esetben a két elvonáson egyszerre is lehetne enyhíteni. A gazdasági fellendülés, a termelékenység fokozása adóügyi változtatásokkal leginkább így segíthető. Ami pedig az áfát illeti: az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a hazai boltok és szolgáltatók nem a költségeik alapján határozzák meg az áraikat. Tulajdonképpen olyan magas összeget kérnek el egy-egy portékáért, amennyit a vásárlók még hajlandóak kifizetni. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a forgalmi adó csökkentése nem hozná magával az árak esését. Másképpen fogalmazva: az áfa kulcsának leszállításával csupán az érhető el, hogy amennyivel kevesebb marad az államkasszában, annyival lesz több a kereskedők zsebében. A hazai viszonyok között egyetlen hatásos lépés lehetséges, ez pedig a piac teljes ellenőrzése, a feketegazdaság szereplőinek kiszorítása, egyúttal a tisztességes vállalkozók helyzetbe hozása. Az online pénztárgépek szisztémája és az ekáernek hívott áruforgalom-ellenőrző rendszer alkalmas erre a feladatra, akárcsak a számlázóprogramok jövőre esedékes adóhivatali bekötése. Ugyanakkor további innovatív megoldásokra van szükség.

– Milyen jelentősége van mostanság a feketézés visszaszorításának?
– Meggyőződésem, hogy a következő évek kulcsa a fenntartható kifehérítés lesz. Az illegális viszonyok felszámolásáért újabb és újabb intézkedéseket kell meghozni, olyanokat, amelyek növelhetik az adóbevételeket. Az állam akkor cselekszik helyesen, ha az így befolyó pluszpénzeket az elvonások mérséklésére fordítja, ezzel is segítve például a bérek emelkedését. A közterhek enyhítése ráadásul újabb szürke foltokat számolhat fel, vagyis tovább tisztulhat a gazdaság. Úgy vélem: nemcsak az életszínvonal kapcsán kellene megcéloznunk Ausztriát, hanem a feketegazdaság mértékét illetően is. Így a mostani húszról tíz százalékra kellene csökkenteni itthon az adózást elkerülő szféra nagyságát.

– A szabálytalanságok visszaszorításában az Állami Számvevőszéknek is megvan a maga szerepe, igaz, nem az adóügyeket, hanem a közpénzt elköltő különféle szervezeteket ellenőrzi. Milyen évet zártak idén?
– Elnökként akár büszkeséggel is eltölthetne, hogy 2016-ban rekordot állított fel az ÁSZ. A számvevők idén 260 jelentést adtak közre, harminc elemzést publikáltak, ellenőriztek ezer, közpénzt használó szervezetet és mintegy két és fél ezer javaslatot fogalmaztak meg a közszféra különböző szereplőinek. Két és fél ezer ponton járultunk hozzá a közpénzügyek rendbetételéhez. Az imént arról beszéltem, hogy a versenyszféra vállalkozásainak és az állami intézményeknek növelniük kell hatékonyságukat, ugyanannyi emberrel többet és jobban kell termelniük. Az ÁSZ ez ügyben akár például is szolgálhat: hosszú évek óta hatszáz munkatárssal dolgozunk, de az ellenőrzések számát pár év alatt megötszöröztük. Hozzá kell fűznöm, van még teendőnk bőven, a közpénzt felhasználó szervezetek – például alapítványok, önkormányzatok, cégek és más intézmények – száma ugyanis húszezer körül mozog. A jövőben a mostaninál is több ellenőrzést fogunk elvégezni, fontos ugyanis, hogy a közpénzek elköltése minél szigorúbb kontroll mellett történjen.”

Forrás:
Segítene, ha vidékre költöznének az állami cégek és intézmények; Jakubász Tamás; Magyar Idők; 2016. december 23.