„Az OECD hosszú távú előrejelzése 2060-ig – a strukturális reformok javíthatják, a kereskedelmi akadályok rontják a növekedési kilátásokat
A világ legfejlettebb piacgazdaságait tömörítő – jelenleg 36 tagú – OECD közzétette 2060-ig szóló hosszútávú előrejelzését. (Megjegyzendő annak egyik érdekességeként, hogy a BRICS-országokat – Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika – az elemzés szempontjából kibővíti a hosszú idő óta dinamikusan bővülő és Délkelet-Ázsiában domináns súlyú Indonéziával, immár BRIICS-országokként említve a feltörekvő gazdaságok legnagyobb szereplőit. A BRIICS egyetlen országa sem tagja az OECD-nek.) Az előrejelzés elkülönítetten kezeli az alapforgatókönyvet, amit a jelen intézményi és szakpolitikai feltételek, adottságok változatlanságával számol, valamint azokat az alternatív forgatókönyveket, amelyek adott strukturális és szakpolitikai változások módosulásával válnak esélyessé.Az alapforgatókönyv fő jellemzői a következők:
- A globális GDP reálértékben a jelenlegi 3,5%-os mértékről 2%-ra mérséklődik 2060-ra, elsősorban a nagy feltörekvő gazdaságok lassulása miatt. Ezzel együtt India és Kína (és tegyük hozzá: Indonézia és az ASEAN) egyre nagyobb részt hasít ki a globális kibocsátásból, amivel a világgazdaság súlypontja még tovább tolódik Ázsia felé.
- Az életkörülmények színvonala (amelyet a jelentés, még ha vitatható leegyszerűsítéssel is, de az egy főre jutó GDP-vel azonosít, és a továbbiakban is ez értendő alatta) minden országban növekedni fog 2060-ig, fokozatosan konvergálva egymáshoz, azonban jelentősen eltérő mértékben. A leggyorsabban a magas növekedésű feltörekvő és a „kelet-európai” (a mi fogalmainkkal: közép-európai) országok színvonala közelíthet a legfejlettebbekéhez, míg a BRIICS országai és a szegényebb OECD-tagállamok mutatója az Egyesült Államokénak fele alatt maradhat. Az életnívó-mutatókat a demográfiai helyzet is jelentősen befolyásolja.
- Az államadósság aránya jellemzően a jelenlegi szinten stabilizálódhat, mivel a növekvő egészségügyi kiadásokból és a demográfiai változásokból eredő költségvetési nyomást az OECD-országok kormányai az elsődleges bevételek mintegy 6,5 százalékpontos növelésével fedezhetik (ami jelentős mértékű adóemelést feltételez).
- A megtakarítások globális mértéke tartósan is alacsonyan tarthatja reálkamatlábakat.
Adott intézményi és szakpolitikai reformok esetén a következő alternatív forgatókönyvekkel lehet számolni:
- A BRIICS-országoknak különösen nagy mozgásterük van a kormányzás minőségének javítására, valamint a képzettségi szint növelésére. Ha mindkét mutatóban elérik az OECD-átlagot, az életszínvonal-mutatóik 30-50%-kal haladhatják meg 2060-ra az alapforgatókönyv előrejelzéseit.
- Ha az OECD-országokban 2030-ig sikerül a kereskedelmi szabályozásokat olyan módon megreformálni, hogy az közelítsen az öt leginkább piacbarát szabályozású ország modelljéhez, az átlagosan 8%-kal növelheti az életszínvonalat (egyes országokban, ahol a legtávolabb állnak ma a jó gyakorlattól, akár 15-20%-kal is).
- Munkaerőpiaci reformcsomagokkal az OECD-országokban az átlagos foglalkoztatottsági szint 6,5 százalékponttal emelhető 2040-ig, főleg a fiatalok és a nők körében. Ez 2060-ra 10%-kal magasabb életnívó-mutatókat eredményezne az alappályához képest 2060-ra, és enyhítené a társadalmak öregedéséből fakadó fiskális nyomást.
- A nyugdíjkorhatár összekötése a várható élettartam növekedésével (ami a nyugdíjkorhatár emelésének eufemisztikus megfogalmazása) több, mint 5 százalékponttal emelheti az időskori foglalkoztatottságot az OECD országaiban, ami 2060-ra 2,5%-kal – egyes országokban akár 5-7%-kal is – magasabb jövedelmi mutatókat eredményezne az alappályához képest.
- Ha az OECD-országok a kutatás-fejlesztésre fordított kiadásokat az e téren vezető öt ország szintjére hoznák, az 6%-kal – a ma leginkább lemaradó országokban 10-18%-kal – növelné az elérhető életszínvonalat.
- A közfinanszírozású beruházások folyamatos növelése az OECD-n belül, amennyiben az eléri a GDP 6%-át, az életszínvonal-mutatókat (csak emlékeztetésül: az egy főre jutó GDP-t) átlagosan 4%-kal növelné. Az elemzés szerint a pótlólagos beruházások mértéke arányosan kisebb mértékben növelné a költségvetés terheit, sőt, egyes országokban önfinanszírozók is lehetnek.
- Végül egy kedvezőtlenebb forgatókönyv az alappályához képest: a kereskedelmi liberalizáció visszaszorulásával, amennyiben a vámtételek átlagos mértéke a 90-es évek szintjére térne vissza, az életszínvonal-mutatókat világátlagban 14%-kal, a leginkább érintett országokban 15-25%-kal vetné vissza.
”
Forrás:
The Long View: Scenarios for the world economy to 2060; OECD; 2018. július (háttéranyagok, egyes országok összehasonlítása)
The Long View: Scenarios for the World Economy to 2060; Yvan Guillemette, David Turner; OECD Economic Policy Papers, 22; 2018. július 12. (maga a tanulmány)
Data series from the baseline scenario
