„Az Európai Bizottság közös kutatóintézete (Joint Research Centre, JRC) jelentést tett közzé arról, hogy miképpen használható a blokklánc a digitális kormányzás területén. Mint a szerzők rámutatnak: az elosztott főkönyvi technológia (distributed ledger technologies, DLT), valamint az ennek egy technológiai megoldását jelentő blokkláncok a 2008-as felbukkanás után immár a fősodratú kutatások és szakpolitikák napirendjére is felkerült, nem utolsósorban a Bitcoin-láz sikerén is felbuzdulva. A technológia alkalmazása, illetve annak átalakító, sőt, teremtve romboló (diszruptív) ereje iránt szinte túlfűtött lett a várakozás, és a pénzügyi szolgáltatások után a közigazgatás- és közszolgáltatás-fejlesztésben is elkezdődött a gondolkodás a meghonosítása érdekében. A „Blockchain for digital government” c. jelentés konkrét alkalmazások esettanulmányain keresztül azt vizsgálja, hogy milyen változásokat eredményezett a gyakorlatban a blokklánc-technológia a közigazgatásban és a közszolgáltatásokban ott, ahol ezeket úttörő jellegű projektekben beemelték a közszféra mindennapi gyakorlatába.
A jelentés kiemeli, hogy a blokklánc-technológia a végpontok közvetlen és egyenrangú (peer-to-peer, P2P) összekapcsolásával, a főkönyvi tartalmak megosztásával és a visszavonhatatlan – minden hálózatba kapcsolt végponton látható – üzenetekkel és tranzakciókkal olyan szereplők között is fölöslegessé tette a központi közvetítő és hitelesítő szervezeteket, ahol nincs meg egymás iránt a megfelelő bizalom. A központi szereplő kiiktatásának lehetősége potenciálisan átütő erejű gazdasági és politikai következményekkel járhat. Az ebben rejlő alkalmazási lehetőségekre a kormányzatok figyelmét is egyre inkább felfigyelnek, úgy tekintve a blokklánc-technológiára, mint olyan új informatikai infrastruktúrára, amely nem csak a közigazgatáson belüli információáramlást javítja, hanem a közigazgatás, az üzleti vállalkozások és az állampolgárok között is, megtámogatva több kormányzati funkciót és szolgáltatást. Ebbe a körbe olyan szolgáltatások tartozhatnak, mint az állampolgári adatok rendelkezésre állásának biztosítása, állami nyilvántartások futtatása, az elektronikus szavazás támogatása, gazdasági tranzakciók lehetővé tétele, a piacok szabályozói áttekintése, az adóelkerülés (az EU-n belül kiemelten az áfával kapcsolatos visszaélések) elleni küzdelem, valamint a közpénzek elosztása olyan területeken, mint a segélyek, támogatások, szociális transzferek és a nyugdíjak.
A szerzők felhívják rá a figyelmet, hogy a digitális kormányzás, mint a közigazgatás-tudományok legkorszerűbb koncepciója többet jelent, mint annak elődje, az e-kormányzás paradigmája. Utóbbi egyszerűen a közigazgatási szolgáltatások digitalizációját jelenti, míg a digitális kormányzás ennél többet: új közszolgáltatásokat és szolgáltatási modelleket, amelyek emelő erőként használják fel az új digitális technológiákat, valamint a közigazgatási és a személyes adatvagyont. Az új paradigma felhasználó-centrikus, agilis és innovatív közszolgáltatásokat biztosít, amit a blokklánc, mint az egyik leginnovatívabb digitális technológia is támogatni tud.
A jelentés hét konkrét esettanulmány elemzése során a következő kutatási kérdésekre keresi a választ:
- Milyen közigazgatási tevékenységeket tud kiszolgálni a blokklánc-technológia, és mire használják aktuálisan a kormányzati apparátusban?
- Milyen előnyökkel jár a blokklánc a digitális kormányzás terén, különösen a polgárok javára?
- A jelenleg futó projekteken belül melyek azok a blokklánc-szolgáltatások, amelyek kinőhetik magukat a jelenlegi kereteiken túl is?
- Milyen szakpolitikai cselekvések kellenek ahhoz, hogy a technológiában rejlő előnyöket teljes mértékben ki lehessen aknázni a társadalom és az emberek javára?
A jelentés megállapítja, hogy a blokkláncok mindhárom fő funkciója: a hitelesítés, az adatbázis-megosztás és a munkafolyamat-automatizálás egyaránt jól tud hasznosulni a közigazgatás működésében. A leginkább előrehaladott a hitelesítés, mivel a diszruptívabb megoldások gyakran ütköznek abba a korlátba, hogy nem kompatibilisek a jelenlegi adminisztratív folyamatokkal vagy előírásokkal. Tapasztalat szerint azok a projektek jutnak el érettebb fázisba, amelyeknél az érdekeltek köre kevésbé összetett, irányítása pedig centralizáltabb. A már működő szolgáltatások valós üzleti igényekre adnak választ, aktív közigazgatási és erős technológiai partnerséggel, jellemzően platform-semleges nyílt forráskódú szoftverekre építve. Az esettanulmányokból kiderült, hogy a blokklánc-alkalmazások mindig csak egy rétegét jelentik a fejlettebb szolgáltatásoknak, valamely hagyományosan szabályozott és nem megosztott, központosított adatbázishoz kötve. Közös jellemző, hogy a személyes adatokat mindig a láncon kívül tárolják, és ha a megfelelő engedély birtokában a láncon belülre kerül, az csak titkosítva történhet. A tranzakciós áteresztőképesség a tapasztalatok szerint nem számít szűk keresztmetszetnek, mivel a blokkláncok engedélyhez nem kötött protokollját eleve úgy tervezték, hogy az javítsa az áteresztőképességet. Fontos megállapítás, hogy a blokklánc-technológiák egyelőre nem fenyegetik a közintézmények közvetítő szerepét, inkább kiegészítik vagy csak részlegesen helyettesítik azokat. Mindezekkel együtt a blokklánc-alapú szolgáltatások széleskörű előnyökkel járnak, javítva a folyamatok hatékonyságát, növelve a nyilvántartások megbízhatóságát, erősítve a közbizalmat az intézmények iránt.
A jelentés végén a szerzők levonják a következtetést, hogy a közigazgatásban és a közszférában a blokkláncnak egyelőre sem átalakító ereje, sem diszruptív hatása nincs. Nem figyeltek meg sem új szolgáltatási modelleket, sem a közszolgáltatások új generációjának felemelkedését, ahogy a közvetítő intézmények szerepének gyengülését sem. A blokklánc-technológia alkalmazása ugyanakkor így is jelentős járulékos előnyökkel jár a közszolgáltatások biztosításában a biztonság erősítése és a hatékonyság javítása révén. Javítja a közintézmények megbízhatóságát az adatnyilvántartásban, a szervezetek ökoszisztémájában pedig – az adat-konzisztencia megteremtésével – segít meghaladni a hagyományos szervezeti határokat az adat-silók áthidalásával, összhangban az egyszeri adatbekérés (once-only principle) elvével.
A blokklánc átalakító erejének felszabadításához a szerzők szerint annak az inkompatibilitásnak a feloldására van elsősorban szükség, ami blokklánc-alapú megoldások, valamint a meglévő jogi és szervezeti keretek között állnak fenn, ami egyben az egyik legfontosabb szakpolitikai feladatot is kijelöli a létező folyamatok, szervezetek és struktúrák átalakításával.”
Forrás:
Blockchain for digital government; David Allessie, Maciej Sobolewski, Lorenzino Vaccari; Európai Bizottság; Joint Research Center; ISBN: 978-92-76-00581-0 (online), 978-92-76-00582-7 (print), ISSN: 1831-9424 (online),1018-5593 (print); 2019
Letöltés .pdf-ben
