Skip to main content

Kiberháború – ahol nincsenek többé szabályok
Nagyjából két éve álhírekről, befolyásolási akciókról, információs hadviselésről szóló vélt, vagy valós értesülésektől hangos a világsajtó. Az ember már-már hajlamos azt gondolni, hogy tényleg valami egészen új, és egy-két jól körülhatárolható szereplőhöz kapcsolható jelenségről van itt szó. Mi sem áll távolabb ettől. Teoretikus kutatók már évek óta a geopolitika „ötödik dimenziójaként” definiálják a kiberteret. Ami – éppen úgy, mint a szárazföld, a tengerek, a légtér, és maga a világűr is –az egymással rivalizáló, egymással konfrontálódó, egymással hadakozó hatalmak és erők játéktere. Fontos kitétel, hogy nem csak a szokványos értelemben vett „hatalmak”, tehát országok, államok néznek itt egymással farkasszemet. Ellenkezőleg! A kibertérben zajló konfrontációk, küzdelmek egyik legjellemzőbb vonása az aszimmetrikus jelleg: hagyományos állami struktúrákkal, szervezetekkel itt sokszor államisággal nem rendelkező ellenfelek – terrorszervezetek, bűnözői csoportok, vagy akár egyének – veszik fel a harcot, ráadásul nem is eredménytelenül. Mert a háború ebben az új dimenzióban már jó ideje zajlik. Olyan akciók formájában, amihez képest az egyes politikai eseményekhez (választásokhoz, népszavazásokhoz) kapcsolódó internetes trollkodás, automatizált propaganda-szórás csak ártatlan játszadozásnak tűnhet. A háttérben egész országok informatikai rendszereit – vagy azok kritikus elemeit – megzavaró támadások kísérleteiről mesélnek a kiberbiztonsági szakértők. Vannak persze sikeres és ismertté vált esetek is, mint például az iráni atomprogramot évekkel, talán évtizedekkel visszavető vírustámadás. A közel-keleti ország urándúsítóit tönkretevő digitális Stuxnet kártevő bevetése azóta is az egyik iskolapélda arra, hogy miféle ütközetek várhatók ezen a 21. századi virtuális csatatéren. Ahol még a hadviselő felek sem ismertek! A Stuxnet mögött amerikai és izraeli támadókat sejtenek, de biztosat még nyolc év elteltével sem lehet tudni.
A „digitális dimenzió”, a rejtett, vagy legalábbis nehezen áttekinthető kiber-hadszintér másik különösen jellemző vonása ugyanis az, hogy a hagyományos nemzetek közötti fegyveres konfliktusokban szokásos és elfogadott szabályok itt aligha érvényesek. Sőt, nyugodtan mondhatjuk: ez egy olyan csatatér, ahol többé nincsenek mindenki által elfogadott és betartott játékszabályok. Az igazi veszély pedig ebben rejlik, vélik sokan. Éppen ezért, a közös (nemzetközileg elfogadott) szabályozást sürgető szakértők már évekkel ezelőtt nekiláttak valamiféle egységes értelmezési keretek kialakításának. Biztonsági szakemberek, jogászok 2013-ban az észt fővárosban szövegezték meg a digitális tér Genfi Egyezményének becézett ún. Tallini Kézikönyvet. Ez a dokumentum éppen arra tett első kísérletet, hogy értelmezze, definiálja a kibertérben zajló küzdelmek alapvető paramétereit. Meghatározza azt: mi tekinthető egyáltalán „támadásnak” a digitális térben? Mik azok a célpontok, amelyek elektronikus megzavarása, károsítása, veszélyeztetése „kibertámadásnak” tekintendő? Az eredeti dokumentumban egyébként még kevés szó esett a dezinformációs kampányokról, vagy a választásokba való internetes beavatkozásokról. Éppen az új fejlemények hatására, 2017-ben megszületett a Tallini Kézikönyv 2.0-ás változata, amely már pontosabban körüljárja az újabb helyzeteket. Itt már a választások megsértése egyértelműen a szuverenitás elleni támadásnak minősül akkor, ha a „belepiszkálás” igazolható célja az adott rendszer megdöntése volt. A baj azonban – teszik hozzá a témával foglalkozó szakemberek -, hogy a hatályos nemzetközi szabályozás (ahogy mondani szokták, a „nemzetközi jog”) továbbra is emberöltőkkel ezelőtti kategóriákban – tehát például „igazi” fegyverek eldördülésében – gondolkozik háború, vagy béke tekintetében.
In Cyberwar, There Are No rules; Tarah Wheeler; Foreign Policy; 2018. szeptember 12.

Expanzióban az észt Külügy – fókuszban a kereskedelem és a digitális diplomácia
Az észt kormány most beterjesztett, 2019-es költségvetése jelentős fejlesztéseket irányoz elő a balti állam külügyi tárcájánál. A minisztérium jövőre kevés híján 74 millió euróból gazdálkodhat majd, és a megnövelt büdzséből mindenek előtt a külföldi állomáshelyek számának bővítésére fordítanak majd. Észtország külképviseletet nyit jövőre az Egyesült Arab Emírségekben. Az USA nyugati partvidékén pedig egy új konzulátus segíti majd az északi ország üzletembereit, turistáit. Számunkra persze ennél is fontosabb, hogy az észt Külügyminisztérium újra meg kívánja nyitni budapesti képviseletét. Sven Mikser külügyminiszter egyértelművé tette azt is, hogy az itteni állomáshelynek kifejezetten stratégiai szerepkört szánnak. A tervek szerint ugyanis az budapesti nagykövetség a balkáni térség jó részét is „lefedi” majd, képviselve országát Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban és Macedóniában is.
A fejlesztések kulcsszava a kereskedelemi diplomácia, hangsúlyozta az észt politikus. „A magyar piacban komoly lehetőségeket látunk, és célunk, hogy maximálisan éljünk ezekkel a lehetőségekkel”. A másik fókuszterület jövőre a kiberdiplomácia és a digitális diplomácia lesz a balti államban. A cél azonban, ezeken a területeken is, elsődlegesen az észt vállalkozások, nemzetközi kooperációk támogatása, segítése lesz majd.
Minister says next year’s budget helps strengthen Estonia’s foreign service; The Baltic Times; 2018. szeptember 27.

Amerikai külpolitikai tanácsadóhoz szegődött a brit digitális diplomácia korábbi vezetője
A washintoni székhelyű Clyde Group egyike az USA dinamikusan fejlődő kommunikációs ügynökségeinek. A hivatalos öndefiníció szerint „butik ügynökség” egy olyan – amerikai fogalmak szerint kisvállalkozás -, amely a PR világ mára globálissá vált nagy cégeivel ellentétben nem a mindenre kiterjedő, teljes vertikumú szolgáltatásokban, hanem az egészen specializált minőségi kínálatban látja a versenyelőny lehetőségét. A kormányoknak, civil szervezeteknek, kereskedelmi ügynökségeknek, politikai szereplőknek tanácsot adó cég „egyedi narratívák” kialakításával, a láthatóság növelésével segíti ügyfeleit a „geopolitikai témákban való boldogulásban”. A megfogalmazás, a geopolitikai fókusz kiemelése jól mutatja a vállalat üzleti „csapásirányát”. Ez az egyedi hangsúly a jelek szerint most tovább erősödik. A cég ugyanis egy új „globális kapcsolatépítési” tanácsadással erősíti kínálatát. Az új szolgáltatási terület jellegéről sokat elárul, hogy a divíziót a vállalat frissen szerződtetett alelnöke, Scott Nolan Smith fogja vezetni. Smith az e-külpolitika meghatározó szakmai műhelyének, a Digital Diplomacy Coalition-nak az egyik alapítója. Új posztján nem csupán elméleti tudását kamatoztathatja majd jó eséllyel, de nagy adag gyakorlati tapasztalatot is. Az elmúlt évek e-diplomáciai fejlesztéseiben személyesen is kulcsszerepet játszott szakember ugyanis korábban a washingtoni Brit Nagykövetség digitális diplomáciai vezetőjeként dolgozott.
O’Dwyer’s. The Inside News of PR & Marketing Communications; 2018. szeptember 28.

Párbeszéd a hálózatos világban – nyilatkozik az ENSZ Közösségi Média Igazgatója
Az előbbi hírben említett Nolan Smith érdekes interjúval mutatkozott be új pozíciójában. A nemzetközi kapcsolatok digitalizálódó világában ugyanis szinte sohasem esik szó egy – semmiképpen sem jelentéktelen – szereplőről: az ENSZ-ről. Nancy Groves, az Egyesült Nemzetek Közösségi Média Igazgatója úgy véli: mind gyakrabban esik szó a közösségi platformokon a világszervezet munkájáról, természetesen elsősorban egyes „nagy ügyek”, pl. a globális felmelegedés kapcsán. Ugyanakkor a tájékozottság elmélyítése ezeken a médiumokon különösen indokolt, hiszen a felhasználók gyakran még azzal sincsenek tisztában, hogy ki is áll az egyes intézkedések, határozatok mögött. A világszervezet közösségi média részlege alapvetően az egyes konkrét, specializált témák közérthetővé tételét tekinti feladatának. A hordozó közeg lehetőségeihez szabva, rövid, de világosan megfogalmazott „magyarázatokat” gyártanak. A cél, hogy az éppen aktuális témákhoz hátteret adjanak, illetve biztosítsák a megértéshez szükséges összefüggéseket. Természetesen erősen támaszkodnak a vizuális eszközök erejére: előszeretettel használják a fényképek, videók kommunikatív elehetőségeit.
A Közösségi Média Igazgatóság, a feladat nagyságához és összetettségéhez illeszkedő, komoly szervezetre támaszkodhat. Mintegy 60 szakember dolgozik a részlegen, az újságírás, a kommunikáció megannyi részterületének szakértői. A soknyelvűség alapkövetelmény a divízió outputjában. Ennek megfelelően 9 nyelven szolgáltatnak közösségi média tartalmakat, és nyelvenként legalább két főállású munkatárs kizárólag az adott nyelvű tartalmak előállításáért felel.
Az ENSZ újmédia részlege, a ma már „hagyományosnak” tekinthető platformok mellett új, innovatív eszközökkel is kísérletezik. Különösen nagy lehetőséget látnak a virtuális valóság alkalmazásában: az elmúlt években több figyelemre méltó VR-filmet gyártottak (persze, nagy televíziós, vagy médiacégekkel koprodukcióban). Virtuális bepillantást engedtek nézőiknek a krízisövezetek mindennapjaiba. Egy másik VR-film az ENSZ békefenntartó misszióinak sokszor veszélyes munkáját mutatta különösen átélhető formában. Egészen speciális alkalmazásai is akadnak a virtuális technológiáknak: ennek az eszköznek az életszerűségével, személyes átélhetőségével készítik fel például a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt megjelenő szemtanukat a várható eljárásra.
Az emergens technológiák alkalmazásának egy másik ígéretes területe a robotizált tájékoztatás, illetve ügyfélszolgálat. A chatbotoktól, azaz a mesterséges intelligencia alapú beszélgető alkalmazásoktól például komoly eredményeket várnak, nem csupán a gyakori kérdések megválaszolásában, de akár kampányüzenetek továbbításában is.
Engaging a Connected World. Q&A with Nancy Groves, UN Head of Social Media; Scott Nolan Smith; Clyde Group; 2018. szeptember 28.

KÖNYVSZEMLE – ÚJ MEGJELENÉS
Veale, Tony – Cook, Mike (2018): Twitterbots. Making Machines that Make Meaning. Cambridge-London, The MIT Press
Az előző cikkünk zárógondolata tulajdonképpen átvezet mai könyvajánlókhoz. Magyarországon ugyan nem túlságosan elterjedt, ám a világban töretlen népszerűségnek örvend a közösségi média ökoszisztéma „kistestvére, a Twitter. A digitális diplomácia világában mindenképpen. Vezető politikusok, miniszterek, diplomaták, követségi médiások előszeretettel használják ezt a mikroblogot gyors, nagy erejű, széles elérésű kommunikációs csatornaként, és jelentőségét jól mutatja, hogy az e-külkapcsolatok egyik közkeletű elnevezése – „Twitter-diplomácia”.
A jelek szerint azonban nem árt némi óvatosság. Ha a felhasználó, akinek most felkeltettük az érdeklődését, fiókot nyit a Twitteren, tallózni kezd a hírfolyamokban, érdekes megszólalókat kezd el figyelni – könnyen meglepetés áldozatává válhat! Előfordulhat ugyanis, hogy az a „szakértő”, akinek a közleményeit követni kezdjük, vagy „aki” egyre-másra lájkolja az üzeneteinket – az valójában egy speciális alkalmazás, egy Twitterbot csupán. Az erre a hétre ajánlott könyv, a dublini kompjúter tudós, Tony Veale, és Mike Cook mesterséges intelligencia szakértő izgalmas munkája ezeket a számítógépes szoftvereket mutatja be, amelyek hamarosan szinte kibogozhatatlanul fonódnak bele Twitteren folyó eszmecseréinkbe.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor