Skip to main content
közigazgatás: külföldönközigazgatási informatikaszakirodalomszervezet

Agilis problémamegoldás az amerikai közigazgatási gyakorlatban – esettanulmányok

Szerző: 2019. július 14.No Comments

„Az IBM közigazgatásfejlesztéssel foglalkozó szakmai műhelye (IBM Center for The Business of Government) esettanulmányokon alapuló jelentést tett közzé a 2015-ben útjára indított – nem túl specifikus elnevezésű – „Lehetőség Projekt” (The Opportunity Project, TOP) kezdeményezés fontosabb gyakorlati tapasztalatairól. (Az Obama-kormányzat alatt indított projekt Donald Trump elnökké választása után is megőrizte kormányzati támogatottságát.) Az „Agilis problémamegoldás az amerikai közigazgatásban – esettanulmány a Lehetőség Projektről” (Agile Problem Solving in Government: A Case Study of The Opportunity Project) címmel megjelent dokumentum előszava rámutat: a kormányzati ügynökségek küldetésük teljesítése során egyre összetettebb kihívásokkal néznek szembe az állampolgári elvárások, a változó technológiák, az adatok tömeges bővülése és új üzleti folyamatok megjelenése révén, erőteljes külső hatást gyakorolva a közigazgatásra. Ezzel együtt a gyors válaszadás iránti igény lerövidíti azt az időtartamot, ami alatt a szervezetek kifejleszthetik stratégiájukat céljaik elérésére a megváltozott környezetben. Nem véletlen, hogy a gazdasági élet mellett a közigazgatásban is megnőtt az igény az agilis tervezésre és fejlesztésre, először az informatikai megoldásokban, de egyre inkább ezen túlmutatóan is.

Az agilis módszertan hajtóereje egy olyan felhasználó-centrikus megközelítés, amely a folyamat egésze során integrálja a visszajelzéseket annak biztosítására, hogy a folyamat végén létrejövő termék vagy szolgáltatás a felhasználó elégedettségére szolgáljon. (Meghaladja tehát azt a gyakorlatot, hogy egy hosszas tervezési folyamatnak a végén tesztel csak és gyűjti be a szükséges visszajelzéseket.) Az agilis folyamat ilyen módon gyorsabb, rugalmasabb és iteratívabb lesz a korábban megszokott tervezési gyakorlatnál. Az agilis fejlesztésben dolgozó munkacsoportok először egy minimálisan életképes terméket fejlesztenek ki, amire máris visszajelzéseket kérnek, és ez alapján döntik el, hogy irányt váltanak-e a fejlesztésben vagy megerősítik az irányt. A folyamat rövid szakaszokra, ún. sprintekre bomlik, amelyek mindegyikének megvan a maga külön célkitűzése és demonstrálható eredménye, ami lehetővé teszi a visszajelzések folyamatos fogadását és feldolgozását a folyamat egésze során.

A dokumentumban bemutatott TOP kezdeményezést az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma alá tartozó népszámlálási iroda (U.S. Census Bureau) indította útjára, katalizátorként hatva az agilis technikák közigazgatási adaptációjára, közelebb hozva egymáshoz a kormányzati ügynökségeket, a gazdasági szereplőket és az állampolgárokat, erősítve elkötelezettségüket arra, hogy digitális eszközöket fejlesszenek ki az ország előtt álló legnagyobb kihívásokra. A TOP esetében az agilis fejlesztés és annak rövid szakaszai (sprintjei) olyan innovatív digitális eszközök és platformok kifejlesztésére irányulnak, amelyek a szövetségi ügynökségek vagy más közigazgatási szervezetek nyílt adatainak felhasználására épülnek. A technológiai fejlesztési ciklusok a TOP esetében 12-14 hetesek, amelyek 2 hetes sprintekre oszlanak.

Az agilis fejlesztési folyamat során olyan munkacsoportok jönnek létre, amelyek közösen keresik a válaszokat az egészségügy, az oktatás, a közlekedés és más közfeladatok régi és új kihívásaira. A folyamat képessé teszi embereket az új technológiák használatára, a közigazgatási adatokat hozzáférhetőbbé és felhasználóbarátabbá teszi, valamint segíti a szektorokon átívelő együttműködést. A kezdeményezés során eddig mintegy 70 digitális megoldást fejlesztettek ki a résztvevők.

A jelentés apropóját az adta, hogy ez év március 1-jén a népszámlálási iroda marylandi székhelyén húsznál is több ilyen digitális eszközt és platformot mutattak be egy nagyszabású rendezvény keretében. Csak néhány példa ezek közül:

  • Interaktív játék, amely a szövetségi katasztrófavédelem adataira támaszkodva készíti fel a fiatalokat a helyi katasztrófa-kockázatok kezelésére, ha új helyre költöznek.
  • Kockázatértékelő eszköz, amely műholdas adatok alapján megmutatja, hogy hol vannak azok a gyenge infrastrukturális elemek, amelyek természeti katasztrófa esetén a legsérülékenyebbek lehetnek.
  • Olyan modell, amely földmérési és sürgősségi orvosi ellátási adatok felhasználásával előrejelzi, hogy hol lehet a legnagyobb az ópiát-túladagolás kockázata.
  • Olyan online eszköz, amely mesterséges intelligenciára és foglalkoztatási adatokra támaszkodva megteremti a lehetőségét annak, hogy háborús veteránok a katonai szolgálatuk alatt elsajátított készségeiket mely munkahelyeken tudnák leginkább kamatoztatni, így segítve a veteránokat a megfelelő munka megtalálásában.
  • Weboldal, amely szövetségi kiadási és számvevőszéki adatok alapján azonosítja a hajléktalanságot kezelő pénzügyi alapokat és maximalizálja azok elérhetőségét.

A szerzők szerint a TOP kiemelkedően sikeres példája annak, hogy hogyan lehet a közigazgatási nyílt adatokat rövid időn belül olyan alkalmazásokban felhasználni, amelyeknek jelentős társadalmi haszna van. A sikernek három kulcstényezője van: a nyílt közadatok ereje, a közszféra és a magánszféra partnersége, valamint az agilis megközelítésből fakadó energia. A bemutatott jó megoldások elérhetők és alkalmazhatók a közigazgatás más területein is.”

Forrás:
Agile Problem Solving in Government: A Case Study of The Opportunity Project; Joel Gurin, Katarina Rebello; IBM Center for The Business of Government; 2019. június 24. (PDF)
A szerzők a The Center for Open Data Enterprise munkatársai.
Lásd még:
The Opportunity Project. Sprints to solve problems with data; United States Census Bureau