MINEK NEVEZZELE? – FOGALOMTÁR
A diplomácia „fegyverré kovácsolása”: tényleg van új a Nap alatt?
A 2016-os amerikai elnökválasztás kampánya, majd Trump győzelme és így a status quo fennmaradásában magabiztosan hívő elitek kudarca dobta világszerte felszínre a”fake news narratívát”. Ettől kezdve lett minden politikai, közéleti, belső vagy külső esemény oka, gyökere, magyarázata az embereket bábuként mozgató manipulátorok által terjesztett álhír. A manipulációt alkalmazók személye is hamar testet öltött: ők az örök „ellenség”, magyarán szólva az oroszok.
Az elmélethez kapcsolódva, elsősorban a NATO műhelyeiben (például az Atlantic Council nevű agytrösztben) hamarosan új fogalom született: e szerint annak lehetünk tanúi, hogy a „revánsra törekvő” Oroszország e céljai érdekében korábban sohasem látott eszközöket állít csatasorba. Fegyverré kovácsolják még az információt is.
Ez a divatszó, a „weaponizing” az elmúlt év során aztán szédületes karriert futott be: nyugati politikusok, elitújságírók, szakértők vélték úgy: a világ rosszakarói „fegyvert kovácsolnak” a sportból, vagy a nemzetközi pénzügyekből, sőt a támogatásokból is. Hogy kik? Természetesen az oroszok. Most újabb kombinációval gyarapodott a nyelvi lelemény: az amerikai NBC News egyik újságírója figyelt fel arra, hogy immár „fegyvert kovácsolnak” magából a diplomáciából is. Talán mondanunk sem kell, kicsodák.
E feltételezés szerint annak lehetünk tanúi, hogy az oroszok a hivatalos diplomáciai csatornákat használják arra, hogy dezinformációk, mémek terjesztésével aláássák a hivatalos tájékoztatásba vetett közbizalmat. Az okfejtést rögvest felkapta és tovább osztotta a világsajtó, ami nem is csoda, hiszen komoly szaktekintélyekkel támogatták meg e súlyos állítást. Az amerikai újság a közelmúltban kirobbant Szkripál-botrányhoz kapcsolódó digitális diplomáciai pengeváltásokat hozza fel példának, és Oroszország diplomáciai gyakorlatát elítélő, súlyos konklúzióik alátámasztására a külügyi kutatások elismert szakértőit, a holland Clingendael intézet és Oxford kutatóit sorakoztatja fel. Egy szó, mint száz: a Kreml immár fegyverré kovácsolta magát a diplomáciát is.
A probléma az, hogy sem a holland, sem az oxfordi kutatóktól nem leltünk fel olyan nyilatkozatot, ami az amerikai újságírók által sugalltakat megerősítené. Az amsterdami Jan Melissen általánosságban mutatta be a digitalizáció hatásait, kiemelve a hagyományos diplomácia gyakorlatát gyökerestől megváltoztató új fejleményekre. Corneliu Bjola professzor pedig a közösségi médiumokon folyó digitális diplomáciai gyakorlatok sajátosságairól szól, kiemelve a (korábban sohasem látott mértékű) testre szabás lehetőségeit, a Facebook hírfolyamát szabályozó algoritmusok ügyes használatát, illetve az azonos véleményen levők közösségeinek kialakulását.
Arról azonban, hogy ez a – sok szempontból újszerű, és még több szempontból nyugtalanító – digitális diplomáciai gyakorlat az oroszok „védjegye” lenne, arról a hitelesítésként idézett komoly szakemberek (legalábbis nyilvánosan) nem szólnak.
Szólnak viszont mások, máshol. Rövid kutatás után elénk kerülhet a nyugati neokon agytrösztök két különösen ismert alakjának, Peter Pomerantsevnek és Michael Weissnek egy évekkel ezelőtt közreadott írása. „The Menace of Unreality. How the Kremlin Weaponizes Information, Culture and Money”. Valójában ez a tanulmány dobta be a nemzetközi köztudatba azt az állítást, hogy „a Kreml” immár a diplomáciát, és általában az információt egyfajta fegyverként forgatja. Nem meggyőzésről, befolyásolásról, propagandáról van itt, szó – vélik a szerzők -, hanem valóságos fegyverekről. Ezek célja a zsarolás, a megfélemlítés, a felforgatás, a társadalmak megbénítása.
Az olvasó elgondolkodhat: vajon miért éppen most vette elő a nyugati elitsajtó ezt a „fegyverré kovácsolt diplomáciáról” szóló állítást? Ráadásul úgy, hogy forrásként, hivatkozási alapként nem a koncepció valódi (ám jól ismert, és ellentmondásos) szerzőit nevezi meg a témát felröppentő amerikai NBC News?
Csupán találgathatunk. Némi támpontot azonban adhat a hírhedt Pomerantsev-Weiss cikk megjelenési dátuma: 2014. november 22. Emlékszünk jól. Alig néhány hétre rá ugyanis elszabadult a fegyveres erőszak az ukrajnai Majdan téren.
Diplomacy has been „weaponized” with memes, trolling, online polls; Alastair Jamieson; NBC News; 2018. április 9.
Libanonban is kavarja a kedélyeket a választásokat övező „szelfi diplomácia”
Az önmaga képével a világhálón pózoló politikus gyakran nevetséges látvány. De, nem mindig az. Néha egy-egy felvétel olyan, mint valami bevezető egy különösen nyakatekert, bonyolult, átláthatatlan játszmákról szóló rémálomba. Íme, egy szép példa erre.
A számtalan hatalmi érdek és törekvés metszéspontjában fekvő Közel-Keleten végképp nem sima ügy a politika. Jól mutatja ezt annak a szelfinek az ügye, amely mostanában kavarja fel a kedélyeket az elnökválasztásra készülődő Libanonban. A hét elején ugyanis személyes Twitter-fiókján keresztül tudatta a libanoni miniszterelnök, Saad Hariri, hogy milyen komoly emberekből álló, ám mégis jókedélyű társasággal múlatja az időt Párizs egyik fényes éttermében. A közreadott önarcképen egyfelől a marokkói uralkodó, VI. Mohamed király emeli a libanoni politikus ázsióját. A vidáman nevetgélő illusztris társaság harmadik tagja azonban nem más, mint a szaudi trón várományosa, a nagyhatalmú Mohamed koronaherceg. Akivel, hogy félreértés ne eshessék, másnap egy újabb közös Twitter-felvételen szerepeltette magát a libanoni politikus, ezúttal a francia elnök, Macron társaságában.
Hogy miért az értetlenség, sőt hitetlenség, mi több felháborodás? Szokványos barátokról itt aligha beszélhetünk, ugyanis a térség hatalmi szálait kézben tartani akaró szaudi koronaherceg, alig öt hónappal ezelőtt, gyakorlatilag fogságba vetette a magához rendelt libanoni miniszterelnököt. Másnap különösen megalázó körülmények között, egy szaud arábiai tévében nyilvános lemondásra kényszerült. Hazatérve azonban Hariri támogatói segítségével (és a francia elnök támogatásával) visszavonta lemondását, és azóta teljes erőbedobással készülődik a májusban esedékes választásokra. A látszólag rossz komédiába illő, ám valójában halálosan komoly színjáték hátterében a szakértők a Szaud Arábia és Irán közötti hatalmi konfliktust sejtik. A jelek szerint a szaudiak Hariri lemondatásával akarták meggyengíteni a Libanonban jelentős bázissal és befolyással rendelkező siita Hezbollah szervezetet, és áttételesen Iránt. Az akció azonban, úgy fest, fordítva sült el.
A Twitteren kibontakozó „szelfi diplomáciai” akcióra ugyanakkor mindkét érdekelt félnek szüksége lehetett. Egyfelől jól beleillik a szaudi erős ember, Mohamed koronaherceg múlt hónapban megindított mosolyoffenzívájába, amelynek keretében szinte elborították Nagy-Britanniát és Franciaországot az arab olajdollárokkal busásan megfizetett európai PR-cégek hirdetései, óriásplakátjai. Másfelől jól jöhet az újraválasztásra készülő libanoni miniszterelnöknek is a közös fotózkodás: a szunnita többségű választók megnyeréséhez szükség lehet a szaud arábiaiak bizalmának demonstrálására. A közösségi média kampány pedig kifejezetten indokolt lehet: Libanon ugyanis pezsgő online élettel büszkélkedhet. A közösségi média használóinak közéleti érdeklődését pedig jól példázza az egyik legendás vezető Valid Dzsumblatt Twitter-fiókja, amely rövid idő alatt 700 ezer követőt gyűjtött be.
Can Hariri’s „selfie diplomacy” boost his chances in Lebanon’s upcoming elections?; Leela Jacinto; France 24; 2018. április 12.
Izrael Gáza körüli brutális fellépését arabok is támogatják – legalábbis az ország közösségi médiájában
A közel-keleti kiberdiplomácia elmúlt hete egy másik különös fejleményt is tartogatott. Izraeli sajtóforrások ugyanis arról tudósítottak, hogy az országot övező térség arab polgárai nagy számban tettek hitet a Gázai-övezet határán lezajlott véres összetűzések kapcsán – ezúttal Izrael mellett!
Az Izraeli Külügyminisztérium nagy hangsúlyt fektet a digitális médiumok, elsősorban a közösségi platformok bevonására a környező világ tájékoztatásába. A minisztérium arab nyelvű közösségi oldalai rövid idő alatt nagy népszerűségre tettek szert a környék országaiban. A felhasználók természetszerűen kétoldalú kommunikációs csatornaként kezelik az izraeliek által működtetett Facebook-fiókot, és szinte elárasztják azt – többnyire jellemzően kritikus hangvételű – hozzászólásaikkal. Ugyanilyen erős érdeklődés kíséri az izraeli külügy arab nyelvű Twitter-fiókját is.
Most azonban egy új fejleménynek lehettek tanúi az online platformok működtetői: a Gázai-övezet határán kirobbanó, eddig mintegy 30 emberéletet is követelő zavargásokkal kapcsolatban ugyanis (az Izraelt és az izraeli erőszakot elítélő kommentárok mellett) nagy számban jelentek meg olyan bejegyzések is, amelyek alapvetően megértőnek mutatkoztak az izraeli fellépéssel, és döntően a Hamasz nevű palesztin szervezetet okolták az újabb véres incidensekért.
Az izraeli fellépést megértően fogadó arab nyelvű hozzászólások jellemzően Szaud Arábiából, Jordániából és Irakból érkeznek. Közös mozzanat általában az is, hogy a Hamaszt egyértelműen a terrorizmussal azonosítják, és a palesztin ügy kerékkötőjének tekintik a szervezetet.
Mint ismeretes a gázai határon tüntető palesztinokkal szemben erőszakosan, sőt fegyverrel fellépő izraeliekkel szembeni nemzetközi kritika különösen az után erősödött fel, hogy az izraeli katonák agyonlőttek egy kék mellényben, jól látható PRESS felirattal dolgozó újságírót is.
Arab citizens back Israel, slams Hamas over Gaza border protest; Itamar Eichner; Y net News; 2018. április 18.
E-mobilitás, adatelemzés, blokklánc technológia -India globális geostratégiai offenzívájának élvonalában
Az elmúlt héten Narendra Modi, indiai miniszterelnök az állami szektorba tartozó vállalatok konferenciáján szólította fel az állami tulajdonú cégeket: legyenek aktív részesei az indiai kormány globális szintű geostratégiai offenzívájának.
A miniszterelnök – aki egyre markánsabban igyekszik érvényre juttatni India regionális hatalmi ambícióit – konkrét országok megnevezése nélkül utalt arra: a szomszédságban akadnak olyan államok, amelyek nem haboznak nemzetközi politikai terjeszkedésükhöz igénybe venni államilag tulajdonolt gazdaságuk kapacitásait. Modi arra bíztatta hazája állami vállalatait: e példákat is figyelembe véve, dolgozzanak ki átfogó stratégiákat a „tengeren túli expanzióra”. Méghozzá úgy, hogy egyszerre vegyék figyelembe a beruházásoknál a tőkemegtérülést, és az ország geostratégiai érdekeit is.
„Az új világrendben az állami tulajdonú szektor kulcsszerepet játszhat India geostratégiai céljainak elérésében.” – fogalmazott a miniszterelnök. „Ma a lehetőségek pillanatát éljük. És ezt nem szalaszthatjuk el. Látjuk, hogy más országok milyen ügyesen használták ki az állami szektorukban rejlő potenciálokat arra, hogy kiterjesszék dominanciájukat más államokra”.
Narendra Modi a legígéretesebb beavatkozási területek között említette a mezőgazdasági építőipart, a megújuló energiaszektort, az idegenforgalmat. Ugyanakkor új – tehát egyértelműen a geostratégiai érdekeket, a külpiaci és külpolitikai expanziót szolgáló fókuszterületként említette a digitalizáció néhány specifikus szegmensét. A miniszterelnök sorolta: elsősorban az e-mobilitás, az adatelemzés és a blokklánc technológiák széleskörű alkalmazása szolgálhatja az állami tulajdonú vállalatok kívánatosnak tartott geo-ökonómiai expanzióját.
A jelek szerint Modi nem csupán a levegőbe beszélt. Az India regionális hatalmi státuszának átpozícionálásáért komoly erőkkel dolgozó miniszterelnök 100 napos határidőt adott arra, hogy az állami szektor konkrét, végrehajtható, ellenőrizhető stratégiai tervet dolgozzon ki a kívánt expanzióra.
At CPSE Conclave: PM Narendra Modi asks PSUs to help India expand its global footprint; The Indian Express; 2018. április 10.
Okos úti célok. Világkonferencia a technológia, az innováció és a fenntarthatóság metszéspontjában születő 21. századi idegenforgalomról
A Nemzetközi Idegenforgalmi Szervezet (UNWTO), a spanyol központi kormány, valamint Asturia tartomány közösen rendezi a nyáron az „Okos úti célok” címmel szervezett 2. UNWTO Világkonferenciát. A spanyolországi Oviedóban június 25. és 27. között megrendezett esemény a 21. századi idegenforgalmi úti célok átfogó témáját szeretné bemutatni, illetve körüljárni. Egy olyan (átalakuló) iparágról lesz szó, amelyben a digitális kormányzás, az innováció, a fenntarthatóság és a hozzáférhetőség lesznek mind inkább a meghatározó tényezők. Ugyanakkor számunkra, a digitális diplomácia művelői számára is érdekes fejlődési-fejlesztési területet jelenthet, hiszen sokak szerint az idegenforgalom (vagy, ha úgy tetszik, az étkezési kultúrát is alapkínálatként kezelő gasztro-idegenforgalom) lesz már a közeljövőben is az egyik legjelentősebb közdiplomáciai terület.
A konferencia során nemzetközi előadások, illetve kerekasztal beszélgetések során igyekeznek megismerni, megvitatni a digitalizációnak a szektort érintő legfontosabb trendjeit. Külön szekciók lesznek:
* big data kérdései,
* Mesterséges Intelligencia (AI) alkalmazási lehetőségei,
* gépi tanulás problémái,
* felhőszolgáltatások lehetőségei,
* dolgok Internete,
* blokklánc technológiák alkalmazásai,
* virtuális és kiterjesztett valóság felhasználáa.
Az átfogó, és az iparágat összességében érintő digitális változások mellett a konferencia külön teret szentel az idegenforgalom digitalizációját kísérő specifikus kérdéseknek is:
* technológiai megoldások az idegenforgalom hatásainak mérésére,
* az okos úti célok kormányzása,
* nyílt platformok és adatok szerepe az idegenforgalmi iparág versenyképességének növelésében.
Szorosan kapcsolódva a konferencia programjához, közvetlenül a rendezvény előtt szervezik az első Okos Úti célok Hackathont (#Hack4SD). Ezen az idegenforgalom fenntarthatóságának előmozdítását szolgáló okos IT-megoldások fejlesztése lesz a versenycél.
2nd World Conference on Smart Destinations; Modern Diplomacy; 2018. április 13.
KÖNYVSZEMLE – KLASSZIKUSOK
Avenhaus, Rudolf – Zartman, William (2007): Diplomacy Games. Formal Models and International Negotiations. Berlin – Heidelberg – New York, Springer, 2007
Ma egy nehéz, sőt, bizonyos értelemben halálosan komoly könyvet ajánlok olvasásra. Nem egy nap alatt végez vele az ember, de megéri, sőt, ahogy elnézem a világ eseményeit, nélkülözhetetlen a benne foglalt tudás.
Miközben a külpolitikai élet szakértői, mint minden más állampolgár, a legutóbbi parlamenti választás eredményeivel (az azokhoz kapcsolódó vitákkal, érzelmekkel, prognózisokkal) foglalta el magát a héten, már-már szinte észrevétlenül, mintegy mellékesen sodródott a szélesebb glóbusz a III. Világháború peremére – vélik néhányan, a globális trendek figyelői, értői közül. Akad, persze, aki ezt túlzásnak tartja (különösen így, utólag), de érdemes az eszünkbe vésni: a történelem egyetlen háborúja sem (sem kicsi, sem közepes, sem pedig világégés) úgy tört elő, egyik pillanatról a másikra. Hanem lépésről lépésre. Eszkalálódva. Sokszor szinte nevetségesnek látszó sakkhúzások, ellenlépések fejleményeként.
A (konfliktusos) emberi interakciók jellegzetességeit, rendszereit, törvényszerűségeit vizsgáló szakterület, a játékelmélet a nemzetközi kapcsolatok tudományának, sőt a gyakorlati diplomáciai tudásnak is régóta fontos része. A feszült és baljóslatú elmúlt hét ösztönzött arra, hogy újra elővegyem a tématerület klasszikusának számító munkát, a német Avenhaus és az amerikai Zartman korszakos könyvét, amely éppen tíz éve jelent meg a piacon.
Mint korábban jeleztem, könnyűnek nem nevezhető, erősen elméleti jellegű olvasmányról van szó. Ám olyanról, amely a hidegháború (úgy értem: az első) lezárultával számba vehető gyakorlati jellegű tapasztalatokat igyekezett közreadni. A gyűjtőkötetbe szerkesztett tanulmányok az alábbi három kérdésre keresik a választ:
* hogyan lehet a játékelméleti szakemberek által kidolgozott elvont koncepciókat (és azok eredményeit) érthetővé, feldolgozhatóvá tenni a formális modellekben nem járatos társadalomtudósok, illetve politológusok számára;
* hogyan lehetne elősegíteni (sőt, vonzóvá tenni) a valóságos világ nemzetközi tárgyalási helyzeteit elemző szakértők számára a kvantitatív megközelítések (ill. egyenesen matematikai modellek) alkalmazását;
* hogyan lehetne felkelteni a gyakorlati szakemberek (azaz a politikusok és diplomaták) érdeklődését arra, hogy konkrét problémahelyzeteiket formális modellek segítségével (is) elemezzék?
A megközelítés, a szándék tehát egyértelműen az volt, hogy a többségünkhöz hasonlatosan nem matematikus ambíciójú társadalomtudósok, szekértők, gyakorlati szakemberek is megértsék a nemzetközi konfliktusok, és azok kezelésének logikáját, menetét, kívánatos módszertanát.
SZAKMAI MŰHELY – Klimadiplomáciai workshop az Európai Parlament szervezésében
A közelmúltban jelent meg a szakmai összefoglalója egy olyan nemzetközi konferenciának, amely mindannyiunkat érint – mégis a kelleténél kevesebb figyelmet kap a diplomácia művelői körében. Az esemény, amelyre utólag szeretnénk felhívni a figyelmet, az az idén februárban megrendezett nemzetközi Klímadiplomáciai workshop volt.
Az Európai Parlament szervezésében, a témában érintett Főigazgatóságok szakemberei számára, illetve az ő részvételükkel lezajló brüsszeli esemény három fő beavatkozási terület köré szerveződött:
* Egy ambíciózus klímapolitika felé: az EU klíma-diplomáciája előtt álló kihívások és lehetőségek;
* A klímaváltozásokkal összefüggő biztonsági kockázatok, és az EU lehetséges válaszai;
* A klímadiplomáciai tevékenységre vonatkozó szakpolitikai ajánlások (beleértve a nem állami szereplők klímadiplomáciai szerepvállalásait is).
Climate Diplomacy Workshop; Európai Parlament; 2018. március 15. (PDF)
Összeállította és szemlézte: Nyáry Gábor
