Skip to main content
Internetközigazgatás: külföldönközigazgatási informatikamédiapolitikapolitikai informatikaszakirodalom

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2018. június 11.

Szerző: 2018. június 11.No Comments

Trump visszakozott: tényleg a Twitter-üzenetváltásokon csúszott el a közös G7 nyilatkozat?
Az amerikai elnök, már a következő találkozó helyszínére tartó repülőgépe fedélzetéről utasította megbízottját: ne írja alá az USA nevében a nyugati világ vezető hatalmai, a G7-ek kanadai megbeszélésének zárónyilatkozatát. Előtte azonban Twitter-fiókján hozta a világ tudomására csalódottságát és felháborodását. Trump azt írta: Justin Trudeau kanadai miniszterelnök a szombaton kezdődött kereskedelmi tárgyalásokon mindvégig „puhány és pipogya” módon viselkedett. Majd a háta mögött, az immár az amerikai elnök nélkül megtartott sajtótájékoztatón kezdett a vámtarifák kérdésében „keménykedni” – és ez, Trump szerint, „becstelen és gyenge jellemre vall”.
Azok, akik Donald Trump esetében a „Twitter-diplomácia” kiteljesedését vizionálják, úgy vélik: az impulzív személyiségként megismert amerikai vezető online döntését is egy közösségi médiás fordulat idézte elő. Az amerikai elnökkel legendásan hűvös viszonyba keveredett Angela Merkel szóvivője ugyanis Twitter-fiókján posztolta a világsajtót azóta bejárt fényképet, amelyen – látszólag – Merkel egyfajta számonkérő pózban tornyosul Trump fölé, a többi nyugati vezető feszült gyűrűjében. A fényképet, amelyet a német kancellár a saját Instagram-fiókján is gyorsan közzétett, elemzők egyértelműen az amerikai elnök elszigetelődése, alárendelődése szimbólumának értelmezték.
Csakhogy az elmúlt napokban – az Észak-Koreával meglehetősen viharosan alakuló egyeztetések kapcsán – híva fel a figyelmet néhány magas rangú amerikai tisztviselő: a külkapcsolatokban sok lépés csupán amolyan színjáték. Amit nem szabad mindig névértéken venni.
Valóban, ha kicsit is megnézzük az elmúlt hét eseményeit, bőségesen találunk figyelmeztető jeleket arra, hogy az amerikai elnök korántsem szánta valamiféle jókedvű „családi összejövetelnek” a készülődő G7-es csúcsot.
Aztán két nappal a találkozó előtt kitört a nyílt perpatvar. Természetesen a Twitter csatornáján, és ez megint csak az esetlegesség, hirtelen felindulás illúzióját kelthette sok szemlélőben. Ezúttal a francia Macron, és persze az ügyben különösen érintett kanadai Trudeau jelentette be a közösségi média táborának, hogy a hétvégén erősen megszorongatják majd Trumpot a szövetségeseire kivetett „méltánytalan” vámtarifák miatt. Trump ezt, hasonlóan a közösségi média terében, felháborodottan utasította vissza, és egyebek mellett éppen a kanadaiakat vádolta elfogadhatatlan védővám korlátozással.
Nem sokkal később az elnöki szóvivő hivatalosan is bejelentette: Donald Trump nem marad majd végig a hétvégi megbeszélésen, mert tovább indul Szingapúrba, a Kim Dzsong Un-nal tartandó találkozó helyszínére. Ami jól mutatta: Trump nem méltatja különösen sokra ezt a grémiumot.
Majd egy nappal a G7 előtt az amerikai elnök bedobta a köztudatba: itt volna az ideje, hogy ismét Oroszországgal kibővülve tárgyaljanak a világ vezető nagyjai. A megrökönyödött EU-vezetők felháborodottan utasították vissza az általuk provokatívnak tartott felvetést. Ezt követően kezdődött szombaton a csúcs, a megfigyelők szerint feltűnően jókedvű, sőt szívélyes Donald Trump részvételével. A kereskedelmi tárgyalásokon azonban a vámtarifák kérdésében összecsapó ellentétes érdekek jól mutatták: ez a mosoly talán éppen olyan színjáték volt csupán, mint a korábbi twitteres dörgedelmek.
Trumpot, elsősorban persze a vele szemben ellenséges politikai és média elit, szívesen láttatja egy mindenféle tervszerűség nélkül csapongó vezetőnek. A modern tömegmédia manipulátorának, és egyben termékének. Egy csupán a pillanatnyi érzelmei által vezérelt „poszt-modern” politikusnak, aki néhány szavas Twitter-üzenetekkel alakítja a világ sorsát, döntéseit hasonlóan kérészéletű közösségi média impulzusokra alapozva. Talán itt az ideje felülvizsgálni ezt a leegyszerűsítő képet. Ahogy azt is érdemes reálisan végiggondolni, hogy a közösségi média látványos, dinamikus, színpadias eszköztárára alapozott digitális diplomácia valójában nem „cserélte le” a nemzetközi kapcsolatépítés hagyományos folyamatait, eszközrendszerét. Fejlesztette, kiegészítette, alakította – de nem taszította le trónjáról.
Trump nélkül is egyeztetnek a világ vezető hatalmai; Mandiner; 2018. június 8.
Trump won’t endorse G7 joint statement; RT.com; 2018. június 9.
A német kancellár szóvivőjének Twitter-posztja
Angela Merkel Instagram-posztja

A Közel-Kelet diplomáciáját már egyenesen az online mémek irányítják
Ami most következik, az a látszólagos ellentmondás remek példája lehet. Hiszen éppen néhány sorral feljebb óvtunk mindenkit attól, hogy a diplomácia digitális átalakulását olyannak lássák, ahol az új, a technológiai eszközök teljességgel transzformálják a nemzetközi kapcsolatépítés évezredes gyakorlatát. És itt mintha éppen az ellenpélda következne! Hiszen a hét – másik – vezető e-külkapcsolati híre éppen a Twitter-diplomácia „elszabadulásáról” szól, a színtér pedig a permanensen mozgalmas Közel-Kelet. Az ellentmondás azonban tényleg csak látszólagos, mert ez az eset pontosan rávilágít arra, hogy szakértő kezekben, egy összetett eszközrendszer elemeként, mire képes a diplomácia terén a közösségi média.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a teokratikus köztársaságként működő, ultravallásos Iránt a modernség teljes ellentéteként fogjuk fel. Mi sem áll azonban távolabb a valóságtól ennél. Az iráni állam, és személyesen a hatalmi elitje például előszeretettel használja a nyilvánossággal való párbeszédre a 21. század online csatornáit. Az Internetet, és különösen a közösségi média népszerű, nagy (belföldi- és nemzetközi) elérésű platformjait. Ahogy a minap is történt. A palesztinok gázai „hon-visszafoglaló” menetére véres erőszakkal válaszoló Izraelt Irán legfelső vallási vezetője, Ali Khamenei jelentős olvasótáború Twitter-csatornáján bélyegezte a térség „testét pusztító rákos daganatnak”.
A nemzetközi közvélemény által amúgy is erősen szorongatott Izrael haladéktalanul visszavágott. Ismerve a zsidó állam külügyi (és katonai-) szervezeteinek úttörő szerepét a külkapcsolati tevékenységek digitalizálásában, nem is meglepő, hogy a válaszcsapásra szintén a közösségi média korszerű elérési csatornáit mozgósították. Jól mutatja az izraeliek szakértelmét, hogy nem valamiféle válaszszövegben gondolkodtak, hanem egy sokkal nagyobb erejű, jóval hatásosabb eszközt vetettek be. Egy kis animált képet, köznyelven GIF-et kreáltak és posztoltak ki a washingtoni izraeli nagykövetség Twitter-csatornájára. A vizualitás önmagában is roppant nagy közreadó erő. Éppen a világpolitika jelentős szereplőinek twitteres jelentlétét vizsgáló (általunk a Hírlevélben már korábban bemutatott) felmérés szerint az online kommunikációban a képi tartalmak (fotók, mozgatott fényképek, tehát GIF-ek, illetve videók) szerepe egyre inkább meghatározó. A GIF-ek ráadásul többnyire valamilyen tréfás, szellemes mozzanatot közvetítenek, ami további garancia a népszerűségre a fiatalabb generációk körében. Az izraeliek által, az iráni vádaskodásra válaszként feltett GIF-en egy fiatal nő mondja fintorogva: „Miért vagy állandóan ilyen megszállottan rögeszmés velem kapcsolatban?” Ami talán nem is olyan átütően blikkfangos. Csakhogy ez a nő nem akárki, hanem Regina George, egy filmsorozat egyik hősnője. Márpedig, a modern amerikai tömegkultúrában a sikeres filmsorozatok jelentik az abszolút meghatározó erőt. Közvéleményt, értékítéletet – az egész világot. A 2004-ben indított, Mean Girls (magyarul Bajos csajok) című sorozat köznyelven szólva ikonikus termékké vált. Amit mond, amit mutat – az igazodási alap egész generációk számára. Nem is véletlen tehát: az izraeliek GIF-üzenetét pillanatok alatt felkapta az Internet használóinak tömege, és azóta is járványszerűen terjed a közösségi platformokon.
Middle East diplomacy is being done via GIF now; Avi Selk; The Washington Post; 2018. június 5.
Israel strikes back at Iran with ’Mean Girl’ GIF after Tehran’s threats; Sputnik News; 2018. június 5.

Nem szégyen a propaganda – véli az USA vezető agytrösztje.
„Politikai felforgatás, küzdelem a dezinformáció és az álhírek ellen” címmel nyilvános munkabeszélgetést tartott a minap a Council on Foreign Relations nevű amerikai agytröszt. A téma ma már nem számít újdonságnak, sőt a nyugati média- és szakértői világ talán legfelkapottabb területének nevezhetnénk. Amiért a rendezvény mégis megérdemli a figyelmet, az elsőként is a szervezők személye.
A CFR nem csupán egy az amerikai kontinenst (és kisebb mértékben Nyugat-Európát is) elborító „think tank”-ek között. Ez a legrégebbi és egybehangzó vélekedés szerint legbefolyásosabb amerikai agytröszt ugyanis az, amelyik nagymértékben befolyásolja az Egyesült Államok külpolitikáját, nemzetközi mozgásait, szövetségi rendszereit – lényegében függetlenül attól, hogy éppen melyik párt soraiból kerül ki az ország formális vezetője. Aktív- és hajdani politikusok, képviselők, diplomaták, egyetemi kutatók, és a média elit legnagyobb befolyású figurái alkotják tagságát és szakértői gárdáját.
A hosszú, jó néhány témára kifutó beszélgetésben számos érdekes mozzanat akad, de egy messze kiemelkedik mind közül. A műhelybeszélgetést vezető Richard Stengel, az amerikai politikai közvéleményt nagyban alakítani képest Time Magazin egykori főszerkesztője ugyanis a rendezvény vége felé maga is kifejti, hogy a propagandát nem tartja afféle Istentől elrugaszkodott dolognak. Olyasmi ez, amit minden állam előszeretettel űz, méghozzá nem csupán a külvilág befolyásolására, hanem saját népe „megdolgozására” is. És ez „nem feltétlenül valami rettenetes dolog” – erősíti meg újfent korábbi felütését Stengel.
Ez a beismeréssel felérő néhány mondat szokatlanul cseng a mai kommunikációs áradatban, ahol a „propaganda” mindig és kizárólag az „ellenség” eszköze. Oroszok, észak-koreaiak, irániak, na és persze kínaiak operálnak vele, és maga a tevékenység erkölcsileg megkérdőjelezhető. Nincsen arról szó, hogy a nemzetközi élet eseményeinek figyelői – úgy nagyjából az elmúlt 60-70 év során – ne találkozhattak volna bőségesen az amerikai propaganda megannyi epizódjával. Az már kevésbé széles körben ismert, de a titkosítás alól egyre-másra felszabaduló dokumentumok fényében a kutatók előtt az sem rejtett ma már: az intézményes állami propaganda célpontjai között a teljes hidegháborús korszakban ott szerepelt a saját lakosság is. Az USA-ban, Nagy-Britanniában és Nyugat-Európa más államaiban is. Csak erről eddig nem volt szokás ilyen nyíltan beszélni.
Ez a mostani kishír tehát ezért elgondolkodtató. A felvetés megfogalmazója egyébként nem csupán médiavezető, az amerikai politikaépítés legfőbb háttérintézményének tagja, de az amerikai közdiplomácia legfontosabb vezetője volt jó néhány éven át. Stengel ugyanis az USA Külügyminisztériumának Közdiplomáciai és Közkapcsolati Osztályának élén állt Obama elnöksége alatt. Az ügy pikantériája: ez utóbbi minőségében személyesen ő segítette felállítani és működtetni a Global Engagement Center nevű szervezeti egységet, amelynek feladata – nem fogják kitalálni – a dezinformáció és a propaganda elleni küzdelem.
Council on Foreign Relations Tells Gov’t They Have to Use Propaganda on Americans; Jay Syrmopoulos; Activist Post; 2018. június 4.
A műhelybeszélgetés szöveges átirata teljes terjedelemben elolvasható az alábbi címen: Political Disruptions: Combating Disinformation and Fake News; Council on Foreign Relations; 2018. április 20.

KÖNYVSZEMLE – ÚJ MEGJELENÉSEK
Merkovity, Norbert. (2018): A figyelemalapú politika a közösségi média korában. Budapest, NMHH Médiatudományi Intézet.
Megjelent a Médiatudományi Intézet Médiatudományi Könyvtárának 32. kötete, Merkovity Norbert tollából, aki művében a figyelemalapú politikai kommunikáció 21. századi kérdéseivel foglalkozik, különös tekintettel a politikai szereplők közösségi oldalakon történő megnyilvánulásaira és azok kölcsönhatásaira.
A kötet bemutatja a közösségi média mai szerepét és működését, a politikára és az újságírása valamint a választókra gyakorolt hatását, a figyelem fogalmát a társadalomtudományok különböző alterületein, kitérve a figyelem fogalmának pszichológiai, közgazdaságtudományi és politikatudományi értelmezésére is. A szerző ezek után a figyelemalapú politika mibenlétével foglalkozik a politikai kommunikáció több korszakán át, megvizsgálja a médialogikához és hálózati logikához való kapcsolódását, valamint a téma kutatási kihívásait.
A kötet mindenki számára érthető módon mutatja be a politikai kommunikáció 21. századi működését, annak buktatóival és csapdáival együtt. A mű objektíven, minden lényeges kérdésre kiterjedő részletességgel foglalkozik a politikai kommunikáció lehetséges értelmezéseivel és lehetőségeivel, mely napjainkban, az álhírek és az algoritmusok által generált hírfolyamok világában különösen nagy jelentőséggel bír. A könyv hiánypótló mű mindenki számára, aki érdeklődik a politika és az új média iránt.
A kötet teljes terjedelemben letölthető a Médiaintézet webhelyéről, az alábbi címen: A figyelemalapú politika a közösségi média korában. A politikai kommunikáció lehetséges értelmezése napjainkba; Merkovity Norbert; Médiatudományi Intézet; Médiatudományi Könyvtár; 32. kötet; 2018. június 8. (PDF)

SZAKMAI MŰHELY – Fiatal Diplomaták Fóruma, London
Idén tizedik alkalommal szervezik meg a Fiatal Diplomaták Fóruma elnevezésű szakmai rendezvényt. A július 2-6. közötti eseményre ebben az évben Londonban kerítenek sort.
A nemzetközi szakmai fórum szervezői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy – a világ különböző helyszínein megrendezett – nagyjából egy hetes szakmai programsorozattal segítsék a diplomaták új generációjának fejlődését, a külkapcsolati vezetői réteg kiemelkedését, a majdani „főszereplők” intenzív, személyes kapcsolatépítését.
A londoni fórum az alábbi témák köré szerveződik majd:

  • A 21. század diplomáciája. Nagykövetek és vezető külpolitikai szakértők személyes tapasztalatai.
  • Digitális diplomácia.
  • A brit külpolitika prioritásai.
  • Parlamenti diplomácia.
  • Az agytrösztök szerepe a külpolitika alakításában. A RUSI intézet szakértői.
  • Közdiplomácia és kulturális diplomácia. A British Council tapasztalatai.
  • Global Vote workshop.
  • Smart Diplomacy.
  • A slágertéma: az Egy Övezet, Egy út Kezdeményezés. A londoni kínai nagykövetség tapasztalatai.
  • Közpolitika-fejlesztési workshop.

A rendezvényről további információk elérhetők, illetve a jelentkezési űrlap kitölthető az alábbi webhelyen: Young Diplomats Forum – London 2018 — Global Diplomatic Forum

Összeállította és szemlézte: Nyáry Gábor