„Egy friss OECD-tanulmány (2018. március 14.) szerint a következő néhány évben a vizsgált 32 országban a ma meglévő munkahelyek csaknem felét jelentősen megváltoztatja a robotizáció, vagy ahogy még szintén hivatkoznak rá: az automatizáció. Átlagosan a mai munkahelyek körülbelül 14 százalékát szüntetheti meg, további 32 százalékát pedig alaposan átalakítja.
Azonban a munkahelyek megszűnésének kockázata nem egyformán nagy minden országban. A megszűnés valószínű mértéke a gazdasági szerkezettől és a munkahelyek jellegétől függ. A mechanikus, összeszerelő munkafolyamatok könnyebben automatizálhatók, ezért azok az országok vannak a legnagyobb veszélyben, amelyekben jelentős arányt képvisel a mechanikus, összeszerelő jellegű munka.
A tanulmány szerint elsősorban régiónk és Dél-Európa országai esetén nagy a munkahely megszűnések esélye. A legkevésbé veszélyeztetettek a skandináv országok.
Régiónkban Szlovákiát emeli ki a tanulmány, ahol a munkahelyek akár 65 százaléka vagy teljesen megszűnhet, vagy jelentősen átalakulhat. A legkisebb veszéllyel a digitalizációban élen járó Észtországnak kell szembenéznie. Megjegyzendő, hogy Magyarországot nem vizsgálta az OECD, de tudjuk, hogy az összeszerelő munkahelyek aránya nálunk is viszonylag magas.
Mivel a technológiai haladást nem lehet megállítani, ezért fel kell rá készülni, igazodni kell hozzá. A legfontosabb igazodási módszer az oktatás, az átképzés és általában a munkaerő új tudással, új képességekkel való felvértezése. Másrészről fontos a gazdasági szerkezet tudatos modernizációja, a nagy tudástartalmú tevékenységek arányának, valamint az úgynevezett értékláncok hosszának növelése.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy az adott termék, szolgáltatás előállításának teljes folyamatából minél nagyobb szakasz legyen a magyar gazdaságban. A két módszer csak együttesen alkalmazható, hiszen a bonyolultabb tevékenységek magasabb tudásszintet, nagyobb felkészültséget igényelnek.
Ennek a változásnak a levezénylése előretekintést, komoly tervező- és szervezőmunkát, továbbá jelentős befektetéseket igényel, amelyekből az üzleti szektornak és az államnak egyaránt ki kell vennie a részét.
Az állam a gazdasági szerkezet modernizációjához hozzájáruló tőkebefektetések ösztönzésével, a hazai kisvállalati szektor tudás- és innovativitás szintjének emelésével, valamint a humán vagyonba történő jelentős és gyors beruházással mozdíthatja olyan irányba a magyar gazdaságot, hogy az sikeresen tudjon bekapcsolódni a gyors változásokba. Ami a magyar gazdaság szerkezetének korszerűsítését illeti, ahhoz elsősorban az úgynevezett tudáságazatok – az infokommunikáció, az oktatás és a kutatás-fejlesztés, a szakmai-tudományos, a műszaki-szolgáltató tevékenység –arányát kellene növelni, amely jelentős beruházásokat is igényel.
Másrészről a végzettségi struktúra is átalakításra szorul. A V4-országok statisztikai hivatalai által készített friss elemzés szerint a 15–74 éves népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása tekintetében Magyarország van az automatizálás okozta várható veszélyek szempontjából a legkockázatosabb helyzetben. Ugyanis nálunk a legmagasabb – 23,2 százalék – az alapfokú, és a legalacsonyabb – 56,9 százalék – a középfokú végzettségűek aránya, a felsőfokú végzettségűek tekintetében pedig a második helyen vagyunk.
Csehországban a legalacsonyabb, 12,6 százalékos az alapfokú végzettségűek aránya. Az OECD-tanulmány szerint a V4-országok között a cseh munkahelyeket fogja a legkevésbé veszélyeztetni az automatizálás. Ehhez az is hozzájárulhat, hogy kutatás-fejlesztésre is a csehek fordítanak a legtöbbet. 2016-ban az egy főre jutó kutatás-fejlesztési ráfordításuk a magyar érték csaknem kétszerese volt, és meghaladta az EU28 átlagának háromnegyedét.
Magyarországon az alapfokú végzettségűek magas aránya lehet az egyik akadálya annak, hogy a munkaerő általános szakmai szintjét gyorsan és hatékonyan lehessen emelni, és a nagyobb tudást és képességeket igénylő munkahelyeket megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerővel lehessen ellátni. Az ezzel kapcsolatos problémákat már érzékeltetik a KSH friss foglalkoztatottsági és munkanélküliségi adatai.
2018 első negyedében az előző negyedévhez képest enyhén csökkent a foglalkoztatottak száma, és 3,8-ról 3,9 százalékra nőtt a munkanélküliség. Az okok között világosan kirajzolódik a végzettségi probléma. 2018 első negyedében az előző évhez viszonyítva a legfeljebb alapfokú végzettségűek foglalkoztatása 2,7 százalékkal csökkent, míg a felsőfokú végzettségűeké 4,8 százalékkal nőtt. 2018 első negyedében a legfeljebb alapfokú végzettségűek között 11 százalék, a felsőfokú végzettségűek között pedig csupán 1,3 százalék volt a munkanélküli.
A munkanélküliség szintje általában is azokban a régiókban a legmagasabb, ahol a legnagyobb az alap- és a legkisebb a felsőfokú végzettségűek aránya. Adódik tehát a feladat: nyilvánvalóan az alapfokú végzettségűeket kell a leggyorsabban és elsősorban szakmai képzés segítségével a középfokú végzettségűek közé felemelni. De fontos a diplomások arányának növelése is, hiszen a robotizáció, digitalizáció egyre több felsőfokú végzettségű szakembert igényel. Magyarország a 30–34 éves korosztályon belül a felsőfokú végzettségűek tekintetében is el van maradva az EU-s átlagtól.
A gyors technológiai változásokba való sikeres bekapcsolódásunk legfontosabb feltétele tehát a képzettségi szerkezet javítása, a képzettségi szintek közötti előrelépés, illetve az általános, mindenkire érvényes tudás felfrissítése és a képességfejlesztés.
Azonban egy dologról nem szabad megfeledkeznünk. A robotizáció, mint említettük, elsősorban a könnyen gépesíthető, automatizálható munkahelyeket váltja ki.Kevésbé vannak veszélyben a kreatív, empátiát, emberekkel való törődést, kézművesképességeket igénylő munkák. Éppen ezért ezek szerepe fel fog értékelődni. Ez pedig azért jó hír, mert a nagy összeszerelő üzemek nélküli, gazdaságilag ma még kevéssé fejlett megyéket éppen ezen tevékenységek megerősítésével, azaz minőségi humán szolgáltatásokra – például gyógy- és kulturális turizmusra – alkalmassá tételével lehetne a leghatékonyabban felemelni.
Ráadásul ezeken a területeken sikeresen működhetnének a hazai kisvállalkozások is, hozzájárulva jó minőségű szolgáltatások nyújtásával az életminőség javításához. Természetesen ehhez is nagyon sok képzésre, továbbképzésre és képességfejlesztésre, azaz humán beruházásra van szükség.
Összefoglalva: nagyon fontos, hogy az automatizálást, robotizálást ne veszélynek, hanem lehetőségnek tekintsük, és ehhez mértén készüljünk fel rá. De ne essünk át a ló másik oldalára: a gazdasági és társadalmi fejlődéshez nem kell és nem is lehet mindent automatizálni és robotizálni. Az emberi kapcsolatokat érintő tevékenységekre, szolgáltatásokra, kulturális teljesítményekre, helyi agorákra – talán éppen a robotizáció miatt – egyre nagyobb szükség lesz ahhoz, hogy ne csak a gazdaság makromutatói, hanem az életünk minősége is folyamatosan javulhasson. [A szerző közgazdász, egyetemi tanár]”
Forrás:
A képzettségi szerkezet javítása; Cath Magdolna; Magyar Idők; 2018. május 2.
