„A nautil.us tudományos cikkeket közlő portálon érdekes és fontos problémafelvetéssel találkozhatunk a pszichés betegségekkel kezelt amerikai páciensekkel kapcsolatban. Az írás egy megtörtén esettel indít, amikor egy huszonéves férfit Facebook-bejegyzése miatt szállítottak be a pszichiátriai sürgősségi osztályra, attól tartva, hogy – korábbi kísérleteit megismételve – öngyilkosságra készül. A férfival és sorstársaival az ottani minta szerint akkor már egész mentál-egészségügyi munkacsoport foglalkozott, benne orvosok, nővérek és szociális munkások bevonásával. A csoportot vezető orvos véletlenül – egy eredetileg egy másik ismerősére keresve rá – kattintott a férfi oldalára, ahol éppen egy lőfegyvernek látszó tárgyat szorított fejéhez, búcsúlevél kíséretében. Emberünk ugyanakkor rendkívül dühös volt, hogy akarata ellenére szállították be, válltig állítva, hogy nem akarta elvetni az életét magától. Ennek ellenére még napokig bent tartották, már csak azért is, mert a rendőrség napokig kutatott a lakásában, engedély nélküli fegyverviselés gyanújával.
A történet ugyan kirívónak tűnik, de az, hogy pszichiáterek rendszeresen tanulmányozzák pácienseik oldalait, elterjedt gyakorlattá vált az Egyesült Államokban, ami érzékeny etikai és jogi kérdéseket vet fel. Egy kutatásból kiderült, hogy a megkérdezett pszichiáter 93-94%-a „guglizik rá” pácienseire, fontos kiegészítő információkat remélve a kórképhez. Bár nyilvánvaló a segítős szándék, és sok esetben hasznos is lehet az ilyen módon szerzett információ, a kockázatok és a kifogásolható esetek előfordulásának esélye sem csekély. Előfordulhat, hogy az orvos olyan mellékes jelenségekre, történésekre is rálát, és össze is gyűjtheti azokat, amiket a beteg nem akart közölni orvosával, megsértve ezzel akaratlanul is a privátszféráját. Az összegyűjtött adatbázisok ugyanakkor célzott adatlopások tárgyai is lehetnek, amelyek például biztosítótársaságoknak igen nagy – és tisztességtelen – piaci előnyt jelenthetnek nem csak versenytársaikkal, hanem ügyfeleikkel szemben is. Vagy éppen gyermekelhelyezési perekben adhat muníciót az egyik peres fél kezébe a másikkal szemben. Ugyanakkor éppen a legsúlyosabb esetekben, amikor pszichotikus, toxikus vagy öngyilkosságra hajlamos állapotban lévő páciensek jelzéseit figyelik az orvosok, akár életet is menthet az idejében történt beavatkozás.
Csakhogy ez újabb, immár súlyos jogi kérdéseket is felvet. Milyen felelősség terheli ilyenkor az orvost, ha életveszélyesnek tűnő helyzetet észlel, az akarva vagy akaratlanul látókörébe került jelenség kapcsán? Mi van, ha nem ítéli reálisnak a veszélyt, és a helyzet mégis öngyilkosságba vagy más súlyos fejleménybe torkollik? Vajon nem válik-e akár perelhetővé is az orvos ilyenkor, mintha félrekezelést követne el? Az orvosok azzal, hogy rendelési idejükön kívül is „rágugliznak” betegeikre, akaratlanul is olyan felelősséget vesznek a vállukra, aminek a jogi következményei egyelőre tisztázatlanok.
Mindent összevetve a páciensre „ráguglizó” adatgyűjtés minden segítő szándék mellett is komoly mértékben sértheti a bizalomra épülő, hosszú évek alatt kikristályosodott etikán nyugvó orvos-beteg kapcsolatot. A jelenség ugyanakkor aligha állítható meg, így orvosoknak, orvos-etikusoknak, betegjog-védőknek és jogászoknak még sokat kell törni a fejüket a megfelelő megoldáson, szabályozási környezeten.”
Forrás:
Getting Googled By Your Doctor Is the New Normal. Will mental health clinicians become liable for missing your latest Facebook post?; Erene Stergiopoulos; Cancer on Nautilus; 2017. június
