Skip to main content
Internetközigazgatás: külföldönközigazgatási informatikamédiapolitikapolitikai informatika

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2018. május 14.

Szerző: 2018. május 14.No Comments

MINEK NEVEZZELEK? – FOGALOMTÁR
Ausztrália megnyitja első pop-up nagykövetségét, méghozzá Tallinban
Ismét egy új fogalommal gazdagodhat digitális diplomáciai szótárunk! Ausztrália ugyanis a közelmúltban avatta fel első pop-up nagykövetségét, az észtországi Tallinban. Az ízig-vérig modernséget sugárzó elnevezés persze nem is cseng olyan ismeretlenül, bár az is igaz: eddig jobbára a kiskereskedelemben találkozhattunk ezzel az egyedi kezdeményezéssel. A „pop-up” ugyanis esetit, egyszerit jelent, de átvitt értelemben olyan „nem szokványos” üzlethelységet, ahol főleg a nagyvárosok modern vásárlórétegei találkozhatnak a pillanatonként változó divatvilág aktuális kínálatával.
Tulajdonképpen a külképviseleti munkában sem teljesen úttörő ez a furcsa, importált szó. A Dániában akkreditált svájci nagykövetnek, Benedikt Wechslernek támadt ugyanis az ötlete 2016-ban, hogy merőben újszerű felfogásban kellene működtetni egy a modern világhoz alkalmazkodó nagykövetséget. A „nyitott követség” koncepciója jegyében hétköznapi közterületeken, például kávézókban, vagy könyvtárakban lehetne „felütni” egy ilyen nem szokványos külképviselet „irodáját”. A 21. század diplomáciáját végül is éppen az jellemzi, hogy a hivatásos diplomaták szűk rétege mellé új, „civil” szereplők sokasága sorakozik fel, jórészt a korszerű IT-technológiáknak hála. A diplomáciai munka fontos mozzanata éppen az: összehozni ezeket a különféle szereplőket, diplomáciai ágenseket egy-egy közös cél érdekében.
Tavaly a hollandok karolták fel az ötletet. Hollandia ugyanis a svájci tapasztalatokat is felhasználva, 2017-ben megnyitotta a maga első pop-up nagykövetségét Nicaraguában. Most pedig az ausztrálok csatlakoztak a külképviseleti e-pionírok lelkes csapatához. Ausztrália – stílszerű módon – a tallini e-Estonia innovációs bemutatóteremben avatta fel pop-up nagykövetségét. A frissen kinevezett tallini ausztrál nagykövet, Kerin Ayyalaraju azonban észtországi tartózkodása mintegy évi két hónapjában a legkülönfélébb helyeken „működteti” majd országa digitális külképviseletét. Hivatali ideje túlnyomó részét egyébként londoni irodájában tölti majd.
Az eljárások, konkrét munkamódszerek még most formálódnak majd, s az első néhány hónap bizonyosan a tanulóidő lesz, amikor elválik, hogy mi az, ami működik, mi az, ami nem – szögezte le az új állomáshelyére beérkező diplomata.
A virtuális, pop-up nagykövetséget egyébként személyesen az ausztrál külügyminiszter asszony Julie Bishop avatta fel – aki a technológia szelleméhez igazodva, a Skype hálózatán zajló élő video közvetítésen keresztül kapcsolódott be a tallini eseménybe. Az új diplomáciai misszió első konkrét feladata is a digitalizációhoz kapcsolódik: Észtország és Ausztrália ugyanis a közeljövőben közös e-kormányzati projektet indít majd útjára.
Australia opens its first pop-up embassy in Estonia; Silver Tambur; Estonian World; 2018. április 24.

A Twitteren különösen aktív neves jogvédő kapta az Izrael ügyét támogató bevándorlók legmagasabb elismerését
Arsen Ostrovsky , az eredetileg ausztrál származású, ám New Yorkból betelepedett neves ügyvéd kapta idén a komoly elismerést jelentő Nefes B’Nefes Bonei Zion elnevezésű díjat. A kitüntetést olyan külföldről, méghozzá jellemzően angol nyelvterületről bevándorolt zsidóknak ítélik, időről időre, akik különösen sokat tettek Izrael ügyének külföldi képviseletéért.
Az emberjogi témákra szakosodott ügyvéd, egyben az izraeli kormányzati- és politikai elit, valamint az európai zsidó közösségek közötti párbeszédet előmozdító civil szervezet vezetője fontos nemzetközi fórumokon képviselte Izrael Állam érdekeit, elsősorban az antiszemitizmussal, illetve az Izrael ellenes bojkott-kezdeményezésekkel kapcsolatban. Felszólalt, illetve tanúskodott Izrael ügy emellett egyebek között az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa előtt, valamint az ENSZ Közgyűlés több bizottságában is, illetve az Európai Parlament illetékes ad hoc és állandó szervezeteinél.
A közösségi tájékoztatási csatornákat mesterien alkalmazó szakember gyakori vendég a közel-keleti és európai térség rádióiban és televízióiban. Ugyanakkor működésének súlypontja immár a korszerű közösségi média platformokra helyeződött át. Digitális képviseleti-tájékoztató munkájának eredményességét jól jelzi, hogy 2016-ban a „Twitteren elérhető 25 legbefolyásosabb zsidó személy” közé választották. Ma már egyértelműen az elsők között tartják számon a zsidó állam digitális diplomácia köreiben, illetve Izrael ügyének online képviselői között.
Australian awarded Nefesh B’Nefesh Bonei Zion Prize in Israel Advocacy; J-Wire; 2018. május 7.

Izrael „digitális nagykövetséget” nyitott a máig ellenséges Irakban – legalábbis a Facebookon
Izrael rég óta élen jár a korszerű IT-technológiák, a mobilkommunikáció, és különösen a közösségi médiák külpolitikai célú mozgósításában. Az ország geopolitikai helyzetének, illetve a térség folyamatainak következtében az izraeli külügyi tájékoztatási erőfeszítések jórészt a szomszédos arab államok lakói felé irányultak már eddig is. Most ez a szisztematikus építkezés új lendületet kap, egy kifejezetten az Irakban élő arab közönséget megcélzó Facebook oldal elindításával.
Az „Izraelről az iraki arab dialektusban” című specializált közösségi oldalt a Külügyminisztérium digitális diplomáciai osztályának arab részlegvezetője, Yonathan Gonen mutatta be a szélesebb közönségnek a múlt heti indulást követően. A szakember egyértelműen a környező területek arab közönségétől érkező pozitív visszajelzéseknek, növekvő érdeklődésnek tulajdonította az új e-diplomáciai kezdeményezés elindítását. Az izraeli politikai folyamatokat kritikusan szemlélők ugyanakkor úgy gondolják: a közelmúlt erőszakhulláma, és ezzel kapcsolatban az izraeli haderők véres akciói különösen sokat rontottak az ország megítélésén a környékbeli arab népesség körében. A fokozódó, és egyben speciális közösségre irányuló online közdiplomáciai tevékenység tehát egy fajta kármentés is lehet.
Gonen ugyanakkor hangsúlyozta: a most elindított, kifejezetten az Irakot lakó arab népesség nyelvjárásához, tradícióihoz, érdeklődési területéhez igazodó közösségi média csatornát nem követi más szomszédos arab országok elérésére törekvő Facebook oldal. A jövőben ez az álláspont persze változhat, nem kis részben a most elindított iraki Facebook visszajelzései nyomán. Gonan szerint elsősorban Marokkóból, és egyes Öböl-menti országokból érkezik jól kitapintható érdeklődés a minisztérium által közreadott témák iránt.
Az Izraeli Külügyminisztérium 2011-ben indította el arab nyelvű Facebook oldalát. Szakértők egyöntetűen sikertörténetnek könyvelik el az online diplomáciai kezdeményezést. Mára az arab nyelvű izraeli Facebook oldal csaknem 1,5 millió követőt gyűjtött, ami nagyjából háromszorosan múlja felül az Izraeli Külügyminisztérium angol nyelvű közösségi média oldalát kísérő érdeklődést.
Yonathan Gonen egyfajta „digitális nagykövetségként” tekint a most elindított közösségi média csatornára. Az ügy pikantériája ugyanis az: az izraeli és az iraki állam, formálisan mind a mai napig ellenséges viszonyban állnak egymással, s így szokványos „offline” külképviseletet természetesen nem tart fenn Izrael Bagdadban. Az online platform ugyanakkor áthidalhatja ezt a szakadékot – legalább virtuálisan. A szerkesztők igyekeznek bemutatni az Izraelben élő, iraki származású zsidó közösségek életét, illetve a két ország kultúrái közötti hasonlóságokat, érintkezési pontokat.
Israel reaches out to the citizens of Iraq, via Facebook; Herb Keinon; The Jerusalem Post; 2018. május 6.
Israel creates special Facebook page to sway Iraq’s public opinion; Press TV; 2018. május 7.

Lesz-e megint Kiberbiztonság Politikai osztály az amerikai Külügyben?
Akár a törvényhozás jóváhagyásával, akár valamilyen belső szervezeti átalakítás révén, de haladéktalanul vissza kellene állítani az Amerikai Külügyminisztériumon belül a kiberbiztonsággal kapcsolatos szakpolitikákért felelős szervezeti egységet. Ez az amerikai digitális diplomáciával foglalkozó szakértők egyöntetű véleménye – pártállástól függetlenül.
Christopher Painter, a Minisztérium korábbi kiberbiztonsági koordinátora rámutatott: a korábbi vezetés döntése nyomán éppen akkor gyengült meg az amerikai vezető szerep a kibertérbeli viselkedés szabályozásában, amikor erőcsoportok (részben nemzet államokhoz köthető hacker szervezetek) riasztóan előre törtek. A korábbi miniszter, Rex Tillerson mintegy nyolc hónappal ezelőtt döntött úgy, hogy „lefokozza” a minisztérium kiberbiztonsági osztályát; azóta olyan horderejű kiberválságok söpörtek végig a világon, mint az Észak-Koreához köthető WannaCry zsarolóvírus, vagy a szellemi tulajdont hatalmas tételekben eltulajdonító iráni hackerek ügye, nem is beszélve az állítólagos rosszindulatú orosz állami kiberbeavatkozások ügyéről.
A megelőző időszakban, az USA Külügyminisztérium aktív kiberbiztonsági osztálya vezetésével, sikerült a korábbi kétoldalú együttműködéseket (például a németekkel, vagy Japánnal) egy magasabb, többoldalú együttműködési szintre emelni, elsősorban az ázsiai térségben.
Ezt a fokozódó aktivitást vetette vissza tavaly augusztusban Tillerson azzal a döntésével, hogy megszünteti az önálló kiberbiztonsági osztályt, és annak erőforrásait (beleértve a személyi állományt) a Minisztérium Gazdaságpolitikai Osztályához csapja hozzá. Idén év elején, némileg visszakozva, Tillerson egy új Kiberbiztonsági és Digitális Gazdasági Iroda felállítására dolgozott ki javaslatot, ám továbbra is a Minisztérium Gazdaságpolitikai Osztályának alárendeltségében. Ami, vélik a szakemberek, elhibázott lépés, tekintve a kiberbiztonság kérdésének kifejezetten tárcaközi jellegét.
Idén tavasszal a republikánus Eliot Engel szenátor újabb törvényjavaslatot terjesztett be, amely a felállítandó új Kiberbiztonsági és Digitális Gazdasági Irodát a korábban eredményesen működő kiberbiztonsági szakpolitikai koordináció hatásköreivel ruházná felé, vezetője pedig közvetlenül felelne, helyettes államtitkárként, a miniszternek.
Az új miniszter, Pompeo elvileg jelentős erőforrásokat ígért a kiberbiztonság szakpolitikai erősítésének. Ugyanakkor konkrét lépésekre, különösen a kiberbiztonság új vezetőjének személyének megnevezésére, még továbbra sem került sor.
The uphill battle to relaunch State Department’s cybersecurity policy office; Sean Lyngaas; CyberScoop; 2018. május 7.

Az EU konkrét lépéseket javasol az online félretájékoztatással szemben
Az Európai Bizottság az elmúlt hetekben konkrét intézkedéscsomagot javasolt az online térben rohamosan terjedő álhírek, féligazságok, dezinformációk, tehát összességében a félretájékoztatás különböző formáival szemben.
A javaslatot kidolgozó uniós tisztségviselők, Andrus Ansip (a Bizottság digitális egységes piacért felelős alelnöke), Marija Gabriel (a digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztos) és Julian King (a biztonsági unióért felelős biztos) leszögezték: bár a félretájékoztatás politikai befolyásolásra való felhasználása korántsem új keletű eszköz, az ilyen gyakorlatok egyre nagyobb mértékben képesek aláásni a bizalmat, a társadalom demokratikus működését, köszönhetően a digitális technológiáknak, és az életünk mindennapjaivá váló online színtereknek.
Az elmúlt hónapok intenzív szakértői-kutatói munkái nyomán, 2018. tavaszán független szakértői jelentés látott napvilágot a témában. Ennek alapján, illetve a Bizottság intenzív konzultációi nyomán az EU Bizottság a félretájékoztatást a következők szerint határozta meg: „igazoltan hamis, vagy félrevezető információ, amelyet gazdasági haszonszerzés, vagy a nyilvánosság szándékos megtévesztése érdekében hoznak létre, jelentetnek meg és terjesztenek, és amely képes lehet közkárt okozni”.
A Bizottság az online félretájékoztatás visszaszorítására konkrét intézkedési csomagot javasol amely az alábbi fő elemeket öleli fel:

  • a félretájékoztatásra vonatkozó gyakorlati kódex elfogadtatása és bevezetés az online platformoknál;
  • a tényellenőrzők független európai hálózatának felállítása és működtetése;
  • közös európai online platform létrehozása a tényellenőrzéssel foglalkozó szakemberek kutatásainak támogatására;
  • a médiaműveltség növelése;
  • tagállamok támogatásának biztosítása;
  • önkéntes online azonosító rendszerek kidolgozása;
  • a minőségi tájékoztatás támogatása.

Fellépés az online félretájékoztatással szemben: a Bizottság egy az Unió egészére kiterjedő gyakorlati kódexet javasol; Európai Bizottság; 2018. április 26.

Etiópia a digitális diplomáciai élbolyban
Amikor a külügyi gyakorlatokat szédítő ütemben átformáló digitalizációról beszélünk, hajlamosak vagyunk a fejlett európai államokra, de különösen az USÁ-ra gondolni elsőként. Pedig a megfontolt fejlesztések, az IT-technológiák adottságait ésszerűen kihasználó jógyakorlatok a világ távolibb, és ne szépítsük: kevésbé fejlett, kevésbé „technicizált” társadalmaihoz is kötődhetnek. Jó, és elgondolkodtató példákat hozhat erre az átfogó, iparági jelentés, amelyet az elmúlt héten mi is nagy örömmel mutattunk be olvasóinknak.
A Burson Cohn and Wolfe globális kommunikációs ügynökség „A világpolitika szereplői a Facebookon 2018-ban” című felmérése, (amely döntően a cég Twiplomacy elnevezésű, rendszeres kutatásának adatbázisain és módszertanán alapul) összesen 175 ország vezető politikusainak, külügyminisztériumainak, és más nemzetközi kapcsolati intézményeinek Facebook oldalait vette vizsgálat alá. Az elmúlt héten bőségesen idéztünk a listákat vezető „nagyok” rangsorából; most álljon itt egy kicsi, de érdekes példa is.
A kutatás ugyanis arról tanúskodik: az Afrika egyik „szegény övezetében” meghúzódó Etiópia, amit nem szoktunk a világ igazán figyelemre méltó hatalmai között számon tartani, meglepően jól teljesít a technológia külpolitikai célú felhasználásában. Csaknem 300 000 Facebook követővel, illetve mintegy 137 000 követővel a Twitteren, az Etióp Külügyminisztérium figyelemre méltó online eléréseket produkált az elmúlt esztendőben, és így joggal tekinthető az IT-eszközöket, közösségi média platformokat legnagyobb eredményességgel munkába állító külügyi szervezetek egyikének. Külön érdekesség a vizualitásban rejlő lehetőségek felismerése, aminek az elmaradott alfabetizációjú afrikai kontinensen lehet különleges szerepe: az etióp külügyi intézményrendszer igen nagy mennyiségben tesz közzé ugyanis képeket. Egy év alatt jóval több, mint 10 010 felvételt posztoltak, amivel a digitális diplomáciák élbolyának is az élvonalába kerültek.
A minisztérium közösségi médiája, különösen a Facebookja a követőkkel, érdeklődőkkel való közvetlen kapcsolattartásban is jeleskedik. Az Etióp Külügyminisztérium a Facebook oldala azonnali üzenetküldő szolgáltatásán keresztül naponta mintegy 60 megkeresést (jórészt vízumkérelmet, engedélykérelmet, segélyekkel kapcsolatos felvilágosítás kérést) regisztrál, nem számolva az újságíróktól, média szervezetektől érkező érdeklődéseket.
A szöveges, illetve fotografikus kommunikáció mellett az etióp külügyi szolgálat egyre nagyobb lehetőséget lát a közösségi média élő video közvetítési lehetőségeiben is: a Minisztérium szóvivőjének heti tájékoztatóit, élő video közvetítés formájában, immár rendszeresen teszi valós időben elérhetővé a szervezet Facebook oldala.
MFA Ethiopia takes the lead in digital diplomacy; MFA.gov.et; 2018. május 14.

KÖNYVSZEMLE – ÚJ MEGJELENÉSEK
Kiggins, Ryan (2018): The Political Economy of Robots. Propspects for Properity and Peace int he Automated 21st Century; Palgrave Macmillan
Ismét egy friss megjelenés, ismét egy izgalmas könyv. Ráadásul, bizonyos tág határok között, témájában csatlakozó a múlt heti ajánlatunkhoz. Akkor az „Army of None”, azaz a „Senki hadserege” című könyvvel a teljesen automatizált háború kérdéseit vetettük fel. Most egy gyűjtőkötetre hívjuk fel a figyelmet, amely a robotok által uralt világ, a lehetséges, és nem is távoli jövő néhány kulcsterületére kalauzol el minket: a robotizált háború mellett így bepillantást nyerhetünk az automatizált béke témáiba is. Amit ott látunk, néha az sem sokkal megnyugtatóbb persze.
Szűkebben vett témánkhoz, az e-külügyekhez, a digitális diplomáciához kapcsolódva a kötetnek elsősorban két tanulmányát javasoljuk most olvasásra:
A kötet szerkesztője, Ryan Kiggins a digitalizációval átformált külszolgálati-külügyi munka egyik legizgatóbb területét, a (természeti-, politikai, humanitárius-) krízisek elektronizált kezelését járja körbe „Big Data, Artificial Intelligence and Autonomous Policy Decision-Making. A Crisis in International Relations Theory?” című tanulmányában.
A döntéselmélet, a stratégia összefüggéseit – és persze örök dilemmáit mutatja be Justin Olmstead „Diplomacy’s Lessons Learned: First World War Submarine Warfare and the 21st Century Drone” című elemzésében. Bevallom, nekem ez az írás volt a kedvencem a kötetből. Miért? Mert ez az esszé arra hívja fel a figyelmet: a történelem tapasztalatai, „leckéi”, tanulságai minden másnál fontosabb támaszt adnak nekünk az egyre zavarosabbnak látszó világban való eligazodáshoz.

Összeállította és szemlézte: Nyáry Gábor