Skip to main content
gazdaságinformatikaszakirodalomtechnika

Barclays: a robotizáció folyamatosan erodálni fogja a béreket

Szerző: 2018. április 15.No Comments

„Az Axios oldalán Steve LeVine, a Georgetown egyetem kutatója a Barclays legújabb jelentésének bemutatása előtt rámutat: az optimista előrejelzések szerint a robotizációnak nem lesz hatása a munkahelyek számára, mivel nem munkahelyek, hanem egyes feladatok fognak eltűnni a technológiai váltással. Bár a McKinsey jelentése szerint a jelenlegi foglalkozások fele automatizálható lesz, ez csupán a jelenlegi munkaerő átképzését, a munkakörök átalakítását igényli majd.

Ezzel szemben a Barclays „Robotok a kapuban” című jelentése borúsabb képet fest. LeVine szerint éppen azt a várakozást erősíti meg, amit a robotizáció káros hatásaként tartani lehet: az automatizáció bérekre gyakorolt leszorító hatását, a munka értékének folyamatos erodálását. A jelentés szerzője, Ajay Rajadhyaksha szerint az élenjáró új technológiák a megjelenésük után csak késleltetve, akár évtizedekkel később gyakorolnak jelentős hatást a gazdaságra és társadalomra. Az információs technológiák esetében ellentétes hatások érvényesülnek a bérszínvonallal kapcsolatban. Míg az automatizálás alacsonyabbra helyezi a mércét, ami az adott munkákhoz szükséges készségek tárházát illeti (vagyis ugyanaz a folyamat a robotizáció miatt alacsonyabb készségszint mellett is elvégezhető), addig a potenciális munkavállalók körének bővülése (a növekvő igény) húzóhatást gyakorolhat a bérekre. A szerző szerint gyakran egészen kis dolgok is jelentős hatást gyakorolhatnak a későbbiekben. Példaképpen említve a kamionok hátsó kameráját és szervokormányát, ami lényegesen könnyebbé tette a járművek irányíthatóságát. Ezzel azonban a kamionvezetéshez szükséges tudás és készség is leértékelődött, mivel immár kevésbé jártas emberek is el tudták végezni a feladatot, ami viszont a bérek csökkenéséhez vezetett.

A Barclays jelentése szerint az új technológiák példa nélküli sebességgel és intenzitással alakítják át a munka világát és a társadalom életét. Visszautal korábbi, történelmi példákra, amikor az innováció gyökeres változásokat eredményezett. A könyvnyomtatás az 1400-as évek végén korábban nem látott mértékben szélesítette ki az olvasók táborát, ezzel együtt a tudás megosztását. Az ipari forradalom gépesítési hulláma robbanásszerű hatást gyakorolt az iparra és az urbanizációra. Az autók, repülők, majd az internet az összekapcsolódást, az emberek közötti kapcsolattartás lehetőségét bővíttette példátlan módon. Manapság a számítástechnika és különösen a gépi tanulás felgyorsulása az, ami magának az emberi munkának a fogalmát teszi kérdőjelessé, alapjaiban fenyegetve annak konszenzusos tartalmát, kereteit. A jelentés azt a kérdést járja körbe, hogy vajon egy olyan korszak határán vagyunk-e, amelyben munkahelyek milliói szűnnek meg a robotok miatt? És egyáltalán: milyen lesz a jövőben az emberi munka természete?

A mesterséges intelligencia és a gépi tanulás terjedésének gyorsulását a jelentés szerint három erőteljes, technológia-vezérelt folyamat együttes hatása teszi lehetővé:

  • a gazdaság gyors digitalizációja, ami évente többezer milliárd gigabájtnyi adatot állít elő évről évre, egyre növekvő mértékben;
  • az adattárolás zuhanó költségei;
  • az olcsóbb, ugyanakkor egyre erőteljesebb számítástechnikai képességek robbanásszerű bővülése.

A történelem során a technológiai áttörések elsősorban a visszahúzó hatású és ismétlődő feladatokat küszöbölték ki, teret adva annak, hogy az emberek több időt és energiát fordítsanak értékesebb tevékenységekre. Ma azonban a mesterséges intelligencia növekvő mértékben imitálja magát az emberi tevékenységet, olyan feladatokat is ellátva, amelyekre korábban kizárólag az ember volt képes. Ezzel együtt is, a Barclays jelentése úgy fogalmaz: a gépek felemelkedése nem jelenti egyben az emberi munka leértékelését is, mivel a robotok nem képesek teljes mértékben helyettesíteni az embereket. Ennek okai közül két kulcselemet emelve ki: a szenzo-motoros képességeket és a kognitív funkciókat. Előbbi kapcsán az emberek folyamatosan használják érzékszerveiket, érzékelésüket, és mozgásukat, tudatos funkcióikat is eszerint vezérlik. Egy robotot ugyan el lehet ma már úgy készíteni, hogy nem csak mozgásában hasonlít az emberhez, hanem akár „beszélgetni” is lehet vele, a jelentés szerint még jó ideig ügyetlenebbek maradnak e téren, mint egy kisgyerek. Utóbbiakat tekintve az embereknek megmarad egy nagy előnye a robotokkal szemben: hiányos, tökéletlen információkból is tudnak tanulni, érzékelni, döntéseket hozni és azok alapján cselekedni, a kontextus és helyzetfelismerés segítségével, míg a robotok erre nem képesek.

Mindezzel együtt is igaz, hogy bár az innovációk javítják az emberi élet minőségét, a hatások korántsem egyértelműen és egyöntetűen kedvezőek. Az új technológiák alkalmazása első lépésben – nem szándékolt hatásként – csökkentheti a termelékenységet, lenyomhatja a bérszínvonalat, és iparágakat tehet tönkre. Az úttörő jelentőségű, innovatív technológiák gyakran csak évtizedekkel a felbukkanásuk után javítják a termelékenységet. Időbe telik, amíg a termelési oldalon érvényesül a mérethatékonyság, megtörténik a fogyasztói oldal alkalmazkodása, valamint kifinomodnak a megfelelő üzleti modellek. A kormányzatnak, intézményeknek és magának a társadalomnak is arra kell felkészülnie, hogy mérsékelje a hatását a rombolásnak, a bérek és munkakörök polarizációjának. Nem véletlen, hogy olyan, élesen vitatott ötletek merülnek fel, mint az univerzális alapjövedelem vagy a robotok megadóztatása. Akárhogy is, a társadalomnak felkészültnek kell lennie arra, hogy a technológia-váltásnak mind az előnyös, mind a kihívást jelentő következményeire felkészüljön, annak érdekében, hogy sikeresen hajózzon át az új technológiai korszakba.”

Forrás:
Report: Robots steadily erode wages; Steve LeVine; Axios; 108. április 11.
Robots at the gate: Humans and technology at work; Ajay Rajadhyaksha, Aroop Chatterjee; Barclays; 2018. április 11.
Vesd össze: What the future of work will mean for jobs, skills, and wages; James Manyika, Susan Lund, Michael Chui, Jacques Bughin, Jonathan Woetzel, Parul Batra, Ryan Ko, Saurabh Sanghvi; McKinsey Global Institute; 2017. november