Az amerikai törvényhozás új jogi szabályozással készül életet lehelni az USA digitális kiberdiplomáciai erőfeszítéseibe
Most csütörtökön új törvényjavaslatot terjesztett be az amerikai Képviselőház Külügyi Bizottságának két (republikánus, ill. demokrata) vezetője. A „2019. évi Kiberdiplomáciai Törvény” néven benyújtott jogszabály persze ismerős lehet Hírlevelünk olvasóinak. Az amerikai diplomácia – és tágabb értelemben az USA különféle kormányzati szervezeteinek – kibertérrel kapcsolatos álláspontját, politikáit körvonalazó, szabályozó és szervező törvényalkotás ugyanis hosszabb ideje már, hogy az USA jogalkotóinak napirendjén szerepel.
Tavaly nyáron már kész, kiforrott törvényszöveggel rukkolt elő a Képviselőház, amit nem sokkal később – ahogy arról Hírlevelünkben akkor beszámoltunk – a Szenátus is jóváhagyott. A képviselők most azonban a törvénytervezet ismételt beterjesztése mellett döntöttek. A jogszabály főbb keretei, sőt még szövegezése is lényegében szorosan követi az előző évi változatot, ám néhány – szerintünk lényeges – ponton eltér attól, ami magyarázattal szolgálhat a látszólag felesleges „újrázásra”. A különbségek-módosítások ritka bepillantást engednek számunkra az USA Külügyminisztériumán belüli szakmai-politikai csoportosulások eltérő álláspontjába.
A törvény egyik legfontosabb rendelkezésével új szervezeti egységet létesít a Külügyminisztériumon belül az Egyesült Államok kibertérrel kapcsolatos nemzetközi politikájának tervezésére, menedzselésére, képviseletére. Figyelemre méltó mindjárt az új részleg elnevezése: míg a tavalyi törvényszövegben Kibertér- és Digitális Gazdaságügyi Iroda (Office of Cyberspace and Digital Economy) szerepelt, a most benyújtott változatban Nemzetközi Kibertérügyi Politikák Irodája (Office of International Cyberspace Policy)elnevezéssel szerepel immár. Ez a látszólag formális változás jól tükrözi a gazdasági lobbi, a kibertérrel kapcsolatos szabályozásokban, politikákban és nemzetközi képviseletekben az üzleti érdekek primátusát hirdető szakmai-politikai körök hátrébb szorulását.
Az amerikai Külügyön belüli belső csoportérdekek átrendeződésére, a nemzetbiztonsági lobbi relatív megerősödésére utalhat a törvénytervezet megannyi megfogalmazása is. Miközben a szabályozás értelmét, célját a nemzetközi kibertér áttekinthetőségének, nyitottságának, szabadságának képviseletében és védelmében definiálja a törvénytervezet, s ebben az összefüggésben az erősödő orosz és kínai korlátozó törekvések visszaszorítását jelöli meg elsődleges feladatként, ugyanezek a szempontok kissé más megvilágításban jelennek meg azokban az esetekben, ahol az USA nemzetbiztonsági érdekei forognak (vagy foroghatnak) kockán. Ott van például a titkosítás kérdése: ma már a jelentősebb kibertérbeli tranzakcióknál a megbízható titkosítás alapfeltétel a szolgáltatások, illetve egyéb üzletek jelentős elterjedéséhez. Ugyanakkor az ilyen széles körben hozzáférhető kripto-algoritmusok – vélik más erőcsoportok a tárcán belül – a nemzetbiztonsági kockázatok növekedéséhez vezetnek. Az új tervezet kritikusai azt is kiemelik: például az ilyen titkosítási lehetőségek „népi hozzáférhetősége” különösen fontos a személyiségi jogok érvényesülése szempontjából, sőt az online eszközrendszer „demokratikusságának” biztosításához is. Itt ismét átfogó ellentétek körvonalazódnak, tükrözve a Trump kormányzat némileg eltérő felfogását az emberi jogokról, illetve azok érvényesítéséről, vagy éppen nemzetközi szintéren történő támogatásáról. Az új törvénytervezet – fogalmaznak az első értelmezők – egyfajta kompromisszumot kíván teremteni a kibertér használata során az üzleti-emberi jogi (személyiségi jogi), illetve a nemzetbiztonsági érdekek között.
Az új törvénytervezet egyébként abban is eltér tavalyi elődjétől, hogy az intézményrendszeren belül magasabb szintre kívánja helyezni a kibertérrel kapcsolatos politikák kezelését. Míg korábban a kiberdiplomácia irodáját egy szakmai államtitkár (assistant secretary) alárendeltségébe utalták volna, addig az új törvényszöveg kimondja, hogy a részleget vezető Kiberdiplomáciai Nagykövet rangú diplomata a Miniszter-helyettesnek (Deputy Secretary of State) tartozik beszámolással, illetve előirányozza az (immár majd „Hivatal”, azaz „Bureau” státuszra emelt részleg) közvetlen külügyminiszteri alárendeltségét is.
Az új törvényjavaslat szövege teljes terjedelemben letölthető az alábbi címen: Cyber Diplomacy Act of 2019 (PDF)
New Bill Seeks to Energize American Cyberdiplomacy; Elias Grol, Robbie Gramer; Foreign Policy; 2019. január 24.
Engel, McCaul Reintroduces Cyber Diplomacy Bill; Calvin Biesecker; IIOT Connection; 2019. január 24.
Lásd még korábbi cikkeinket: Visszaállítják az USA Külügyminisztériumában a (nemrég megszüntetett) Kiber-Diplomáciai Osztályt, és Az amerikai State Department továbbra is „digitális ráncfelvarrásra” vár
Ha az új technológiák veszélyeiről van szó, nem biztos, hogy az értelmiségi „kivonulás” a jó megelőzés – vallja a Mesterséges Intelligencia elismert kutatója
Bár a szemlézésben elvünk a frissesség, néha, indokolt esetben, érdemes kicsit visszanyúlni az időben. A mostani hónapok mindent egy kicsit háttérbe szorító fejleménye – itthon éppen úgy, mint máshol a világban – a Mesterséges Intelligencia témájának első helyre kerülése. A tavalyi Infotér konferencián testet öltött Mesterséges Intelligencia Koalíció jóvoltából most már számunkra, magyar kutatók, fejlesztők, szakértők, és mindenekelőtt szakpolitikusok számára sem csupán elméleti témaként jelenik meg ez a kérdés, hanem hamarosan valóságos fejlesztési programokban ölt testet.
Úgy gondoltuk, ez az alkalmas pillanat arra, hogy néhány – ma még nem nagyon firtatott – kérdést végiggondoljunk. Ehhez ajánljuk olvasásra azt az interjút, amely tavaly nyáron jelent meg a mérnöki tudományok nemzetközi fellegvárának számító amerikai MIT egyetem szaklapjában. Egy jó tollú kutatóval, Paul Scharré-val beszélgetett a lap szerkesztője a Mesterséges Intelligencia fejlesztések (és persze ehhez kapcsolódva az ilyen témájú kutatások) árnyoldalairól. Scharre természetesen nem ismeretlen olvasóinknak, hiszen tavaly mi is bemutattuk frissiben megjelent „Army of None” című könyvét, amelyben a Mesterséges Intelligencia fejlesztések egyik legérdekesebb, de bizonyosan a legnyugtalanítóbb területét járta körbe. A most idézett beszélgetésben is ezt a témát folytatták tovább: a Mesterséges Intelligencia fejlesztések katonai (illetve általában védelmi, tehát akár rendőri) alkalmazásainak lehetséges kockázatait puhatolták. Azonnal értjük, mi itt a kérdés: az önállóan cselekedni (dönteni) képes, automatizált fegyverrendszerek működésében, sőt puszta létében rejlő veszélyek.
Az idézett interjúban Scharre két fontos mozzanatra hívja fel a figyelmet. Az első, és legfontosabb, az, hogy a Mesterséges Intelligencia, aminek a perspektívái ma egyre nagyobb eufóriát okoznak, olyan, mint maga a számítástechnika. Ami óriási potenciált teremtett, szabadított fel. De, ugyanakkor roppant sérülékeny is, és ezt ma egyre jobban tapasztaljuk a kiberbiztonság néhol riasztó erodálódásával. A döntéshozók – állítja Scharre – ma elsősorban a káprázatos lehetőségeket látják a Mesterséges Intelligencia katonai alkalmazásaiban is. Pedig az így létrehozott „okos” rendszerek hihetetlenül sérülékenyek, esendők is. A politikusokkal, szakpolitikusokkal meg kell ismertetni, meg kell értetni a Mesterséges Intelligencia technológia óhatatlan korlátait.
És ehhez kapcsolódik a szerző másik észrevétele, gondolata. A technológiai értelmiség nagyjai tavaly több petícióval hívták fel magukra a figyelmet, amikben a katonai (nemzetbiztonsági) célú Mesterséges Intelligencia fejlesztésektől való távolmaradásra szólították fel az értelmiséget. Scharre úgy véli: ez több szempontból sem a megfelelő hozzáállás. A szerző vallja: csak a szakértők, a szakértelmiség képes arra, hogy a döntéseket hozó politikának elmagyarázza a csillogással karöltve járó árnyoldalt is. Ha ők „kivonulnak”, akkor a döntéshozók végképp támasz nélkül maradnak. És ez nem biztos, hogy sok jóval kecsegtet.
Why AI researchers shouldn’t turn their backs on the military; Will Knight; MIT Technology Review; 2018. augusztus 14.
Lásd még korábbi cikkünket: Scharre, Paul (2018): Army of None. Autonomous Weapons and the Future of War
Merkel kancellár búcsút int a Facebooknak
A digitális diplomácia fontos (ma még óhatatlanul legfontosabb), és egyben persze látványos területe a közösségi média platformokon folyó kommunikáció. A szakpolitikus (diplomata), sőt a nagypolitikus, vezető államférfi (vagy nő) merőben újszerű dialógusa. Amelyhez merőben újszerű eszközöket és csatornákat (a mobil eszközöket és digitális csatornákat)használ, merőben újszerű közönséggel (a szélesen vett szakmai-, sőt általános közvéleménnyel) beszélgetve, aminek a során merőben új stílust alkalmaz (rövid, tömör mondatokat, amelyek alapvetően a vizuális kísérő információkra támaszkodva „élnek meg”). Az e-diplomácia ma már átfogóan figyeli, elemzi, összeveti a nemzetközi élet szereplőinek közösségi média jelenlétét, aktivitását. Ezekben a rangsorokban – a dolog jellegénél fogva – az jelenik meg, hogy melyik külképviselet, vagy a nagypolitikai melyik kiemelkedő szereplője jelentkezett az egyes (egyre bővülő számú) közösségi média platformokon.
A múlt héten megjelent egyik legérdekesebb hír ehhez a témához kapcsolódik, ugyanakkor teljes újdonsággal is szolgál. Angela Merkel német kancellár pénteken bejelentette: bezárja Facebook-fiókját. Ez pedig, meggyőződésünk, legalább annyira fontos, mert legalább annyira „beszédes” információ, mint amikor arról értesülünk, hogy egy-egy kiemelkedő nemzetközi személyiség hol nyitott újabb közösségi média jelenlétet. A közösségi terekből való eltűnés talán még fontosabb hír, mint az ellenkezője! A lépés jól mutatja: a német politikus, aki kormányfői tisztségét ugyan hivatali idejének lejártáig meg kívánja tartani, nyilvánvalóan megkezdte visszavonulását az aktív élvonalból. Ez a kis semmiségnek látszó hír, véleményünk szerint, köteteket mesél a kancellár politikai terveiről, ambícióinak alakulásáról. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy Merkel ugyancsak imponáló közösségi média jelenlétet épített ki az elmúlt években, évtizedekben. Facebook oldalán – amelyen egyébként ügyesen vegyítette a hivatalos énjéhez kapcsolódó információkat a messzemenően személyes, tehát a közemberhez könnyen utat találó „kis színes” értesülésekkel – mintegy 2,5 millió követője akadt, ami kiemelkedő teljesítmény az európai politikusi közegben. Természetesen, legalábbis amíg hivatalban van, továbbra sem tűnik el teljesen a közösségi média tereiből, hiszen a német kormány Facebook oldalán megjelennek majd a személyéhez kapcsolódó fontosabb hírek. A tervek szerint Instagram fiókja is tovább üzemel majd, mégis, a politikusnő jól érzékelhetően hátrébb lép most a digitális rivaldafényből.
Merkel bezárja Facebook-fiókját; Ma7/MTI; 2019. február 1.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
