Skip to main content
egészségügyközigazgatás: magyar

Az a cél, hogy négy óránál tovább senkinek ne kelljen várnia a sürgősségin – mondta az egészségügyi államtitkár

Szerző: 2018. december 17.No Comments

„Horváth Ildikó: A szakorvoshiány viszonyítás kérdése, Hollandiában alig több mint kétszáz tüdőgyógyász dolgozik, Magyarországon hatszáz. Akkor van elég belőlük itthon vagy nincs?

Azt szeretnénk, hogy négy óránál többet ne kelljen várni a sürgősségi osztályokon az ellátásra, így ehhez fogjuk igazítani a finanszírozást – mondta lapunknak adott interjúban Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár, akit a pszichiátriai ellátásról és a fővárosi súlyponti kórházak kialakításáról is kérdeztünk. Beszélt arról is, hogy Magyarország minden híresztelés ellenére jól áll a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos adatok terén.

–  Rövid időn belül, szűk négy hónap után távozott székéből az elődje. Sokat kellett győzködni, hogy elvállalja az egészségügyi államtitkári posztot?
–  Nem nagyon gondolkodtam rajta, rögtön elvállaltam. Számomra fantasztikus kihívást jelent és megtisztelő is. Hiszek abban, hogy ebből a székből is hozzájárulhatok ahhoz, hogy a magyar emberek egészségesebbek legyenek.

–  Az utóbbi időben többször szóba került, hogy nehéz egy egészségügyi intézmény vezetőjeként az államtitkárság élére kerülni, hiszen egészen más a nézőpont. Min kellett változtatnia?
–  Az üléspont meghatározza az álláspontot, ez a gyakorlatban is így van. Ettől az asztaltól azt kell néznem, hogy milyen az egészségügyi ellátás. Amikor orvosként dolgoztam, akkor pedig arra kellett figyelnem, hogy az előttem álló beteg számára mi a lehető legjobb terápia, és azt hogyan tudom neki biztosítani. Alapvetően azonban ugyanaz a cél: azt szeretnénk, hogy a beteg, akinek a sorsa a mi kezünkben van, minél hamarabb meggyógyuljon, sőt meg se betegedjen. Legyen több az egészségben eltöltött évek száma. Egy államtitkár fe­ladata, hogy minél pontosabban, minél kevesebb jogszabállyal biztosítsuk a működést, ami jó minőségű ellátórendszert eredményez.

–  A közelmúltban jelentős szakdolgozói béremelést jelentett be a tárca. Kik részesülhetnek ebben?
–  Az egészségügyi szakdolgozók – ápolók, szakápolók, diplomás ápolók, asszisztensek, szakasszisztensek, szülésznők, dietetikusok, gyógytornászok, körülbelül 78 ezer fő –, a nem egészségügyi főiskolai szintű végzettséggel rendelkező dolgozók – logopédusok, gyógypedagógusok – és az alapellátásban foglalkoztatott védőnők, utóbbiak körülbelül ötezren vannak. A kormány négy év alatt négy lépcsőben emeli a bérüket: 2019-ben esedékes a nyolcszázalékos szakdolgozói béremelés, és a védőnők is bekerülnek a szakdolgozói bértábla hatálya alá. Tovább emelkedik 2020 és 2022 között az egészségügyi szakdolgozók bére, ami 2022-re összesen 72 százalékos béremelkedést jelent. Emellett több, az egészségügyet pozitívan érintő kérdést is elfogadott a kormány, köztük az alapellátás és a sürgősségi ellátás átalakításának koncepcióját, valamint az öt nemzeti egészségprogramot.

–  Az elmúlt hónapokban az országban több sürgősségi osztályon is felmondtak orvosok, a sor Zacher Gáborral kezdődött, aki a Honvédkórházból távozott. A sürgősségi ellátás reformját Kásler Miklós már hivatalba lépésekor a legfontosabb feladatai közé sorolta. Lesz változás még idén?
–  A kormány november végén elfogadta a koncepciót, tehát hamarosan konkrét lépések is történnek. A sürgősségi ellátóhelyek mindig indikátorai az egészségügynek, bemutatják azt a terhelést, amely a dolgozókra nehezedik és azt a lakossági igényt, amely a rendszer felé jelentkezik. A sürgősségi betegellátás reformját illetően nagyon komoly előkészítő munka zajlott annak érdekében, hogy a hazai igényekre jobban reagáló ellátórendszert alakítsunk ki. A nyugati országoknak van egy jó gyakorlatuk arra, ha valaki úgy megy a sürgősségi osztályra, hogy nem igényel azonnali kezelést – például egy több napja halogatott problémára keres megoldást –, mégpedig hogy a sürgősségi ellátóhelynek szerves része egy akut alapellátó egység. Itt egy háziorvosokból, mentőtisztekből, ápolókból álló team dolgozik, amely azokat a betegeket látja el, akik tényleg csak egy sürgőssé vált receptért jöttek, vagy nincsenek életveszélyben. A lényeg, hogy ellátatlanul senki se távozzon, ugyanakkor azt sem szeretnénk, hogy a „kisebb” esetek ráterhelődjenek a szakmailag magasan képzett, maguk mögött komoly technikai tudást mozgató emberekre, akiknek a traumás, akut helyzetekben kell helytállniuk.

–  Ha jól értem, a háziorvosi ügyeletről beszél, amely már létezik mint ellátási forma.
–  Igen, de mégiscsak úgy tűnik – a háziorvosi ügyelet létezésével együtt –, hogy a betegek egy része vagy kikerüli az alacsonyabb szintű ellátást, vagy elégedetlen a kezelésével. Vannak már itthon pozitív példák arra, hogy egy helyen működik az alapellátó ügyelet és a sürgősségi osztály. A mostani jogszabálytervezet egyik legfontosabb része, hogy biztosítsuk, hogy ha valaki bekerül a sürgősségi ellátásba, egy meghatározott időablakon belül megkapja a kezelését. Természetesen tömegbaleset esetén vagy az influenzaszezon közepén, tehát szélsőséges esetben lehet eltérés, de átlagos napokon tudni kell teljesíteni ezt az elvárást.

–  Mekkorára tervezik az időablakot?
–  A sürgősségi szakma az úgynevezett triage rendszer szerint működik, tehát súlyossági kategóriák alapján. Mindegyik ilyen kategória esetében meghatározza azt is, hogy mennyi időn belül kell adott betegnek ellátást kapnia. Arról egyeztettünk, hogy a leghosszabb idő, ami a beteg beérkezésétől a kezelés kezde­téig eltelik, legfeljebb négy óra legyen. Ennek adott hónapban átlagos terhelés mellett folyamatosan teljesülnie kellene. Azt szeretnénk, hogy négy óránál ne kelljen többet várni, ehhez fogjuk igazítani a finanszírozást. Bízom benne, hogy mindezeknek érezhető jelei lesznek a jövő évben a betegek számára is. Az orvosok távozásáról pedig annyit, hogy bár Zacher Gáboré igen hangos volt, rajta kívül pedig Orosházán történt még hasonló eset, azóta viszont nem hallani ilyesmiről. Személyesen is jártam a Honvédkórházban egyébként, és azt láttam, hogy megfelelő módon, gyors tempóban rendezték az orvoshiányt. A felmondásoknak nem mindig drámai okai vannak, lehet mögöttük családalapítás vagy megváltozott életkörülmények is, ezek mindig változó tényezők, nem csak az egészségügyben.

–  Ahhoz, hogy négy óra legyen a maximális várakozási idő, nemcsak infrastruktúra és megfelelő finanszírozás, hanem megfelelő számú orvos, ápoló is szükséges. Ez a feltétel adott?
–  Olyan előfordul, hogy valahol aránytalanság van a dolgozók száma és az ellátandó terület nagysága között, ezt természetesen meg kell oldani. Fontos azokról a kollégákról is beszélni, akik nem orvosi végzettségűek, de szerves részei az ellátásnak, és erre nagyon jó példa egy mentőteam. Annak része pél­dául a mentőtiszt is, aki magasan képzett, kiváló felkészültségű kolléga, de nem orvos végzettségű. Ennek ellenére a szaktudásával ugyanúgy életet ment, és traumás akut helyzetben többet ér a tudása, mint a mentőt hívó orvosé. A lényeg, hogy nem feltétlenül az orvosok számában, hanem teamekben érdemes a humánerőforrást megállapítani.

–  A legnagyobb probléma országosan az orvostársadalom öregedése és a középkorú szakorvosok hiánya. Nem mellékes – bár a helyzeten nem változtat –, hogy ez nem magyar sajátosság, hanem európai jelenség.
–  Attól függ, hogy mihez viszonyítjuk. Hollandiában az egészségügyi rendszerben alig több mint kétszáz tüdőgyógyász dolgozik, Magyarországon hatszáz. Most akkor van elég belőlük itthon vagy nincs? Hollandiának másképp működik az ellátórendszere, a háziorvosok például nagyobb kompetenciával bírnak. Japánban komolyan gondolkodnak azon, hogy a kevésnek tartott szakdolgozói létszámot robotizált eszközökkel fogják pótolni, keresik azokat a technikai vívmányokat, amelyek az ember által elvégezhető működést pótolják. Európában a becslések szerint egymillió egészségügyi dolgozó, orvos, ápoló hiányzik majd a rendszerből. Itthon ebből a szempontból valóban javulnak a tendenciák, az orvosszám ha lassan is, de növekszik, kevesebben mennek már külföldre. A nővérek esetében eleve kicsi a külföldre vándorlás, ott más a probléma. Család mellett ápolónak lenni nagyon nehéz pálya, ezért igyekszünk ezt valahogy kompenzálni a fizetések emelésével, ösztöndíjakkal, plusz bölcsődei, óvodai helyekkel, hogy munka mellett könnyebb legyen a gyermeknevelés.

–  Az elmúlt hetekben címlapra került, hogy megszüntetik a Merényi kórház pszichiátriai osztályát és áthelyezik az OPAI-ba, az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetbe. Igaz a hír?
–  A tervezésünk középpontjában most Budapest egészségügyi ellátásának átalakítása áll, amelyről a tervek már jól ismertek. Van három nagy centrumkórház Észak- és Dél-Pesten, valamint Dél-Budán, és kezd körvonalazódni, hogy Észak-Közép-Budán is kialakítunk egy pillért, amely erős sürgősségi ellátással nagy területet fed majd le.

–  Ez lesz a János kórház.
–  Igen. Ezeken túl van egy másik vállalás is, ami különösen Kásler Miklós miniszterségével vált igazán hangsúlyossá, vagyis hogy az az intézeti hálózat, ami a nagy népegészségügyi jelentőségű betegségcsokrok valamelyikét tudhatja saját szakterületének, azaz például a daganatos, a szív- és érrendszeri, mozgásszervi megbetegedéseket. Ezek közé sorolható mint országos intézet az OPAI is. Ebben az átrendeződésben esett szó arról is, hogy a pszichiátriai betegek számára mi a legmegfelelőbb ellátási modell. A Merényi kórház a dél-pesti centrumhoz tartozik, amelynek a nyertes tervpályázatát december közepén hirdetik ki. Az intézménynek pontosan meg kell terveznie, hogyan fog zajlani a területén az ellátás, majd elindulhat az építkezés vagy infrastruktúra-fejlesztés.

–  A cikk szerint bejelentették az osztályon dolgozóknak, hogy év végével megszűnik a munkahelyük.
–  Az év végével nem szűnik meg az osztály, a főváros pszichiátriai ágyainak száma változatlan marad.

–  A Nyírő Gyula Kórházban működő OPAI tulajdonképpen a 2007-ben, a Gyurcsány-kormány alatt bezárt Lipót utódja. Hogyan értékeli, tovább tudta vinni azt a tudományos és gyógyító munkát, amely a Lipóttal annak idején megszűnt?
–  A Lipót felszámolása a pszichiátriai és a neurológiai ellátás szempontjából is drámai esemény volt. Hatalmas vákuum keletkezett, és évekre komoly betegellátási problémákat eredményezett. Amikor 2010-ben elkezdtünk arról beszélni, hogyan lehetne ezt helyrehozni, már látszott, hogy a hajdani OPNI-t nem lehet újranyitni. Valami mást kellett kitalálni, ami a Lipót módszertani erejét pótolja. Erről nagyjából fél–egy év alatt komoly szakmai párbeszédet követően döntés született, vagyis hogy a hiánypótló egységeket a Nyírőben alakítsuk ki, ahol egyébként kiváló, nemzetközi szinten is elismert munka folyik. Az OPAI megnyitása óta eltelt már öt–hat év, így időszerű lehet értékelni az eddigi eredményeket és új lendületet adni.

–  A Lipóton működött egy klasszikus zárt osztály, amelyhez hasonló ma már nincs is Magyarországon. Sikerült felszívni azokat a betegeket, akik akkor, 2007-ben ellátás nélkül maradtak?
–  Átalakult a rendszer, ma a zárt osztályt inkább magas biztonságúnak hívják. Az OPAI fejlesztésekor pontosan felmérték, hány ilyen ágyra van szükség. Ezeknek a kialakítása hosszabb folyamat mind infrastrukturálisan, mint humánerőforrás szempontjából. A gumiasztal, a törhetetlen ablak és azok a feltételek, amelyekkel egy épületnek bírnia kell, hogy benne magas biztonságú osztály működhessen, sok pénzbe kerül. Amikor a Lipót megszűnt, a betegek jelentős része más intézményekbe került. Ennek ellenére volt olyan páciens, aki elveszhetett, esetleg ellátatlanul hunyt el. Azoknak, akik erről akkor döntöttek, és akik lebonyolították, komoly felelősségük van ebben. A pszichiátriai szakmának voltak támszámai arról, hány embert láttak el a Lipóton, és ebből kik kerültek be másik intézetbe vagy vesztek el. Volt közöttük olyan, aki hajléktalan lett, és sosem került már vissza a rendszerbe. Az ilyen károkat nem lehet azonnal és maradéktalanul helyreállítani, annyit tudunk tenni, hogy nem hagyjuk, hogy ilyesmi még egyszer előforduljon.

–  A kórházi fertőzésekkel kapcsolatban is elhangzott egy miniszteri ígéret…
–  Nem ígéret volt, hanem a valóság. Már szeptemberben megjelent a rendelet a Magyar Közlönyben. Miniszter úr fontosnak tartotta, hogy az első intézkedések között kerüljön sor a miniszteri rendelet kidolgozására. A cselekvési mechanizmusok jelentős része már ismert a kórházak számára, Magyarország pedig minden híresztelés ellenére jól áll ezen a téren. Persze minden olyan fertőzést, amely megelőzhető, meg kell előzni.

–  A kórházak régi igénye a finanszírozás emelése. Minek alapján döntenek erről?
–  Zajlanak a felmérések erről, ennek része például a bárki által hozzáférhető Állami Számvevőszék-i vizsgálat is. A miniszter úrral együtt elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a kórházak finanszírozását kiszámítható pályára állítsuk. Idén is kormányzati prioritás az adósságállomány csökkentése, valamint a kórházak működési környezetének és a likviditási helyzetének javítása, illetve az egészségügy átláthatóbb működtetése. Ennek értelmében a kormány azonnali ötvenötmilliárd forintos támogatást biztosít a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatók működési támogatására. A 2019-es költségvetés szá­mait már ismerjük, így 2020-tól lehet úgy tervezni a büdzsét, hogy abban már szerepeljen a megfelelő finanszírozásemelés. Ez egyébként nem önálló része az egészségügyi költségvetésnek, a szak- és az alapellátással is szorosan összefügg.

–  Ónodi-Szűcs Zoltán korábbi államtitkár vezetett be egy olyan lehetőséget a kórházaknak, hogy az év végi adósságrendezésen túl pályázhattak gazdasági hatékonyságnövelő programok finanszírozására is. Ettől az intézkedéstől az elődje azt várta, hogy az adósságok nem emelkednek majd összességében húszmilliárd forint fölé, ám ez idén már biztosan nem teljesül. Mi ennek az oka?
–  A koncepció nagyon jó, támogatom. Az adósságállomány okait vizsgáljuk. Azt tudjuk, hogy a hatékonyságnövelő csomagokat az intézmények egy része négy-öt éves távlatokban tervezte, tehát ezek hatása még nem tetten érhető. Ennek ellenére még ha nem is látszik kívülről, vannak nagyon pozitív példák. Mindemellett el kell ismerni azt is, ha valaki kijön a költségvetéséből és megfelelő minőségű ellátást biztosít belőle. Azt pedig szigorúan kell kezelni, ha egy kórház ezt nem tudta teljesíteni, és mindenképpen vizsgálni kell az okait.”

Forrás:
„Lassan ugyan, de nő az itthon karriert építő orvosok száma”; Jobbágyi Zsófia; Magyar Hírlap; 2018. december 14.