„Ha valami nincs rendben, tehát jogilag nem tiszta a szabályozás, az mindig megteremti a lehetőségét annak, hogy az előnyöket kiaknázzák. Az a tapasztalatom, hogy ebben a kórházak csak nagyon szolidan érintettek, inkább a magánellátók egyéni ambíciói érvényesülnek – mondta lapunknak Kásler Miklós, amikor az állami- és a magánegészségügy szétválasztásáról kérdeztük. Az emberi erőforrások minisztere elmondta, a Nat bevezetésének határideje tartható…
– Hivatalosan is kinevezték Horváth Ildikó tüdőgyógyászt, az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet orvosigazgatóját egészségügyi államtitkárnak. Miért őt választotta?
– Horváth Ildikó rendkívül magasan képzett orvos, aki fiatalon megszerezte a PhD fokozatot, illetve a Magyar Tudományos Akadémia doktori címét. Változatos pályafutása volt és angolszász nyelvterületen is élt, ahol magas szintű kutatásokat végzett. Dolgozott korábban az egészségügyi minisztériumban, így közigazgatási tapasztalata is van. Később a Korányi főigazgató-helyettese lett, majd a Semmelweis Egyetem professzoraként a népegészségügy szakértője. Értékítélete és etikai viszonyai a legfelsőbb emberi minőséget képviselik. Csak a legjobbakat tudom róla elmondani.– Nagy Anikónak, Horváth Ildikó elődjének mit lehet tudni a sorsáról? Valóban visszakerül a Heim Pál élére?
– Igen.– Sajtóhírek szerint a lemondásának egyik oka, hogy nem volt gördülékeny a kommunikációja a tárcavezetéssel. Így volt?
– Ezt sem Nagy Anikó, sem én nem nyilatkoztuk egyetlen médiumnak sem. Tehát ez vagy fikció, vagy találgatás, vagy az események tudatos elferdítése.– Friss adat a Magyar Államkincstártól, hogy a kórházak össz-adósságállománya negyvenhatmilliárd forintnál tart idén, csak augusztusról szeptemberre négymilliárddal nőtt a tartozás. Mit tudnak kezdeni a helyzettel?
– Fontos, hogy a tendenciát is lássuk: 2010 óta százharmincmilliárdról nagyjából harmadára sikerült lecsökkenteni a kórházak év végi adósságát. Az állam, mint tulajdonos, helyt kell, hogy álljon a működésért, vagyis, az egészségügynek működnie kell a nehézségekkel és esetleges hibákkal együtt is. Ahhoz, hogy világosan lássuk, hogy néz ki a kórházak gazdálkodása és pénzügyi fegyelme, a tárca szeptember elején vizsgálatot indított az ismert problémák alapján, amelyekre néhány héttel később az ÁSZ-jelentés is rámutatott. Szeretnénk tudni, hogy a leggyengébben gazdálkodó, legnagyobb deficitet felhalmozó kórházaknál mi okozza a problémát. Ennek oka lehet a helytelen gazdálkodás, az alulfinanszírozás, az úgynevezett tvk-kontingensek szerencsétlen elosztása, és még hosszan lehetne folytatni a sort. Ha rendbe tudjuk tenni a pénzügyeket, és meg tudjuk határozni, hogy az egészségügynek mi a kívánatos struktúrája, továbbá a tevékenységek miként oszlanak meg az ellátórendszer és a progresszivitás különböző szintjein, akkor tudjuk megmondani, milyen költségvetésre van szükség. Bízom benne, hogy az öt nemzeti egészségprogram és a készülődő Nemzeti Népegészségügyi Program, illetve az előrehaladott állapotban lévő alap- és sürgősségi ellátási terv pontosan tükrözi majd, hogy mi az ellátási feladat és az milyen struktúrát, finanszírozást igényel. Nagyon remélem, hogy a két irányból elindított folyamat néhány hónapon belül összeér.– Az említett vizsgálat mikorra zárul?
– Szeretném, ha jövő év elejére véget érne. Nem kis feladatról beszélünk, az egészségügyi államtitkárság eredeti elképzelése szerint a vizsgálat csak 2020-ra zárult volna le. Ez nem megfelelő, az egészségügyet tempósan kell átalakítani, a jelenlegi viszonyokat nem lehet konzerválni, hiszen az mindig ugyanezt a deficitet hozza majd. Sőt, azt sem tudjuk a lezárásig megmondani, hogy ennek mi az oka.– Említette a kórházakban lezajlott állami számvevőszéki vizsgálatot, aminek az eredménye akkor éles reakciókat váltott ki a kórházigazgatókból. Sikerült azóta velük ezzel kapcsolatban egyeztetni?
– Az ÁSZ-jelentés nem vádakról szólt, megvizsgálta a kórházak működését. Intézetvezetőként korábban minden ilyen eredményt megköszöntem, mert felhívta a figyelmemet arra, hogy esetleg valami nincs rendben. Azért tettük az ÁSZ-jelentés mellé a minisztérium vizsgálatát, hogy ne csak a Számvevőszék, hanem az ellátórendszer szempontjai szerint is áttekintsük a kórházak gazdálkodását. Nem csak pénzügyi vetület van ugyanis, hanem például az a kényszer is, hogy el kell látni a betegeket.– Azt mondta, a vizsgálat jövőre készül el. Addig a kórházak finanszírozásán nem változtatnak?
– Sok minden lezajlott az elmúlt hónapokban, sok előterjesztés már az utolsó fázisában van. Gondolok itt például az alap- és sürgősségi ellátás megújítására. Ez már önmagában átrendezi a feladatköröket és a tevékenységeket, így a finanszírozásban is hoz majd változást. A végső állapotot még nem lehet meghatározni, elhamarkodottan nem szabad dönteni. Ugyanakkor érzem az idő szorítását, a problémát minél hamarabb meg kell oldani.– Annak idején Ónodi-Szűcs Zoltánnak volt egy elképzelése arról, hogy az egyetemek mintájára bevezetnék a kórházi kancellári rendszert. Az intézményvezetők akkor ennek mereven ellenálltak, így a kérdést az azóta már lezajlott választások utánra halasztották. Szerepel a tervei között?
– Híve vagyok a kancelláriának az egyetemek esetében, de az egészségügy nem ugyanaz, mint a felsőoktatás. Természetesen a kórházak gazdasági helyzetének megoldásakor a kancellári rendszert is figyelembe kell venni, de nem csak annak bevezetésével lehet elérni a pénzügyi fegyelmet. Ahhoz módszertant kell adni, amit aztán lehet ellenőrizni. A kórházakban már dolgoznak a költségvetési felügyelők.– Sokszor beszélt már arról, hogy fontos célja a magán- és az állami egészségügy szétválasztása. Nyilvánvaló, hogy ez nem egy keddről-szerdára lebonyolított változtatás. Mégis, mi lesz a folyamat első, konkrét eleme?
– Sok pontja van a két terület szétválasztásának, amin jelenleg is dolgozunk. Az összefonódás erős és mélyen gyökerezik, egy lépésben nem szétválasztható. A kormány álláspontja világos: az egészségügy nem üzlet. Mi ellenezzük a fizetős egészségügyi ellátás beemelését a közegészségügybe. Mi nem többszintű, hanem egységes állami ellátási rendszerben gondolkodunk, ahol a közegészségügy keretein belül mindenki számára biztosított minden típusú ellátás díjmentesen. Ezért a kormány nem szűkíteni, hanem bővíteni akarja az ingyenesen elérhető ellátások körét. A fizetős szolgáltatásoknak pedig a magánkórházakban van a helye. Az egészségügyre fordított minden egyes forintot a betegellátás színvonalának emelésére szánunk. A szétválasztási folyamatnak egyébként részei a törvényhozási feladatok, finanszírozási változtatások és szervezési kérdések. A központi elem mégis az, hogy meg kell határozni, kik dolgoznak a magánellátásban és a tevékenységüket pontosan hol végzik és pontosan mit csinálnak? Állami kórházakban vagy azokon kívül? Elképzelésem szerint ugyanis a magánellátásnak mindenképpen ezeken az intézményeken kívül kell történnie. Felmerül az a kérdés is, hogy, ha valaki a magán- és az állami szférában egyaránt praktizál, akkor a munkaideje hogyan alakul, van-e átfedés a kettő között. Fontos azt is tudni, hogy milyen betegek mennek a magánellátásba és ott megkapják-e a szükséges és megfelelő minőségű ellátást? Ennek ismeretére azért van szükség, hogy ne forduljon elő az, hogy valaki a magánellátónak fizet, majd később az állami szektorban gyógyítják meg. Ezeket tételesen, tevékenységenként kell végignézni.– Mi az oka annak, hogy mára ez a két terület ilyen mértékben összemosódott?
– Ha valami nincs rendben, tehát jogilag nem tiszta a szabályozás, az mindig megteremti a lehetőségét annak, hogy az előnyöket mindenki kiaknázza. Az a tapasztalatom, hogy ebben a kórházak csak nagyon szolidan érintettek, inkább a magánellátók egyéni ambíciói érvényesülnek.
…
Ugyancsak nagy eredmény, hogy már zajlik az egészségügyi szakdolgozók további béremelésének előkészítése, a 2016-19 közötti 65 százalékos béremelést követő újabb, jelentős, több évet átfogó béremelésben gondolkodunk.– Társadalmi vitára bocsájtották az augusztusban bemutatott új Nemzeti Alaptantervet (Nat). A dokumentum végleges formáját a tervek szerint 2019 szeptemberétől vezetnék be. Tartható az időpont?
– Jelenleg összegezik a társadalmi egyeztetésen beérkezett véleményeket, majd átdolgozva kerül a közigazgatási döntéshozatalba és a kormány elé. Egyelőre tartjuk az ütemet, de olyannak kell lenni, hogy valóban magas színvonalat képviseljen, és eleget tegyen az elvárásoknak. A társadalmi vita és a beérkezett vélemények figyelembe vételével szeptemberben már megkezdődött a módosítás, ebben a hónapban pedig a kerettanterv javaslatát dolgozzuk ki. A Nat korrekciókat megfelelőnek érzem, bár rengeteg helyről érkezett észrevétel, például az erdélyi és az ausztráliai magyar pedagógusoktól is.– Az Európai Bizottság oktatási monitort adott ki, ennek alapján a magyar diákok későbbi foglalkoztatottsága az uniós átlag felett van, több mint nyolcvan százalék.
– Ez engem nem lepett meg, a magyar oktatási rendszer emellett is számos eredményt tud felmutatni, ez csak egy paraméter. Például nemrég Kanadában nyert diákolimpiát egy magyar tanuló. De a magyar felsőoktatás is legendásan jó, elég csak az itthon tanuló külföldi hallgatók arányát megnézni.– Hogy látja, tartja is ezt a szintet a felsőoktatás?
– A területen jelentős fejlesztések zajlottak és még lesznek is, tehát minden garancia megvan rá. Persze az oktatás is olyan, hogy bárki bármit mondhat róla, és azt is elfogadom, hogy sok szubjektív szempont is szerepet játszik. Ennek ellenére mindenkinek azt javaslom, hogy próbálja a tényeket és a kedvező jelentéseket is figyelembe venni, mert léteznek…”
Forrás:
„Az egészségügy nem üzlet”; Jobbágyi Zsófia; Magyar Hírlap; 2018. október 19.
