„…A 2010-es évtől kezdődően a magyar szakirodalom viszonylag széles körben foglalkozott az önkormányzati rendszer reformjával, számos olyan írás jelent meg, amely a változásokat mutatta be és értékelte. Ezek a munkák legtöbbször a reformok deskriptív feldolgozásait adták, a jogszabályok változásaiból indultak ki, és ezekből vontak le következtetéseket a rendszer (várható) működésére nézve. Dolgozatom is a változás megragadására törekszik, de munkámban az önkormányzati rendszer empirikus elemzésére vállalkozom. Ahhoz, hogy az elemzést el lehessen végezni, meg kell tudni mondani, hogy pontosan minek a változást is szeretném elemezni. Dolgozatomban az autonómia fogalmát állítom a középpontba, arra a kérdésre keresem a választ, hogy hogyan változott az önkormányzati rendszer autonómiája Magyarországon? Ahogyan amellett az elméleti fejezetben érvelni fogok, az autonómia fogalma azért alkalmas a változások megragadására, mert magába foglalja az intézményrendszer formális szabályait, az önkormányzatok tényleges működési gyakorlatát és az önkormányzati rendszer szereplőinek viszonyrendszerét is.
Dolgozatomban igyekszem kerülni az autonómia normatív értelmezését, azaz nem arra akarok választ találni, hogy jó-e vagy sem az önkormányzati autonómia, illetve annak változása, hanem arra, hogy milyen mértékű. Nem állítom, hogy az előbbi nem fontos kérdés, de úgy gondolom, ahhoz hogy ebben a normatív kérdésben állást lehessen foglalni, szükséges a magyar önkormányzati rendszer autonómia-szintjének szisztematikus felmérése…”
Forrás:
A magyar önkormányzati rendszer autonómiájának empirikus elemzése; Dobos Gábor; Budapesti Corvinus Egyetem, Politikatudományi Doktori Iskola; 2018; A doktori disszertáció védésének időpontja: 2018-IX-25 13:15, helye: BCE C épület 510 (PDF)
